Az argentin gazdaság jól muzsikált 2017 végén, nem csoda, hogy a piacbarát Mauricio Macri államfő vezette pártkoalíció kiválóan szerepelt az októberi időközi parlamenti választásokon. Az elemzők pozitív előrejelzéseket fogalmaztak meg 2018-ra, ám ezt követően zuhanórepülésbe kezdett a peso. Ez ráébresztette az argentinokat és a befektetőket is arra, hogy az ország pénzügyi bizonytalanságának hosszú korszaka a legkevésbé sem ért véget - kezdi háttércikkét a Reuters.

Az 59 éves Macri egy ipari és ingatlanpiaci befektetésekkel foglalkozó, ismert olasz üzletember gyermekeként szép karriert futott be, mielőtt politikássá vált volna. Buenos Airesben és New Yorkban járt egyetemre, 1995-től a Boca Juniors, Argentína második legnépszerűbb futballklubjának elnöke volt. 2005-ben saját jobb-közép pártot alapított, 2007 és 2015 között az argentin főváros önkormányzatának élén állt. A Wikipedia értékelése szerint hazájának ő az első demokratikusan megválasztott nem radikális (azaz mérsékelt politikát folytató) elnöke 1916 óta.

Nem sikerült

Az elnökválasztást azzal az ígérettel nyerte meg 2015 őszén, hogy visszavezeti Argentínát a nemzetközi közösségbe, azaz lezárja a 2000-es évek elején elszenvedett államcsőd után nyitva maradt adósságvitákat egyes hitelezőkkel, rendbe teszi a gazdaságot és javít az emberek életkörülményein - emlékeztet Daniel Gallas, a BBC Buneos Aires-i tudósítója.

Az utóbbiból nem sok lett: a mindennapi megélhetés nem könnyű az átlagembereknek, főként azért, mert számos termék és szolgáltatás ára együtt mozog az amerikai dollár pesoárfolyamával. A növekvő infláció a piacbarát gazdaságpolitika miatt csökkenő közkiadásokkal párosul, így a bérek nem tartanak lépést az árakkal. A legtöbb ember szegényebb most, mint három éve.

Pénzügyi bajok

A közgazdászok régóta figyelmeztetnek arra, hogy a peso túlértékelt, és a kormány bele is ment, hogy lépésről lépésre leértékeli az argentin fizetőeszközt, az áprilisban indult rohamos gyengülésre azonban senki sem számított - emlékeztet a Reuters. A befektetők azért kezdték kivonni tőkéjüket az országból, mert nem bíztak abban, hogy a kormány úrrá lesz az infláción, emellet az amerikai Fed elkezdte emelni kamatát, ami a világ minden táján erősítette a dollárt.

Az utóbbi miatt megdrágult az amerikai valutában elszámolt argentin államadósság törlesztése, ami kifogott az ország vezetésén. A jegybank gyors leértékelésbe kezdett, több lépcsőben 45 százalékra emelte alapkamatát és dollárt adott el pesóért, hogy megfékezze a pénzkiáramlást.

Ennek eredményeként elapadtak a 2015 vége óta felhalmozott dollártartalékok. Végül a Macri-adminisztráció májusban kénytelen volt 50 milliárd dolláros IMF-hitelt kérni, amiről akkor azt mondta: ha a Valutaalap megjelenésének hatására megnyugszanak a kedélyek, a gazdaság erőre kap, és le sem kell majd hívni a hitelt.

Ez nem jött be. Az elmúlt hetekben újra felerősödött a pesóra nehezedő nyomás, amire válaszul a jegybanknak újra be kellett avatkoznia és az államfő végül kénytelen volt az IMF-hez fordulni, hogy előbb lehívhassák a kapott kölcsönt. A Valutaalap azt válaszolta: megfontolja, mit tegyen.

Mutogass az elődödre!

A magas inflációnak nagy hagyományai vannak a latin-amerikai országban. Jelenleg is az évi 30 százalékos tempóban száguldó pénzromlás a legnagyobb gond, mert a befektetők emiatt más feltörekvő országoknál kockázatosabbnak látják Argentínát. Ezért nem viszik oda a pénzüket, hiába kínálja a jegybank a legmagasabb kamatot az egész világon és hiába tűnt fel a háttérben a Nemzetközi Valutaalap. Brazília és Törökország is hasonló bajokkal küszködik, ami rossz hír, mert a feltörekvő piacokon - ebbe tartozik Magyarország is - bekövetkező kisebb válságok átgyűrűzhetnek egymásba. A baj az, hogy Argentína különösen rossz helyzetben van.

A pénzromlás ügyében a jelenlegi vezetés joggal mutogathat elődjére. A populista kormányok pénznyomtatással finanszírozták a költségvetés magas hiányát, amelyet részben az osztogatás okozott. Macri hatalomra kerülése után visszavettek ebből a szokásból, az ártámogatások leépítése érdekében növelték a közüzemi díjakat, amitől a költségvetési hiány csökkenését várták. Csakhogy ez a rezsi drágulása növelte az inflációt, amit a peso gyengülése csak felpörgetett.

Szegény embert...

A magas kamatok és infláció eleve fékezik a gazdaság növekedését, ám ezekhez az elmúlt hónapokban hozzájárult néhány olyan szerencsétlen körülmény is, amiről kivételesen még a politikusok sem tehetnek. Az évtizedek óta nem látott szárazság miatt az ország két fő mezőgazdasági termékéből, szójából és kukoricából gyenge lesz a termés. Az agrárszektor vezetésével gazdaság már a harmadik egymás követő hónapban zsugorodik - júniusban éves szinten 6,7 százalékkal csökkent a GDP. Ez volt a legrosszabb havi adat 2009 óta.

Rosszkor jött neki

És a recesszió végleg lehetetlenné teszi Macri fő választási ígéreteinek teljesítését. Ezek úgy szóltak, hogy megszüntetik a szegénységet és jó fizetéssel járó munkahelyeket hoznak Argentínába. Az elnök néhány hete kénytelen volt beismerni, hogy a szegénység nőtt, miközben a foglalkoztatottak száma elkezdett csökkenni a 2017-ben elért csúcshoz képest.

A kormány a tervezett infrastruktúra-fejlesztések elhalasztását tervezi, hogy a kiadások visszafogásával hozni tudja azt a költségvetési deficitet, amelyet az IMF-nek ígért a kölcsön fejében. Ennek következtében még több munkahely fog lemorzsolódni.

A Reuters szakírói arra számítanak, hogy a választók nem lesznek megértőek Macrival szemben, akinek 2019 őszén újraválasztásáért kell harcba szállnia a következő elnökválasztáson. Legutóbb kicsit több mint 51 százalékos szavazati aránnyal nyert peronista ellenfelével szemben. Kihívói között lehetnek korábbi ellenfelei és szövetségesei, úgyhogy színes lehet a választék. Az argentinok ismét eldönthetik, kiben akarnak csalódni.

A fotó forrása: Reuters