Ismét az Európai Unió meghatározó témája lehet az átállás a körforgásos gazdaságra a legtöbb ágazatban. Ez az elképzelés már többször téma volt az unióban, mivel sokkal fenntarthatóbb, mint az egyszeri felhasználásra és a folyamatos fogyasztásösztönzésre épülő lineáris gazdasági berendezkedés.

A különböző ágazatokban ugyanakkor még hiányoznak a jó gyakorlatok és az átállást elősegítő, kézzel fogható stratégiák, ám most a svéd EU-elnökség érdemben előmozdíthatja a folyamatot.

A többség új, fenntartható gazdasági modellre váltana

A körforgásos gazdálkodás merőben megváltoztatná a fogyasztási szokásokat: érdemi változást hozna többek között, ha a tartós fogyasztási cikkeket minél hosszabb élettartamra gyártanák. Ezek másodfelhasználására is meglenne a lehetőség, vagyis a megjavításukra, vagy az újbóli felhasználásukra a gyártásban. A cél, hogy a növekvő hulladékmennyiség helyett szinte mindent vissza lehessen forgatni a gazdaság különböző területeire.  

Az egyik legfontosabb elv a körforgásos gazdaságban tehát az újrahasznosítás. Ez nem csak a hulladékfeldolgozást jelenti. Ide sorolható többek közt az élelmiszer-melléktermékből gyártott bioüzemanyag, az újrahasznosítással a gyártásban ismételten felhasználható alapanyagok, vagy a haszonállatok melléktermékével trágyázott, vegyszer használata nélkül termelő biokertészetek.

Hiába a klímacélok, nincs átfogó európai stratégia

Az Európai Unió minden korábbinál ambiciózusabb terveket készített az utóbbi években annak érdekében, hogy a klímakatasztrófát elkerüljük és 2050-re egy környezetbarát, az erőforrásokkal fenntarthatóan gazdálkodó társadalmi és gazdasági modellre térjen át a közösség.

Ennek ellenére a minden területre kiterjedő, komplex körforgásos gazdaságra váltást megalapozó gyakorlati elképzelések nincsenek a döntéshozók asztalán, vagyis a fenntartható gazdaság egyelőre csak hangzatos elképzelés.

Ezen változtathat a svéd elnökség – mutatott rá a Copa-Cogeca.

Az európai termelőket tömörítő érdekképviseleti szövetség arra emlékeztetett: az újrafelhasználásra épülő gazdasági modell keretében zajló projektek jelenleg

  • az Európai Unió munkavállalóinak 9 százalékát foglalkoztatják;
  • az uniós GDP-hez pedig mindössze 5 százalékkal járulnak hozzá. 
Az Európai Bizottság 2022-ben ugyan közzétett egy jelentést a körforgásos, fenntartható gazdasági berendezkedésről, ám átfogó cselekvési tervek, konkrét intézkedések, vagy hatásvizsgálatok nem születtek.

A különböző érintett ágazatok közül ugyanakkor hangsúlyosabbá vált az erdőgazdálkodás, vagy az élelmiszer-előállítás. Olyannyira, hogy a napokban elkezdődnek az első, tagállami szintű egyeztetések is.

A vidék lehet a körforgásos gazdaság bölcsője

A svéd EU-elnökség sem az európai gazdaság minden szegmensére kiterjedő modellváltáson gondolkozik, ugyanakkor fontos mérföldkő, hogy a vidéki területek fenntarthatóbb működésében viszont kiemelt szerepet kap ez a modellváltás. Olyannyira, hogy a napokban immár a tagállamok alkotta tanács szintjén kezdődnek egyeztetések.

Egy új, a vidéket alapjaiban átalakító új struktúra ugyanakkor már nemcsak a brüsszeli döntéshozók tervezőasztalán létezik, egyre több jel utal egy átfogó változásra az élelmiszer-előállításban és a mezőgazdasági alapanyag-termelésben.

Új korszak kapujában az európai élelmiszer

Az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) kiemelt támogatást nyújt ebben az uniós költségvetési ciklusban a biogazdaságok elindításához, vagyis a vegyszer- és műtrágyamentes organikus gazdálkodás térhódításához.

Ehhez a térhódításhoz elsősorban a családi gazdaságok és az őstermelők tudnak hozzájárulni, ráadásul a fenntartható termelési technikáknak több évszázados hagyományai vannak. A jól bevált módszerek mellett pedig a folyamatos innovációs törekvések is jövőképet adnak a kisgazdaságok átalakulásához.

Elsősorban a kertészeti ágazatokban és az állattartásban jelenhetnek meg rövid idő alatt nagyobb számban az új, fenntartható, korunk átalakuló fogyasztási igényeit kielégíteni hivatott kisgazdaságok.

Fontos, hogy a vegyszermentes növénytermesztés alacsonyabb hozamokkal kecsegtet és az élőmunka-igény is jóval nagyobb. Az organikus növénytermesztés több kisebb területű birtokon képzelhető csak el, a szántóföldi növénytermesztés érdemi kiváltására nem alkalmas és a multinacionális agrárvállalatok pozícióit sem veszélyezteti érdemben.

Az állattartók a körülmények javításával és nagyobb odafigyeléssel megszabadulhatnak az antibiotikum használatától
Az állattartók a hagyományokra és az innovációra hagyatkozhatnak, ha ki akarják váltani az antibiotikumokat és a nagyüzemek igényeire gyártott takarmányt
Kép: Pixabay

Az állattartásban az antibiotikum mellőzése miatt tovább kell javítani az állatjólétet, az állatok tartási körülményei, a szigorúbb higiéniai elvárások és a betegségek terjedésének megakadályozása szintén jelentős élőmunka-igénnyel jár, és új kihívásokra kell megoldást találniuk a gazdáknak.

Összefogás nélkül nem lesz élelmiszerreform

Az új típusú kisgazdaságok térhódításával az eddig megszokott ellátási láncok újjászervezése is elkerülhetetlenné válik. A helyben lakók kiszolgálására előállított organikus élelmiszerek már most sem számítanak ritkaságnak, mivel folyamatosan kaphatók a vidéki piacokon. Ezek az úgynevezett rövid értékesítési láncok a legtöbb kistermelőnek az egyetlen garanciát jelenti az értékesítésben.

Egy valódi élelmiszerreform ugyanakkor csak a kisebb gazdaságok együttműködésével, a gazdák szövetkezeti értékesítésével képzelhető el.

A biogazdaságokban előállított termékeknek meg kell felelniük a rendkívül szigorú, jelenleg is alkalmazott minősítési rendszerek által támasztott elvárásoknak. A szigorú előírások mindenféle szintetikus anyag jelenlétét kizárják, ugyanakkor a termény minősége – és lehetőleg külleme – piacképes kell, hogy legyen.

A minősített organikus termékek piacra juttatását, majd a folyamatos ellátást ugyanakkor csak úgy lehet garantálni, ha a gazdaságok közösen értékesítenek, mivel egy-egy gazdaság képtelen annyi terméket előállítani, amivel érdemi piaci jelenlétre tud szert tenni.

Az eredményes értékesítés érdekében szövetkezetbe tömörülő termelők a hagyományos értékesítési csatornák mellett – akár egyénileg is – óriási lehetőséget kapnak az online piacterek és a mobilapplikációs rendelések elterjedésének köszönhetően. A közösségi oldalak is jó terepet jelentenek a bioélelmiszerek értékesítésére, ráadásul könnyen kitűnnek az élelmiszeripar által előállított hagyományos tömegtermékek közül.

Kicsiben nem kényszer, hanem velejáró az innováció

Minden lehetőség adott tehát a ma még csak szórványosan megtalálható organikus mezőgazdasági termelésre és a körkörös gazdasági modell vidéki térnyerésére.

Az átállást segítik:

  • az új értékesítési lehetőségek;
  • a kialakult jó gyakorlatok;
  • a soha nem látott uniós és nemzeti támogatások;
  • az egyre nagyobb állatjóléti és környezeti elvárások;
  • valamint a fogyasztói társadalom szemléletváltása. 

A biogazdaságok ráadásul működésükkel összefüggő folyamatos innovációra kényszerülnek, mivel a hagyományos, növényvédő szerekre és antibiotikumokra támaszkodó növénytermesztés és állattenyésztés jövedelmező alternatívájára jelenleg nincsenek bevett módszerek, legfeljebb csak jó gyakorlatok.

A fogyasztók elvárása és a szigorú biokontroll minősítési rendszer kizárja, hogy egy állattartó a takarmányozáshoz a nagyüzemi kiszolgálására szánt, gyors növekedést és hizlalást, a vágósúly minél gyorsabb elérését segítő takarmánykeveréket használjon.

Ennek kiváltására már nemzeti és uniós szinten is egyre többen kísérleteznek az olyan hagyományos takarmánynövényekkel, mint a lucerna, de egy másik fontos irány az import növények, elsősorban a szója kiváltása a helyben termesztett takarmánynövényekkel, vagy akár rovari fehérje alapú keverékekkel.

Minden a politikai szándékon múlik

Az organikus gazdálkodásra áttérő családi gazdaságok, vagy az újonnan indított biogazdálkodásra berendezkedő agrárvállalkozások nem jelentenek közvetlen konkurenciát a nagyüzemi növénytermesztés és állattartás agráróriásai számára. Ennek oka, hogy

a biogazdaságokban képtelenség akkora mennyiségű jó minőségű élelmiszert és alapanyagot előállítani, amely garantálná nagy tömegek biztonságos élelmiszer-ellátását.

Bizonyos területeken ráadásul jelenleg nincs lehetőség jövedelmező organikus művelést folytatni. Idetartozik például a gabonatermesztés vagy a tejtermelés.

Az átalakuló fogyasztói elvárások ugyanakkor garanciát jelentenek arra, hogy ne járjon rosszul az a termelő, aki mielőbb átáll a kifogástalan minőségű, fenntartható élelmiszer előállítására.

A fenntartható, körkörös vidéki gazdasági modellváltás ma már gyakorlatilag csak a politikai szándékon múlik.

Létkérdés, hogy lesz-e elég pénzbeli és döntéshozói támogatás, illetve sok múlik azon, hogy a pazarlóan, túlzott erőforrás-felhasználással gyártott, egészségügyi és állatjóléti szempontból egyre inkább fenntartással kezelt élelmiszeripar mekkora teret enged az organikus termelésben jövőt látó gazdaságoknak,

és milyen együttműködések mentén szerveződik újjá az élelmiszerlánc.