Az ázsiai elektromosautó- és akkumulátoripar betelepülése kapcsán arra is rá kell döbbenünk, hogy Kína révén Afrika közelebb került hozzánk, mint azt gondolnánk. Ezért is érdemes megvizsgálni a távol-keleti nagyhatalom afrikai ténykedését és térnyerését. Pásztor Szabolcs, az NKE egyetemi docense (Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar, Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék), és az Oeconomus kutatási igazgatója az Economxnak többek között az oroszok afrikai stratégiájáról és kínai műanyagvödrök különös jelentéséről is beszélt.

 

Kínai láncra fűzve

 

Ha minden a tervek szerint megy, akkor a Komárom-Esztergom vármegyei Ács településen a kínai Huayou Cobalt fog katódalkatrészeket gyártani, ezeket aztán tovább értékesíti kínai/ázsiai üzemekbe, amik végül eladják az akkumulátort a német/európai autógyáraknak – amelyek nagyrészt szintén hazánkban működnek. Ezt a láncot most annyival nyújtottuk meg, hogy az ácsi gyárba Dél-Amerikából, Afrikából és Indonéziából hozzák majd a szükséges ritka földfémeket, a kobaltot, lítiumot és nikkelt.

 

Igazából ebben nincs nóvum, csak most már mi, magyarok is testközelből láthatjuk egy nagyon hosszú értéklánc elejét és végét

 

 

– vette át a szót Pásztor Szabolcs. A szakértő szerint a kobalt és a lítium kapcsán is a Kongói Demokratikus Köztársaságot kell megemlíteni, ahol sok esetben egyébként nem európai uniós sztenderdek mentén, gyakran gyerekmunkával, veszélyes körülmények között, az olcsó munkaerőt kihasználva termelik ki alapanyagot. Leginkább kínai multinacionális cégek üzemeltetik ezeket a bányákat koncessziókban, ők felelnek a kitermelésért, a szállítmányozásért, hogy aztán a félkész terméket például hazánkban legyártsák.

Az afrikai kontinensen már tíz évvel ezelőtt is több mint tízezer kínai vállalatot azonosítottak,

egyre több kínai üzletember él a szubszaharai térségben is. Az NKE munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta, a kínai vállalatokra jellemző, hogy igyekeznek kiismerni az szabályozói környezetet, az adott ország jogszabályait, és addig mennek el a tevékenységükkel, ameddig csak lehet. Ha a sztenderdek, a munkajogi szabályozások, a környezetvédelmi normák nagyon szigorúak, akkor természetesen azokat betartják.

Ám ahol korrupció van, ahol lazábbak a szabályok, és nincs akkora transzparencia, ott ők is alkalmazkodnak ehhez a környezethez, és olyan módszerekkel is termelnek ki nyersanyagokat, illetve működtetnek vállalatokat, ahogy az EU-ban az nem volna lehetséges

– fogalmazott.

 

Pásztor Szabolcs kiemelte a gyerekmunka alkalmazását, amit igazából sem az érintett családok, sem a cégek, sem pedig a hatóságok nem ismernek el, de a helyi beszámolókból egy kiterjedt jelenség rémképe köszön vissza. Ugyanakkor szerinte nem érdemes egyoldalúan befeketíteni a kínai vállalatokat, ugyanis azok csak a befogadó országok adta lehetőségeket használják ki.

 

Inkább hoznak, mint visznek

 

Az exportadatból viszont fontos következtetést kell levonnunk; az afrikai térség egyre nagyobb és aktívabb piaca a kínai termékeknek. Finom, diplomáciai módszerekkel - mondjuk úgy - rábeszélik a helyieket arra, hogy a kínai készterméket vásárolják meg. Ezzel nem direkt módon és nem hangoztatva, de leépítgetik a helyi ipart, és elárasztják a belső piacokat az exportált termékeikkel: a teherautóktól és személygépjárművektől kezdve egészen a műanyagvödrökig. Az afrikai kontinensre esélyként tekintenek, a kínai gazdaság lassul, az ideirányuló export révén megpróbálják a gazdasági növekedést újraéleszteni, ez egy egyértelmű stratégia – magyarázta.

Másrészről pedig Kína sem viselkedik másként, mint a korábbi gyarmatosító európai nagyhatalmak. Arra törekednek, hogy Afrikában alacsony hozzáadott értékkel termeljék ki a nyersanyagot, címkézzék fel a félkész terméket, majd értékesítsék azt tovább.

 

Tehát egy kínai tulajdonban lévő, vagy kínai koncesszió alapján működő bányától vásárol egy másik kínai multi alapanyagot, így gyakorlatilag a két kínai cég közötti árukapcsolat növeli a kereskedelmi mérleget.

 

Felvetésünket Pásztor Szabolcs azzal egészíti ki, hogy most

már magyarként is megtanulhatjuk, hogyan kell körön belül tartani a tőkét és a pénzt, az ázsiaiak ebben nagyon jók.

Kínai partnerrel dolgoznak, ha van rá mód, akkor kihagyják az üzletből a helyit, az európait vagy épp az amerikait, és ha lehetséges, akkor egy meghatározott körön belül mozognak a beszállítók is. Mindezt azzal magyarázva, hogy így hatékony és kevésbé sérülékeny az értékláncuk.

 

Egy afrikai hadúr is lehet bizniszpartner

 

Ugyanakkor azt továbbra sem lehet kijelenteni, hogy Kína kereskedelmi szempontból leuralná Afrikát, annak ellenére sem, hogy az exportban és az importban is látványosan növekedett a szerepük, ugyanis az Európai Unió mögött továbbra is elmaradnak. Franciaország a legszámottevőbb, de Németország és a ma már nem nem EU-s tagállam Egyesült Királyság is jelentős kereskedelmet folytat. Hazánk is jelen van a szubszaharai térségben, de jelenleg ennek elenyésző a részaránya.

 

Azt viszont az egyetemi docens aláhúzta, hogy az Egyesült Államok látványosan visszalépett, és ezt a teret Kína valóban betöltötte. Amíg korábban az amerikaiak a járványok, a dzsihadisták, a polgárháborúk, a terrorizmus és a szegénység miatt aggódnak, addig a kínaiak jóval diplomatikusabbak. Bizniszpartnerekről beszélnek, a legszegényebb országok delegációjával is leülnek a tárgyalóasztalhoz, és még véletlenül sem minősítik őket különböző negatív jelzőkkel, amelyek kockáztatnák a befektetéseiket.

Ők úgy gondolják, hogyha jót nem tudnak mondani, akkor inkább nem mondanak semmit.

Kína mögött feltörekvő pozícióban szerepel még India, egyre hangsúlyosabb szubszaharai kapcsolatokkal. A szakértő kiemelte Törökországot is. Ankara komolyan veszi a kontinensen való jelenlétet, a török egyetemek tele vannak szubszaharai térségből érkező hallgatókkal, és gyakorlatilag a Turkish Airlines biztosítja az egyik legjobb légiösszeköttetést Afrikában. A közös pont, hogy mindenki a kínai tematikát követi.

 

A katonai vezetést támogató tüntetés egyik résztvevője nigeri és orosz zászlót tart a nigeri fővárosban, Niameyben, a nemzetgyűlés épülete előtt 2023. augusztus 20-án.
A katonai vezetést támogató tüntetés egyik résztvevője nigeri és orosz zászlót tart a nigeri fővárosban, Niameyben, a nemzetgyűlés épülete előtt 2023. augusztus 20-án.
Kép: MTI/EPA 

És persze, hogy az oroszok!

 

Oroszország nem volt gyarmattartó, kapcsolatrendszere a szovjetidőkre nyúlik vissza, amikor is állami ösztöndíjakat adtak afrikai fiataloknak, akik aztán nemcsak oroszul tanultak meg, de egyfajta nosztalgiát is éreznek Szovjetunióval kapcsolatban. Az ukrán háború miatt kivetett szankciók után erre próbál most építkezni Oroszország, amely gabonát, kukoricát és fegyvereket próbál értékesíteni, de ez kereskedelmi teljesítmény marginális az európai gazdasági központokéhoz, vagy Kínáéhoz viszonyítva. Az is tény, és ezt a nigeri beszámolókban is láttuk, amikor az utcákon megjelentek az orosz zászlók, hogy Moszkva a térségben egyáltalán nem elutasított, aminek az az egyik oka, hogy az Egyesült Államok viszont az. A Szentpéterváron megrendezett Afrika-csúcsra az oroszok nagyon felkészültek, egyetemek, kutatóközpontok nagy erőforrásokat megmozgatva igyekeztek afrikai partnerintézményeket, vállalatokat találni. Moszkva egyértelmű célja, hogy felpezsdítse a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, amelyre újabb lehetőséget adhat, hogy a BRICS-országok közé csatlakozik jövőre Etiópia is. Ugyanakkor Kína olyan hatalmas lépéselőnyben van, hogy a vezetőszerepét Oroszország sem képes veszélyeztetni.

 

Végül felvetettük, hogy egyes nyugati kommentárok szerint a következő világháború kiindulópontja nem Ukrajna, hanem a Száhel-övezet lesz, ugyanazokkal a szereplőkkel a háttérben. Pásztor Szabolcs ezzel kapcsolatban annyit tett hozzá, hogy Oroszország valóban érdekelt a szubszaharai zavarkeltésben. Nagyon jól tudják, hogy a kaotikus állapotok miatt erősödik majd a migráció, ami pedig destabilizálhatja az Európai Uniót. Ez ugyanolyan bejáratott módszer, mint az EU-ellenes pártok támogatása – zárta az NKE docense.