Bárhol vagyunk is, színek vesznek körül minket, amelyek annyira életünk részeivé váltak, hogy szinte észre se vesszük, hol és mikor hatnak. Az egyes színek többnyire nem is tudatosulnak bennünk, hacsak nem érzünk különösen vonzónak vagy ellenkezőleg, taszítónak egy színösszeállítást. Úgy tűnik, velünk születik az a képességünk, hogy felismerjük az összeillő vagy nem összeillő kombinációkat. A természet pompázatos színekkel gyönyörködtet minket, amelyek láttán senkinek se jut eszébe, hogy diszharmóniát észlelne. Megpillantván a kék eget és egy zöld bokrot, nem azt mondjuk, hogy a kék és a zöld üti egymást. Gyakran másképp van ez az ember által előállított kompozíciókban. Azok a színek, amelyek a természetben harmonizálnak, itt esetleg kellemetlen érzést váltanak ki belőlünk. Jung szerint a szín a tudatalatti anyanyelve. A tanult vagy átélt kapcsolódásokat kutatja a színpszichológia, a színek hatásaival pedig több területen is - gyógyítás, reklámszakma - foglalkoznak. De mi is a szín? Egy paradicsom láttán azt mondjuk, hogy piros. Pedig a paradicsomban nincs benne a "piros". A tárgyak önmagukban színtelenek, ahhoz, hogy színesnek lássuk őket, fényre van szükség. A színek elnevezése megállapodás útján jött létre, nem az egyes tárgyak minőségét vagy jellemzőit fejezi ki. A szemünkkel érzékeljük, hogy a vizsgált tárgy mely frekvenciájú fényhullámokat nyeli el, és melyeket veri vissza, majd az ingereket az agyunk formálja képpé. A paradicsomot azért látjuk pirosnak, mert a vörös kivételével a fehér fénynek minden más összetevőjét elnyeli. Newton 1676-ban kísérleti úton bizonyította, hogy a fehér (nap)fény háromszögletű prizmán áthatolva a szivárvány csodás képét mutatja. A spektrum (színkép) színei: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. A Nap s az izzó szilárd és cseppfolyós testek folytonos spektrumot produkálnak. Azok a testek, amelyek a napfény összes látható sugarait visszaverik, fehér színérzetet keltenek, azokat pedig, amelyek az összest teljes mértékben elnyelik, feketének mondjuk. A fehér és a fekete közötti, átmenetet jelentő színeket szürkének (akromatikus, nem tarka) nevezzük. A tarkához (kromatikus) tartozó különböző frekvenciájú elektromágneses hullámok az emberek többségében a egy-egy adott szín érzékletét keltik. Az emberi szem kb. 160 színárnyalatot tud megkülönböztetni, és a fényesség és a telítettség variációi szerint megkülönböztethető színérzékletek számát 600 000-re becsülik. Johannes Itten svájci születésű művészetpedagógus hosszú évek tapasztalatai alapján állította össze A színek művészete című könyvét. (Magyarországon a Corvina gondozásában jelent meg.) A Newton-féle prizmaelméletből kiindulva megalkotta a mai napig használatos, tizenkét részből álló színkört, amely első-, másod- és harmadrendbeli színekből épül fel. A három alapszín a vörös sárga és kék, amelyekből az összes további előállítható. Szerinte a színek esztétikája háromféle szempontból közelíthető meg: érzéki-optikai (impresszív), pszichikai (expresszív) és intellektuális-szimbolikus (konstruktív) szempontból. Ha visszatekintünk a történelmi stílusokra, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyes népek a színeket főleg szimbolikus értelemben használták, a különböző társadalmi rétegek, kasztok jelzésére, vagy mitologikus és vallási eszmék jelképes jelölésére. Kínában például a sárga csak a császárt illette meg, vagy - közelebb - gondoljunk a bíborosok színére. Itten szerint a színek hatásának legmélyebb titka a szem számára láthatatlan. "Mindez csak a szívünkkel mérhető..." - írja. Vannak, akik születésüktől fogva, ösztönösen érzik a színeket. Rájuk mondjuk, hogy jó a színérzékük. A legtöbb ember azonban tanulja ezt a képességet. Fontos ennek a tulajdonságunknak a fejlesztése, illetve a saját színvilág kialakítása, hiszen a színeknek komoly lélektani hatásuk van. Bátran lehet követni az egyes divatirányzatokat, de merjünk megmaradni a saját kedvenc színeinknél is, hiszen mindenki csak maga döntheti el, milyen az a környezet, amelyben jól érzi magát. A szín magánügy. Otthonunk harmóniája nagyrészt attól függ, hogy milyen színhangulatban tartjuk. A színek kiválasztása tudatos kell legyen. Talán a legfontosabb az, hogy ne színkavalkád jöjjön létre, hanem a színek harmonizáljanak egymással és velünk. Próbáljuk az egyéniségünknek leginkább megfelelőt választani. Természetesen nehéz általános irányelveket adni, azt azonban jó tudni, hogy a hideg színek, pl. a kék, nyugtató hatásúak. Minél agresszívabb, élénkebb egy szín, annál erősebben élénkítő, illetve "idegesítő" a hatása. Kis terekben nyugtalanító hatásúak az élénk színek, a nagyobb terek jobban tűrik ezeket. Sokszor hallani, hogy a kis tereket világosra kell festeni, mert ezáltal nagyobbnak, tágasabbnak érzékeljük a teret. Ez azonban nem feltétlenül követendő. Ha történetesen egy északi fekvésű kis szobát vörösre festünk, akkor kisebbnek érzékeljük, de egyben melegebbnek is. Ha a tér megengedi, lehet ellentétes színeket használni (pl. fehér-fekete, piros-zöld), viszont tudnunk kell, hogy minél ellentétesebb színeket használunk, annál nyugtalanítóbbá válik a helyiség. Megint szem előtt kell tartani: a világosabb tónusok tágítják, a sötétebbek összezárják a teret. Kellemes hatást kelt, ha egy szín dominál, és több tónusa társul hozzá. Az elsődleges színek közül a vörös a legerőteljesebb, már-már provokatív. A díszítőművészetekben évszázadokon át a gazdagságot, a luxust jelölte. Korunk lakberendezésében is fontos szerepet játszik, bár sokan tartanak "erejétől" és vibráló jellegétől. Vörösre festett helyiségbe lépve - ha akarjuk, ha nem - testünk azonnal reagál: adrenalinszintünk nő, vérnyomásunk emelkedik. Mindez kellemetlen lehet egy hálószobában, de előnyös egy nappaliban, konyhában vagy ebédlőben. A merészen alkalmazott vörös állandó melegséggel tölti meg a teret, és serkentőleg hat a gondolkodásra (is). A zöld szín egyértelműen a természet békéjét juttatja eszünkbe. Szinte korlátlan számú árnyalata létezik. A sokoldalúan alkalmazható szín népszerűsége - összefüggésben a természet felé fordulással - napjainkban jelentősen megnőtt. Kellemes hatású a zöld-fehér kombináció, amely a falusi romantikát idézi, vagy a zöld-piros, amely népművészeti asszociációt kelt. A "kéket zölddel soha" tanácsot felejtsük el, hiszen a zöld kéket is tartalmaz, így a harmónia adott. A sárga sokféleképpen és majdnem mindig sikerrel alkalmazható a lakberendezésben. Kiválóan kompenzálja a fény hiányát, nagy hűvös terekbe melegséget visz, napsütéses vidámságot teremt lakóterünkben. Az egyetlen nehézséget a megfelelő árnyalat kiválasztása jelenti, mert a nagyon harsány vagy a túlzottan zöldes, hideg sárga irritáló, kellemetlen lehet. A kék frissítő hatású, de nem izgató szín, tehát előnyösen alkalmazható. A hideg színek csoportjába tartozik, de ez nem azt jelenti, hogy törvényszerűen csak rideg hatások elérésére alkalmas. A lakás minden helyiségéhez jól illik, kellemes kombinációt eredményez sárgával és zölddel. FIALLA ILONA - VÍGH ANITA