Az elmúlt években Románia nemhogy közeledett volna az egységes európai valuta bevezetéséhez, de távolodott az eurózónától, olyannyira, hogy jelenleg az látótávolságon belül sincs - írja Pengő Zoltán a Maszol publicistája. Az euróövezethez való csatlakozásnak négy gazdasági konvergencia kritériuma van, melyek közül egyik az infláció mértékére, a másik a nemzeti valuta árfolyamának stabilitására, a harmadik a hosszú lejáratú kamatlábak stabilitására, a negyedik a rendezett és fenntartható államháztartásra vonatkozik.
Ezek közül jelenleg Románia egyet sem teljesít, a fenntartható államháztartásra vonatkozót pedig belátható időn belül nem is fogja, mivel semmilyen ilyen irányú valós törekvés nem látható. Az sem kizárt, hogy Romániánál még Montenegró is hamarabb léphet be eurózónába, annak ellenére, hogy jelenleg nem tagja az EU-nak.
Euró mint de facto nemzeti valuta
Ennek az oka az, hogy a politikai érdekek sok mindent felülírhatnak, szigorú szabályokat is, így történhetett meg, hogy két kis balkáni állam, bár az eurózónának nem tagjai, nemzeti fizetőeszközként az eurót használják. Montenegró és Koszovó is a német márka megszűnésének a következményeként tértek át az euróra, előbbinek a bevezetése azonban eltérő módon történt.
Montenegro és Koszovó „de facto” nemzeti valutaként használják az eurót, de „nincs megállapodásuk az Európai Unióval”, olvasható az EU honlapján. Ugyanazon forrás hangsúlyozza, hogy mindkét ország egyoldalúan vezette be a közös uniós valutát, az Európai Központi Bank (EKB) engedélye nélkül. Ez minden bizonnyal tény, legalábbis az, hogy formális engedélyezés nem volt, azonban az is egyértelmű, hogy az EU rábólintott az eurónak a két nyugat-balkáni állam általi használatára.
„Ezen két ország politikai elitje a nagy nemzetközi és geopolitikai játékosok diszkrét támogatásával bírt, melynek célja a Szerbiától való szisztematikus elszigetelés volt” – nyilatkozta Danijela Jacsimovics, a Montenegrói Egyetem közgazdász oktatója az Emerging Europe portálnak, hozzátéve: „Az eurónak az Európai Központi Bankkal való megállapodás nélküli bevezetését az Európai Bizottság később elismerte, s a bevezetés időpontjában fennálló rendkívüli körülményeknek tulajdonította”.