A Napi Gazdaság keddi számának cikke

− Mekkora veszélynek tartja a likviditás ismételt eltűnését a pénzpiacokról? Járhatunk-e úgy, mint 2009-ben?

− A helyzet sokban hasonlít, de egyben különbözik is az akkoritól. A Lehman Brothers összeomlása teljesen védtelenül érte a bankokat. Jelenleg hasonló bizalmi válsággal állunk szemben − noha a bankszektor most jóval felkészültebb és a döntéshozók többségének már van bizonyos válságkezelési tapasztalata. A likviditási kérdések mellett most fontos tényező az Európai Bankfelügyelet (EBA) által rövid idő alatt bevezetett tőkemegfelelési mutató kérdése, mely komoly kihívások elé állítja a bankszektort.

− Az összehangolt jegybanki lépések hatása eddig csak rövid távra volt elég. Ön szerint mi az, ami elengedhetetlenül szükséges a pénzügyi piacok bizalmának visszaszerzéséhez?

− Először is biztosítani kell, hogy a kritikus költségvetési helyzetben lévő országok végrehajtsák a szükséges reformokat és középtávon konszolidálni tudják az államháztartás helyzetét. E témában már jelentős fejlődés tapasztalható az érintett országokban, azonban a folyamatnak még nincs vége. Másodszor biztosítani kell ezen erőfeszítések folytatását, és azt, hogy mindez a piacok számára is hitelessé váljon. De amíg az első és a második lépés nem győzi meg a befektetőket arról, hogy ésszerű, azaz kellően alacsony kamatszinten finanszírozzák a kritikus kormányzati finanszírozási helyzetben lévő országokat, olyan lépésekre van szükség, melyek biztosítják az érintett országok refinanszírozhatóságát, s így nem kerülnek szükségtelenül fizetésképtelen helyzetbe. Ennek egyik módja az úgynevezett biztonsági háló (EFSF), egy másik lehetőség pedig az Európai Központi Bank jelenlegi kötvényvásárlása, amit addig fenn kell tartani, amíg az első és második lépés nem győzi meg a piacokat.

Az államok a leginkább felelősek

− Az Európai Bankszövetség arra kényszerült, hogy nyílt levélben hívja fel a politikai döntéshozók figyelmét, miszerint az aktuális helyzetért nem a bankok a felelősek. Meddig kell még ön szerint a bankoknak a szégyenpadon ülniük?

− Az utóbbi három évben a bankok jelentős reputációromlást szenvedtek el. Éppen ezért, a bankszövetség által kiadott nyilatkozatot megalapozottnak tartjuk, hiszen az embereknek meg kell érteniük, hogy a jelenlegi helyzetért valójában az államok rossz költségvetés-menedzsmentje a felelős. Görögország és más hasonló országok igen alacsony hatékonysággal működtek....

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az eurózónának relatíve alacsony az eladósodottsága − a GDP 88 százalékára rúg. Eközben ez az arány Nagy-Britanniában 84 százalék, az Egyesült Államokban 100 százalék, Japánban pedig 233 százalék. A költségvetési hiány még ennél is jobb képet mutat, 2011-ben 4,1 százalékos az eurózónában, míg ez az érték Nagy-Britanniában 9,4, az Egyesült Államokban 9,3, Japánban pedig 10,3 százalék.

− Mennyire tartja szükségesnek és reálisnak az osztrák állam azon védekező lépését, amely a hazai bankok külföldi kihelyezéseire szabott ki gátat? Ez miként érinti a Raiffeisent? Milyen lépéseket terveznek/milyen lépésekre kényszerülnek?

− Az Osztrák Nemzeti Bank és a Pénzügyi Felügyelet által bejelentett lépések célja a bizalom erősítése volt, de úgy is tekinthetjük, mint Ausztria AAA besorolásának megőrzését szolgáló lépést. A két intézmény együtt új szabályokat vezetett be azon bankok számára, melyek Kelet-Közép-Európában is tevékenykednek: a tőkekövetelmények mellett új ügyleteknél a hitel és helyi betét aránya nem haladhatja meg a 110 százalékot. Ezzel a 2012 elején bevezetendő osztrák szabályozási követelménnyel kapcsolatban egyáltalán nem látok problémát a Raiffeisen Bank szempontjából. Jelenleg igen messze vagyunk a 2008-as válság kitörése előtt megszokott GDP-dinamikától, és a hitelezés a jövőben sokkal inkább a GDP-vel változik együtt, mint a korábbi években.

Jó döntés volt a régiós terjeszkedés

− Az osztrák pénzintézetek a korábbi években azért terjeszkedtek, hogy a magasabb megtérülést hozó régiós piacokról szerezzék meg a profit mind nagyobb részét. Mai szemmel nézve jó üzlet volt a régiós terjeszkedés?

− A régiós terjeszkedés minden kétséget kizáróan nagyon jó döntés volt − különösen az olyan "pionírok " számára, mint a Raiffeisen, amely "zöldmezős" beruházásként vagy meglévő bankok ésszerű áron történő megvásárlásával lépett e piacokra. Az osztrák bankpiac nemcsak hogy kisméretű, de az egyik leginkább túltelített is a világon. Így a vasfüggöny leomlását követően az osztrák bankcsoportok a kevésbé fejlett bankpiacokon keresték a növekedési lehetőséget − rögtön a szomszédban, Kelet-Közép-Európában. Jó döntés volt − nem utolsósorban azért, mert a régió felzárkózása még elhúzódik egy vagy két generációra. Ez pedig azt is jelenti, hogy a régió bankpiaca összességében továbbra is nagyobb növekedési potenciált mutat, mint a fejlett piacok.

− Sokan azt vetik a két legnagyobb, a Raiffeisen és az Erste szemére, hogy túl nagy volt a terjeszkedés külső finanszírozási igénye. Mi erre a válasza?

− A feltörekvő piacok egyik alapvető jellemzője, hogy nem rendelkeznek elég tőkével és jelentősen függnek a külső finanszírozástól. A régióban a több mint 40 évnyi kommunista berendezkedés akadályozta mind a modern pénzintézeti rendszer, mind pedig az eredményekkel járó megtakarítási kultúra kifejlődését. Emiatt természetes volt, hogy a külföldi bankcsoportok külső finanszírozásra építve támogatták a régió átalakulását, különösen a kezdetekkor. Ezzel egyidejűleg mindenki érdeke az volt, hogy támogassa a helyi tőkepiacok növekedését és ösztönözze a helyi refinanszírozási lehetőségek egyéb formáinak fejlődését.

− A Raiffeisen az első hitelintézetek között volt, amely a válság nyomán a magyar leánybanknak jelezte, hogy a korábbinál lényegesen kisebb finanszírozási volumennel számolhat − mára már általánossá vált, hogy az anyacégek a magyar piacra csak a prudenciális tőkeszükségletet biztosítják, a többit itthon kell megtermelni. Előnyt jelenthet az, hogy önök hamarabb léptek erre az útra? Minek kell változnia ahhoz, hogy újra befektetési célpont legyen Magyarország?

− Nem tettünk ezzel kapcsolatban hivatalos bejelentést, de logikus, hogy az alacsonyabb keresletet mutató piacok kevesebb finanszírozást igényelnek a központtól. Kétségtelen, hogy jelenleg Magyarország a legnehezebb piacunk. Idén az első kilenc hónapban a Raiffeisen Bank International (RBI) 15-ből 13 közép-európai piacán profitot termelt. A minimális veszteséget mutató szlovén piac mellett Magyarországon az RBI közel 300 millió eurós veszteséget szenvedett el. Ez jelentősen megterhelte a csoportot, noha így is több mint 1 milliárd euró adózás előtti eredményt értünk el az első kilenc hónapban − beleértve a harmadik negyedév 153 milliós adózás előtti profitját.

A magyar gazdaság elhúzódó lassulása, a túlzott mértékű bankadó, valamint az EU gyakorlatával és normáival ellentétes végtörlesztés, a bankokra helyezett pluszteher a magyarországi környezetet igen negatívan befolyásolja. Ebben az igencsak kihívásokkal teli környezetben kell magyarországi leánybankunknak fenntartania az ügyfelekkel folytatott üzleti aktivitásait, miközben be kell vezetnie olyan intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy forrásaink helyesen tükrözzék az ország által képviselt üzleti potenciált.

Nem bankbarát a magyar szabályozói környezet

− Mennyiben befolyásolja a RBI döntéseit, hogy a régiós társaknál gyengébb megtérülés mellett a magyar szabályozói környezet sem bankbarát?

− Hogy őszinte legyek, ez egy döntő kérdés. A szabályozói környezet Európa-szerte egyre inkább kulcsszerepet játszik a bankok profitabilitásának és stratégiai orientációja meghatározásában. Mindenesetre, ahogy az előző válaszomban is kiemeltem, Magyarországon minden összehasonlításban kiemelkedően magas a bankadó mértéke, mint ahogy a végtörlesztés elsődleges nyertesei sem azok, akik a legjobban segítségre szorulnának − ezen csak azok nyernek, akik egy összegben vissza tudják fizetni a hitelüket. Reménykedem abban, hogy a bejelentés, miszerint Magyarország újrakezdi a tárgyalásokat az IMF-fel, azt tükrözi, hogy újra őszinte hajlandóság mutatkozik a helyi bankokkal és a nemzetközi pénzügyi közösséggel való együttműködésre.

− Mit gondol, az ön által is említett intézkedések nyomán a magyar bankrendszer képes lehet még ellátni a rá váró feladatokat a gazdaság új pályára állítása érdekében?

− A magyar gazdasági környezet a következő évben különösen sok kihívással lesz teli. A kormányzat megtakarítási programja csökkenti az állami kiadásokat, miközben a magyar gazdaság legjelentősebb exportpiaca az eurózóna − ahol enyhe recesszió várható. Ezek együttvéve negatív hatással lesznek a magyar gazdaságra. De válaszolva a kérdésre: a magyar bankrendszer képes lesz választ adni a kihívásokra − feltételezve, hogy nem lesznek újabb egyoldalú kormányzati lépések, melyek tovább gyengítik a bankok tőkehelyzetét.

− A Raiffeisen is aláírója volt a végtörlesztés ellen tiltakozó külföldi bankok petíciójának. Mit gondol, mennyire erősítheti a banki lobbi sikerét, hogy időközben kiderült, hogy Magyarország makrogazdasági okok alapján egyezkedni kényszerül az EU-val és az IMF-fel?

− Függetlenül a kormány és az EU, valamint a Nemzetközi Valutaalap közti tárgyalásoktól, folytatjuk azokat a mind uniós, mind helyi szintű erőfeszítéseinket, melyeket a jogszabállyal szemben, illetve a végtörlesztés által a bankoknak okozott veszteségek kompenzálása érdekében tettünk.

− A kormányzat megállapodási szándékát kérdőjelezte meg a végtörlesztési törvény újbóli módosítása − sokak szerint csak az időt húzzák az IMF-megállapodásig. Kitartanak? Korábban a bankadó kapcsán kezdett tiltakozások ugyanis elhalkultak.

− Nem kívánjuk kommentálni a Magyar Bankszövetség és az Orbán-kormány között folyamatban lévő tárgyalásokat, mivel kifejezetten szeretnénk olyan hosszú távú megoldást találni a devizahitel/jelzáloghitel kérdésre, ami a magyar gazdaság számára is előnyös.

− Létezhet-e olyan forgatókönyv, amely esetén a Raiffeisen nem azt deklarálná, hogy Magyarországon marad?

− A kialakult helyzet a Raiffeisen-csoportnak sok idegeskedésbe és sok pénzbe került. Ugyanakkor továbbra is elkötelezettek maradunk a magyar piac iránt, mint ahogy ezt − legutóbb az első kilenc havi eredményünk bécsi publikálásakor − világosan megerősítettem. Magyarország az a piac, ahol a Raiffeisen a leghosszabb ideje, csaknem 25 éve jelen van. Itteni jelenlétünk az egész kelet-közép-európai régióval kapcsolatos hosszú távú elképzeléseinket is tükrözi.