A tervek szerint június 22-án hirdeti ki az Európai Bíróság (EB) ítéletét az Unibet International és a magyar állam közötti ügyben az online szerencsejátékok engedélyezése kapcsán.
Az előjelek egyelőre kedvezőtlenek. Az EB lengyel főtanácsnoka Maciej Szpunar április 5-én közzétett véleményében azt állapította meg ugyanis, hogy az online szerencsejátékok koncessziók kiosztásakor egy gyakorlatilag engedélyezési eljárásként működő odaítélési mechanizmust bevezető magyar szabályozás korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Egy hazánkban online szerencsejátékokat engedély nélkül nyújtó és ezért szankciókkal sújtott máltai cég (az Unibet International Ltd.) azért indított keresetet a magyar bíróságok előtt, mivel véleménye szerint a magyar hatóságok megsértették a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét egy olyan helyzet előidőzésével, hogy egy egyébként Magyarországon nem tiltott tevékenységet azért nem végezhetnek jogszerűen a cégek, mert az ehhez szükséges koncessziós szerződés megkötésének alapját jelentő nyilvános pályázat kiírására nem került sor.
Az ügyben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezte az EB-től, hogy Magyarország a nyilvános pályázat kiírásának elmulasztásával megsértette-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét.
Az EB még 2009 szeptemberében mondta ki, hogy összeegyeztethető az uniós joggal az a nemzeti szabályozás, amely megtiltja a gazdasági szereplők számára, hogy az interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak, illetve, hogy az ilyen szerencsejátékok szervezése tekintetében állami monopóliumot tartsanak fenn. Az ítélet fenntartja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a területükön mégis engedélyezzék a gazdasági szereplők számára az online szerencsejátékok nyújtását.
Magyarország úgy döntött, hogy nyilvános pályázat nyomán elnyert vagy ilyen pályázat kiírása nélkül, úgynevezett megbízható szerencsejáték-szervezővel megkötött koncessziós szerződés alapján hazánkban szervezhetők szerencsejátékok, ideértve az internetes szerencsejátékokat is. Ilyen szervezőnek a - 2014 nyarán hatályos definíció szerint - azok a gazdasági szereplők voltak tekinthetők, amelyek legalább tíz éven keresztül folytattak Magyarországon szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenységet, illetve e szabályozás hatálybalépése után legalább három éven keresztül folytattak ilyen tevékenységet az annak folytatásához szükséges engedélyt kiállító tagállamban, és a jelen ügy szempontjából nem releváns összegű jegyzett tőkével rendelkeztek.
A főtanácsnok különösen azt kifogásolta, hogy a koncessziós jog odaítélésére jogosult magyar hatóság (a Nemzetgazdasági Minisztérium) - amely akkor sem köteles kiadni az engedélyt, ha a kérelmező teljesítette a megbízható szerencsejáték-szervező státusz megszerzéséhez szükséges feltételeket - olyan széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely nem biztosítja egy objektív és előzetesen ismert kritériumokon alapuló pályáztatási eljárás lebonyolítását.
Egyúttal annak megállapítását javasolta a bíróságnak, hogy a 2014. július 15-e utáni szabályozás is a szolgáltatásnyújtás szabadsága jogellenes korlátozásának minősül, ám az uniós jogba ütköző magyar szabályok alapján nem szabhatók ki szankciók sem.Ugyanakkor a főtanácsnok nem vizsgálta a jelenlegi, vagyis 2015 októbere utáni szabályozást.