Ironikus felhangokkal nevezte magát nagy generációnak az a korosztály, amely az azonos című film élményanyagát, játékidejét tarthatta (joggal) a magáénak. És annak a ma már ötvenes nemzedéknek valóban voltak, vannak jeles alakjai, színészek, írók, képzőművészek, zenészek, már ha a szellem teljesítményeit tekintjük irányadónak. Mert napjainkban egészen más foglalkozások mutatják az utat a követőknek. Brókerek, hackerek, menedzserek, no meg modellek, valamint az e pályák félárnyékában, a legális és illegális határán mozgók azok, akik egy generációról képet adnak. Legalábbis ez jelenik meg, ha nem is a filmvásznon - kevés magyar film készül manapság -, hanem a televízióban. A kereskedelmi televízióban, mert televíziós film sem sok van és azok sem számíthatnak a közszolgálati képződmény költségvetésére. No de itt van az Első generáció. Nagyon tudatosan adagolták a sorozattal kapcsolatos híreket, azt persze tudta, tudhatta, akit érdekelt, hogy fiatal, viszonylag fiatal filmesek készítik, huszonévesekről, huszonévesekkel, kevés színésszel, sok modellel és a tv2-nek a történetet. Az akciókban, fordulatokban, egy különös világ különös figuráit tíz részben felvonultató sorozat elkészült, a címe maradt, ám a kötődése még a bemutató előtt megváltozott. Nem a tv2, hanem az RTL Klub kezdte vetíteni, két egymás utáni hét hétfő estéjén az Első generációt. Aztán szünet. Talán úgy gondolták, a fondorlatok, kemény jelenetek nem valók húsvét hétfőjére - talán hétfőre sem, úgy általában, mert a jövő héten szerda lesz az Első generáció napja. Amit eddig láthattunk, egy felpörgetett ritmusú, a reklámfilmek és klipek stílusában forgatott mozi. A lányok csinosak, a fiúk kigyúrtak, még a színészek is adnak a testkultúrának. Nincs kiért izgulnunk, ezeket az érvényesülés útján túljegyzett fiatalokat nehéz megszeretni. Nincs is miért. Stilizált életet élnek, érzelmek nélkül, csak ambíciókkal, kevés szóból álló nyelvet beszélnek, náluk mindig minden nagyon bejön, és minden király. Kevés helyre járnak, kis körben dolgoznak, kis igazságokat mondanak. A cselekmény fordulatai sem meghökkentőek, meglepőek, az, hogy hol a hajógyári-szigeti szórakozóhelyen bukkannak fel, hol a Dunán száguldoznak, hol a belvárosi galéria pince-kiállítótermében vagy egy elképzelt televízióban vannak éppen, nem körömlerágóan izgalmas. A nevek azt mutatják, hogy ez nem a Péterek, Katalinok, Annák és Jánosok világa. Az alapnevek is, a becenevek annál inkább, valami nemzetközinek gondolt trendnek felelnek meg. Ha sikerül eladni a sorozatot, bárhová, a nevekből semmi esetre sem derül ki, hogy magyar a mozi. És hogy ránk mi vár még, mit mond nekünk az Első generáció? Van még rá nyolc estéje a sorozatnak, hogy kiderüljön. Tóth Ildikó