Magyarországon legalább 1890-től számíthatjuk a lakosság madáretetési mozgalmának indulását, így a 2023/2024-es tél immáron a 134. szezon – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Az egyesület idén is felhívja arra a figyelmet, hogy a madarakat nem azért etetjük, hogy azok életben maradjanak, erre ugyanis emberi segítség nélkül is képesek. A cél valójában a saját gyönyörködtetésünk, a madarak megfigyelésének egyedülálló élménye.

Az énekesmadár-etetési időszak az első fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, jellemzően november második felétől márciusig tart. A madárforgalom elsősorban a tél keménységétől, azon belül is a hótakaró vastagságától és tartósságától függ.

Az énekesmadaraknak téli eleségként adható: napraforgó; alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó), emellett ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban naponkénti vízcsere. Az egyesület arra figyelmeztet, hogy bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet.

Az MME külön is felhívta arra a figyelmet, hogy az énekesmadarak téli etetésével szemben a vízimadarak etetése tömegesen betegítheti meg és ítélheti pusztulásra az állatokat. A vízimadarak életmódja ugyanis alapvetően eltér az énekesmadarakétól, ezért számukra az etetés életveszélyes kockázatot jelent, mert kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbe fagyásukat okozza. Ráadásul növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését is. A tömeges érintkezés az emberekre is veszélyt jelent, különösen a madárinfluenza kapcsán.

Az etetés folyamatos kenyér diétája is megbetegítheti a madarakat, az így kialakuló "angyalszárny-betegség" teljes röpképtelenséget is okozhat a fiatal madaraknál.