Gyakorlatilag az éhes emberektől vesznek el ételt, hogy az éhezőket etessék

Srí Lankán már korábban lemondani kényszerült a kormány az élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedés miatt, Pakisztánban pedig Imrán Hán miniszterelnököt buktatták meg bizalmatlansági indítvánnyal a hatalmas államadósság és a növekvő infláció miatt.

Tekintettel arra, hogy Oroszország volt eddig a világ legnagyobb gabonaexportőre, Ukrajna pedig az ötödik, és a két ország együttesen biztosította a világ búzakészletének a 14 százalékát, a kukoricának a 4 százalékát, az árpának pedig a 19 százalékát, a szegényebb és instabil államokat gazdaságilag nagyon megviselheti a két ország közötti háború. 

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az orosz és ukrán gabonatermés idei alakulása

Oroszország nagyrészt átvészelte az orosz-ukrán háború miatt ellene bevezetett szankciók első hónapjait, és a Sovecon elemzőcég előrejelzése szerint még növelni is tudja majd a búzaexportját a korábbiakhoz képest. 2022 júliusa és 2023 júniusa között várhatóan 41 millió tonna körül alakul majd az orosz búzaexport, mely az előző időszakban 33,9 tonna volt.

Idén egyébként rekord nagyságú búzatermést várnak Oroszországban, mely meghaladhatja a 87 millió tonnát is, és az eddigieknél nagyobb mennyiséget is exportálhatna, ha az állam nem korlátozná az áru kivitelét 2022. június 30-ig. 

Ukrajnában közben a háború ellenére 2,5 millió hektáron sikerült elvégeznie a gazdáknak a tavaszi vetést, azonban az észak-ukrajnai régióban a katonai konfliktus miatt a korábbihoz képest 30-40 százalékkal kisebb területen tudnak csak mezőgazdasági tevékenységet végezni a termelők. 

Donyecknél, Herszonnál, Luhanszknál és Zaporizzsjánál viszont még ennél is nagyobb arányban, 60-70 százalékkal visszaeshet a termelés Tarasz Viszockij ukrán mezőgazdasági miniszterhelyettes szerint. Ukrajna tavaly 32 millió tonna búzát termesztett, idén azonban még nem lehet tudni, hogy mekkora termésre lehet számítani a háború miatt.

Instabilitás az afrikai országokban

Az orosz-ukrán háború különösen megviselheti majd az afrikai országokat, melyek amúgy sem tartoznak a legstabilabb államok közé. A Fund for Peace washingtoni székhelyű nonprofit szervezet évente összeállítja a világ legveszélyeztetettebb országainak listáját, melynél figyelembe vesznek olyan tényezőket is, mint a gazdasági visszaesés és fejlődés, az elvándorlás és migráció, a politikai vezetés stabilitása, az emberi jogi visszaélések és a demográfiai változások.  

Az elmúlt néhány év összeállításaiból az derül ki, hogy szinte minden évben ugyanazok az országok kerültek a top 10 leginstabilabb állam közé, vagyis ezekben az észak-afrikai és szubszaharai afrikai országokban évek óta annyira mély válságok vannak, hogy az utolsó lökést az orosz-ukrán háború gazdasági hatásai adhatják meg számukra a teljes összeomláshoz. 

Szomália

Tavaly Szomália volt a világ második leginstabilabb országa, azonban az államot sújtó válságok évtizedekre nyúlnak vissza. 1960-ig olasz és brit érdekterület volt, és mindössze 9 évig tartott a parlamenti demokrácia időszaka az országban, hiszen 1969-ben Mohamed Sziad Barre tábornok puccsal magához ragadta a hatalmat, és ezután több mint 20 évig volt diktatúra Szomáliában. 

A tábornokot később szintén puccsal eltávolították a hatalomból, és a rivális fegyveres csoportok éveken át tartó harca odáig fajult, hogy éhínség lett az országban, és 1993-ban az ENSZ beavatkozására is szükség volt. 

A 2000-es években több nemzetközi békekonferencia nyomán ugyan megalakultak ügyvivő kormányok, de ezeknek a többsége csak nagyon rövid időt tudott hatalomban tölteni. Amióta 1956-ban a miniszterelnöki hivatalt megalapították Szomáliában, összesen 20 miniszterelnök váltotta egymást 2022-ig, és több rekorder is volt az évtizedek során.

Abdirasid Sermarke korábbi miniszterelnök más szempontból számít csúcstartónak az országban, hiszen ő volt eddig a leghosszabb időt a posztjában eltöltő kormányfő (6 év, 337 nap). 

A krízisek az évtizedek alatt nemhogy enyhültek, inkább egyre súlyosabbá váltak Szomáliában. Gazdasági nehézségek, éhezés és az al-Kaidához köthető al-Shabaab terrorszervezet támadásai is megnehezítik a szomáliai lakosság mindennapjait. 

Tavaly a választásokat is el kellett halasztani, és amikor november-decemberben sor került volna rá, Szomália elnöke felfüggesztette a miniszterelnököt korrupciós vádak miatt, aki az elnököt cserébe puccskísérlet végrehajtásával gyanúsította meg. 

Az elnök és a miniszterelnök közötti hatalmi harc azóta is zajlik. Az Egyesült Államok nyugalomra intette a feleket, azonban a küzdelem még mindig tart, és a választásokat tavaly december óta sem sikerült megtartani. Az amúgy is bizonytalan politikai helyzetet súlyosbítja, hogy Szomáliát az elmúlt 40 év legsúlyosabb szárazsága sújtja, mely miatt már most milliók kényszerültek elhagyni az otthonukat, és az országon belül menekülttáborokba költözni. 

A Világélelmezési Program (WFP) adatai szerint a szomáliaiak több mint 90 százaléka, vagyis 11 millió ember nem jut jelenleg elegendő táplálékhoz, és az ENSZ becslése szerint 2022 májusában már 4,5 millió szomáliainak egyáltalán nem lesz mit ennie. 

Ráadásul az orosz- és ukrán gabonaexporttól leginkább függő országokban fogják az emberek leginkább megérezni a háború hatásait. 

Szomália például Ukrajnából és Oroszországból importálta eddig az összes gabonáját: az ukránoktól a készletének csaknem a 70 százalékát, az oroszoktól pedig a 30 százalékát. Az ukrán gabona hiánya miatt nagyon súlyos élelmiszerhiány várható Szomáliában és más afrikai országokban is. 

Szomália számára az Egyesült Államok jó alternatíva lehet némely mezőgazdasági áruk beszerzésére, azonban komoly gondot okozhat az afrikai országnak, hogy már az orosz-ukrán háború előtt meredeken emelkedtek az élelmiszerárak a szárazság miatt - tájékoztatta a Napi.hu-t a WFP szomáliai szóvivője, Petroc Wilton. 

Wilton szerint „a WFP – más ENSZ-szervezetekkel együtt – jelenleg is versenyt fut az idővel, hogy csökkentse az éhínséget Szomáliában”. A szervezet emellett próbálja elejét venni egy katasztrófahelyzetnek, ezért 3 millió szomáliainak igyekszik segíteni 2022 első felében élelmiszerrel. 

A WFP egyébként finanszírozási gondokkal küzd, és Szomáliában eközben annyira súlyos a helyzet, hogy kénytelenek „nehéz döntéseket hozni, és a nagyon korlátozott erőforrásokat átcsoportosítani az életmentést szem előtt tartva.” 

– tette hozzá a szóvivő.

Szudán

Szudán hasonlóan viharos történelme után szintén válsághelyzetre számíthat a jövőben. Észak- és Dél-Szudán között 1955-ben tört ki polgárháború amiatt, hogy a keresztény és animista déliek ellenezték az Egyiptomtól és Angliától való függetlenséget, mert nem akarták, hogy a muszlim többségű északiaké legyen a hatalom. 

1956-ban Szudán független állam lett, de az első polgárháború még 1972-ig elhúzódott az országban. Az összecsapások után mindössze tíz éves békeidőszak következett, majd ismét háború tört ki észak és dél között 1983-ban, melynek csak 2005-ben lett vége. 

2011-ben végleg kettévált az ország Észak- és Dél-Szudánra. Eközben mindvégig Omar al-Basir volt az elnök 30 évig, de a miniszterelnökök – Szomáliához hasonlóan – viszonylag sűrűn váltották egymást. 1956 óta összesen 19 kormányfő volt hatalmon, és olyan időszak is előfordult, hogy majdnem fél évig senki nem töltötte be ezt a pozíciót. 

Észak-Szudánban a legrövidebb ideig (47 nap) Mohamed Tahir Ajala volt kormányfő 2019-ben, a leghosszabb ideig (6 év 288 nap) pedig Dzsafar Nimeiri még az 1970-es években. Jelenleg Oszman Huszein az ügyvivő miniszterelnök 2022. január vége óta, az elnöki szerepet pedig a hadsereg tábornoka, Abdelfattah Abdelrahman al-Burhan tölti be a 2021. októberi puccs óta. 

Észak- és Dél-Szudánt továbbra is instabilitás jellemzi, ezért szerepel Észak-Szudán a világ legveszélyeztetettebb országai között a 8. helyen, Dél-Szudán pedig a 4. helyen. 

Belső politikai harcok, elhúzódó válságok

Omar al-Basir korábbi elnök még 2017-ben igyekezett szorosabb kapcsolatot kialakítani az oroszokkal, amikor a belső konfliktusok miatti amerikai beavatkozástól tartva Oroszországhoz fordult. Az oroszok védelmet biztosítottak a szudáni elnök számára, amiért cserébe az államfő aranyat és Afrika többi részébe szabad utat ígért az oroszoknak.

Érdekes egybeesés, hogy a jelenlegi szudáni elnök, al-Burhan helyettese, Mohamed Hamdan Dagalo közvetlenül az orosz-ukrán háború kitörése előtt látogatott Moszkvába nyolc napra egy szudáni delegáció élén, és miközben sok országban rögtön elítélték az orosz hadsereg Ukrajna elleni támadását, Dagalo kijelentette, hogy „Oroszországnak joga van az állampolgárai érdekei mentén cselekedni és megvédeni a népét”.

A helyzet további érdekessége, hogy Dagalo és al-Burhan ugyan együtt hajtott végre puccsot tavaly októberben, de azóta megromlott a viszonyuk, és Dagalo valószínűleg arra próbálta felhasználni a moszkvai látogatását, hogy demonstrálja, hogy az oroszok őt támogatják. Dagalo oroszországi látogatása után al-Burhan is külföldre utazott, de ő az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott, hogy megerősítse vezető pozícióját. 

A bizonytalan politikai helyzet mellett aggodalomra ad okot az is, hogy az ország gabonakészletének több mint a 70 százaléka Oroszországból, 3 százaléka pedig Ukrajnából származott, viszont a háború miatt nagyon lecsökkent az export mindkét államból. 

A WFP adatai alapján tavaly több mint 13 millió szudáni szorult humanitárius segítségre, és csaknem tíz millió lakosnak nem állt a rendelkezésére elegendő élelem. A kedvezőtlen időjárás és a háború miatt az ENSZ-szervezet becslése alapján idén Szudán lakosságának csaknem a negyede, vagyis 18 millió ember fog éhezni. 

A válságokat pedig csak összefogással lehetne kezelni, amire kérdéses, hogy Dagalo és al-Burhan hajlandó lesz-e, vagy pedig háborúzni kezdenek majd egymással, mely tovább súlyosbítaná az amúgy is mély kríziseket az országban.  

Kongói Demokratikus Köztársaság

Kongó 1960-ban nyerte el függetlenségét Belgiumtól, azonban nem béke és biztonság jellemezte a következő éveket az országban, hanem hatalmi harcok, háborúk és puccs. Joseph Mobutu ezredes 1965-ben ragadta magához a hatalmat, melyet 32 évig sikerült is megtartania.

A miniszterelnököknek viszont az elmúlt csaknem 60 év alatt átlagosan 3 évet sikerült csak a pozíciójukban eltölteniük. Az évtizedek alatt összesen 20 kormányfő váltotta egymást.

1997-ben Mobutut Uganda és Ruanda támogatásával megbuktatták, a helyére kerülő Laurent Kabilát pedig 2001-ben meggyilkolták. Az elnöki posztot ezután a meggyilkolt elnök fia, Joseph Kabila töltötte be 18 évig. 

Joseph Kabila összesen három ciklust töltött elnökként az ország élén, annak ellenére, hogy az alkotmány szerint a harmadikra már mást kellett volna megválasztani. Ezt a problémát úgy hidalták át, hogy nem tartottak két évig választásokat, és Kabila ebben az időszakban is elnök maradt. 

Ez a lépés elégedetlenséghez és zavargásokhoz vezetett az országban, ezért végül 2018 decemberében voksolhatott a lakosság, és az ellenzéki Félix Csisekedi lett az államfő, aki jelenleg is betölti ezt a pozíciót. Ez volt egyébként az első olyan elnökválasztás Kongóban, mely nem polgárháborúba vagy zavargásokba torkollt. 2021-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság az 5. leginstabilabb ország volt a világon. 

Járványok és az orosz-ukrán háború következményei

A Kongói Demokratikus Köztársaságban 2022 áprilisában tört ki a 14. Ebola-járvány 1976 óta, de az ország történetében még nem fordult elő, hogy 4 év alatt (2018 és 2022 között) már a hatodik járványhullámra kerüljön sor. Emellett az ország súlyos alultápláltsággal is küzd, hiszen Kongó 89 milliós lakosságának több mint a 40 százaléka, vagyis 45 millió ember nem jut elegendő táplálékhoz.  

A Világbank adatai szerint a gyerekek 43 százaléka alultáplált Kongóban, és a helyzet még tovább súlyosbodhat, hiszen Kongó gabonakészletének eddig összesen több mint a 60 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származott, a háború miatt bevezetett oroszellenes szankciók, és a csökkent ukrán termelőkapacitás miatt viszont az élelmiszer-ellátottság várhatóan még inkább vissza fog esni a Kongói Demokratikus Köztársaságban. 

2018 és 2020 között az afrikai országok összesen 3,7 milliárd dollárért importáltak búzát Oroszországból, és 1,4 milliárd dollárért Ukrajnából. Az élelmiszerhiány és az áremelkedések mellett a szárazsággal, a vízhiánnyal, a bizonytalan politikai helyzettel és belső katonai konfliktusokkal is meg kell küzdeniük az afrikai országoknak.