Gyakorlatilag lehetetlen belátható időn belül fenntartható pályára állítani a világ élelmiszer-előállítását, a globális mezőgazdaság kibocsátása a 2000-es évek óta egyre lassabb ütemben nő. Ez azt jelenti, hogy a már termelésbe vont területeken egyre intenzívebb, talajromboló termeléssel, vagy a természeti területek rovására növekvő szántóterületek és legelők ellenére sem tud lépést tartani a mezőgazdaság a kereslet élénkülésével – derül ki az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) előrejelzéséből.

Ez a folyamat kiemelten igaz a népességrobbanással küzdő, alacsony jövedelmű, fejlődő országokra, ahol ráadásul az élelmiszer iránti kereslet eddig is jóval meghaladta a kínálatot.

A fejlett országok még rosszabb helyzetben vannak, mivel a fejlődő országokkal szemben az úgynevezett piaci ráfordítás sem bővíthető érdemben.

Hogy lesz elegendő az élelmiszer?

A mezőgazdaságban a kibocsátás háromféleképpen növelhető:

  • a termőterületek növelésével,
  • az egy hektárra jutó hozamnöveléssel,
  • vagy a legújabb technológiák gyors térnyerésével.

Az egy hektárra vetített hozamnövelésnek is nagy ára van: a talaj intenzívebb használata, az egyre növekvő műtrágya és vegyszerhasználat, a növénynemesítés lassú folyamata és a fejlődő országokban bőséggel rendelkezésre álló élőmunkaerő alkalmazása évtizedeken belül terméketlenné teszi ezeket a sokszor egyébként is rossz minőségű területeket.

Az öntözött területek növelése pedig a legtöbb fejlődő országban az általános ivóvízhiány miatt kivitelezhetetlen. A klímaváltozás ráadásul az elmúlt évtizedekben egyre kiszámíthatatlanabbá tette a várható terméshozamokat.

A fejlődő országok – főleg Afrikában és a Közel-Keleten – óriási népességnövekedés előtt állnak úgy, hogy az egyébként is importra épülő, a klímaváltozás hatásainak egyre kevésbé ellenálló mezőgazdaságban bekövetkező bármilyen külső zavar – akár egyetlen aszály sújtotta esztendő, vagy a tavaly kirobbant orosz-ukrán háborúhoz hasonló konfliktus – ezekben a térségekben újabb polgárháborúk, migrációs hullámok kirobbantója lehet.

Az éhezés veszélye miatt a világ nagyobb részén nem a fenntartható agrártermelés a prioritás, és az USDA szerint remény sincs arra, hogy a mennyiségnövelésre berendezkedett termelést belátható időn belül felváltsa a fenntarthatóságot előtérbe helyező szemlélet.

A fejlett országok is elmulasztják az élelmiszerreformot

A gazdagabb országokban ugyan már évekkel ezelőtt megindult egy intenzív párbeszéd arról, hogyan lehetne valóban fenntartható alapokra helyezni a termelést. Az Európai Unió vagy az Egyesült Államok ezen a téren már komoly eredményeket tud felmutatni az elmúlt évtizedekből, ugyanakkor a hozamok a fejlett államokban is egyre nehezebben növelhetők. A termőterületek pedig inkább csökkennek, mivel alapvető elvárássá vált a természeti területek növelése, a biológiai sokféleség védelme.

A jelenleg alkalmazott technológiákkal hozamnövelést fenntartható módon nem lehet elérni. A fejlődő országokkal szemben a fejlett országokban ráadásul az egy hektárra jutó kibocsátás növelés felgyorsítása is lehetetlen.

Ennek oka, hogy a 20. század vége óta fokozatosan kiépülő és folyamatosan szigorodó élelmiszer-biztonsági és állatjóléti szabályok nem tesznek lehetővé sem a jelenleginél nagyobb mértékű műtrágyafelhasználást, sem erőteljesebb antibiotikum használatot. Ráadásul a politikai és társadalmi elvárások inkább ezek csökkentését irányozzák elő, erről jelenleg is nagy vita van az Európai Unióban.

Drón permetezi a növényt, csak annyi vegyszerrel és csak ott, ahol feltétlenül szükséges
Drón permetezi a tőkéket: csak annyi vegyszerrel és csak ott, ahol feltétlenül szükséges
Kép: Napi.hu

Munkaerőt sem találnak a gazdák: a technológiai fejlesztések célja az élőmunkaerő egy részének kiváltása, mivel a fejlett országokban a súlyos munkaerőhiány és a mezőgazdaság területén dolgozó alkalmazottak alacsony jövedelme miatt gyakorlatilag a jelenlegi hozamok fenntartásához is a szegényebb országokból érkező idénymunkásokra van szükség.

Milyen irányokat látnak a politikusok és a civilek?

Jelenleg a fejlett országok között sincs egyetértés, hogy miként válhat fenntarthatóvá a modern élelmiszerpiac. A javaslatok között szerepel

 

  1. A húsfogyasztás drasztikus csökkentése. Pártolói szerint amellett, hogy nem kell megölni az állatokat, sokkal egészségesebbek a növényi alapú fehérjeforrások. Ellenzői szerint az ember egészséges táplálkozásának szerves része az állati fehérje. Ráadásul a legelők többsége vélhetően gabonatermő-területté válna, s nem védett természeti területté.
  2. Innovatív élelmiszerek. Az állati eredetű fehérjéből készült húsokkal küllemre és ízre mindenben megegyező, ám növényi alapanyagok felhasználásával készült „műhúsok” elterjedése sokakban vált ki ellenérzést, ráadásul az innovatív ételek egyre többekből váltanak ki megmagyarázhatatlan gyomor- és emésztőrendszeri panaszokat, illetve allergiás tüneteket.
  3. Rovari fehérje. A társadalmi ellenállás miatt nem várható, hogy a fejlett, ilyen hagyományokkal nem rendelkező országok áttérnek a rovarokra, vagy azok lárváira.
  4. Sejtmezőgazdaság. Idetartozik például a laboratóriumi hús elnevezéssel ismertté vált hús. Az élőállatból biopsziával vett izomszövetet speciális – egyebek mellett vért, vagy állati embriót is tartalmazó – táptalajon növesztik, laboratóriumi körülmények között, ezzel létrehozva valóban állati eredetű húst. A technológia jelenleg nem teszi lehetővé a gyors és olcsó hústermelést, így ezek a termékek idővel legfeljebb a prémium kategóriákban jelenhetnek meg. Jelenleg egyedül Szingapúrban engedélyezett a laboratóriumban előállított hús élelmiszercélú kereskedelme.

Kettészakad a nyugati világ?

A termelési technológiák korszerűsítése és a tudásalapú mezőgazdasági termelés hozhatja el hosszú távon a fenntartható élelmiszer-rendszereket.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió várhatóan ellentétes irányban indul el az élelmiszerreform útján.

Az Európai Unió a vegyszerek és a műtrágyahasználat csökkentésével, az állatjólét és az élelmiszer-biztonság erősítésével, az ökológiai művelés elterjesztésével és a lakosság szemléletformálásával tenné klímabaráttá a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. Európa célja, hogy a kereskedelmi szabályok átírásával ezt a nemzetközi kereskedelmi partnerekre is ráerőltesse.

A tervek ugyanakkor egyelőre sorra elbuknak, mivel senki sem tudja igazán, ezeknek a reformoknak a végrehajtásával nem kerül-e veszélybe a kontinens önellátása, ráadásul az elért eredményeket könnyen lenullázhatják a fejlődő országok növekvő károsanyag-kibocsátása.

Az Egyesült Államok szerint az innováció és a minél több kutatásra és fejlesztésre fordított pénz teheti fenntarthatóvá hosszú távon az élelmiszer-előállítást. A tengeren túl a gabonafélék és a kukorica-termőterület szinte egészén génmódosított növényeket termesztenek, rekordmagas hozamokkal.

A gépek, eszközök, vagy a felhőalapú informatikai megoldások, valamint a precíziós talajművelést lehetővé tévő technológiák pedig valódi fenntarthatóságot hozhatnak a mezőgazdaságban.

Hogyan válik globálissá az agrár high-tech?

A legmodernebb, folyamatosan fejlődő technológia gyors térnyerése ugyanakkor csak a világ legnagyobb agrárvállalatainál járható út. A családi gazdaságok, kistermelők beruházási kerete csak lassú átállást tesz lehetővé, ráadásul a költséges és időigényes fejlesztések szándéka sincs meg az egyre idősebb gazdálkodó réteg körében.

A fejlődő országokban elsősorban a jövedelmi korlátok és az eltérő szemlélet pedig várhatóan évtizedekig távol tartja az olyan precíziós technológiákat is, amelyekkel legalább a komolyabb hozamnövelést el lehetne érni, közben lassítani a természeti erőforrások felélését.