Az argentin belpolitikai szappanopera éppen műsoron lévő részében csendes hatalomátvételt láthatunk - derül ki a Financial Times helyi tudósítója, Benedict Mander beszámolójából. Alberto Fernández államfő népszerűségét felőrölte a koronavírus-járvány, a tévéhíradókban azt láthatják a nézők, hogy Patagóniában tett látogatásán menekül az ellene tüntetők elől, akik kövekkel dobálózva adtak nyomatékot az elnökükről alkotott kedvezőtlen véleményüknek.

A tapasztalt nézők azonban tudják, hogy a legnagyobb veszélyt nem az utca embere jelenti az elnökre, hanem saját alelnöke, Cristina Fernández de Kirchner, aki 2007 és 2015 között vezette az országot. Ez már akkor világos volt, amikor Fernández, Fernández de Kirchner volt kabinetfőnöke bejelentette indulását a 2019-es elnökválasztáson, majd nyert, és ezt követően alelnökké tette volt főnökét.

Az államfő helyzete drámaian meggyengült, miután egy hónappal ezelőtt kiderült, hogy VIP-vakcinkat szúrnak be egyesekbe, mármint jó kapcsolatok segítségével soron kívül lehet oltakozni. A botrányba belebukott Fernández egyik fontos szövetségese, Ginés Gonsález García egészségügyi miniszter, és az elnök arra kényszerült, hogy kormányának leghűségesebb támogatóihoz, a baloldali peronista (radikális) szavazókhoz forduljon felmentéséért, akik a B-közepes politikai szurkolók szokásának megfelelően a végsőkig kitartanak vezetőik mellett. Ezzel azonban bajba került, ugyanis ez a csoport Fernández de Kirchnert tekinti a valódi vezetőjének.

Meghajolt a helyettese előtt

A brit üzleti lap beszámolója szerint a meghunyászkodás legvilágosabb jelét március elején adta az elnök, amikor szemben az egy évvel korábbi békülékeny, a társadalomhoz szóló évértékelő beszéd helyett harcias hangú beszédet mondott. Hallgatóságát a "kirchneristák" ellenfelei, főként a bíróságok elleni harcra tüzelte. Három nappal később Fernández de Kirchner vallomást tett az ellene folyó kilenc korrupciós eljárás egyikén, amit szokásához híven politikai kirohanásokra használt fel. Azzal vádolta a bírókat, hogy "rohadt és beteges", politikai hátterű üldözési kampányt folytatnak ellene, miközben dühösen mutogatott a tárgyalást közvetítő egyik kamerába.

Az alelnök asszony arra használja a gyengébb ügyeket, amelyek ellene folynak, hogy hiteltelenítse a bíróságokat és az ország gazdasági és politikai elitjét, mielőtt az igazán kemény ügy napirendre kerül - véli Roberto Saba argentin jogász. Ebben azzal vádolják korábbi kormányát, hogy megkárosította a nemzeti bankot. Ugyanakkor ezzel általában gyengíti a jogszolgáltatás hitelességét. Ezt a vélekedést támasztja alá, hogy Fernández de Kirchner a kirohanásával elérte a mérsékelt Marcela Losardo igazságügyi miniszter lemondását, aki helyére a bíróságok ismert bírálóját, Martín Soriát ültették. Így ország-világ láthatja, hogy az alelnök újabb kirchnerista hívét juttatta pozícióba.

Nincs itt semmi látnivaló (?)

Az államfő határozottan állítja, hogy egyáltalán nem változott meg a kapcsolata az alelnökkel. Talán vannak nézetkülönbségek köztem és Christina között, ám Christinával érkeztem az elnöki posztra és vele is fogok távozni - mondta egy nemrégiben adott interjújában. A kormányzó politikai erő, egy viszonylag széles peronosta koalíció azonban mindenképpen nyerni akar a közelgő októberi időközi választásokon, ami komoly kihívás elé állítja a kormányt - mondja Graciela Römer politikai elemző.

És ez az a pont, ahol világossá válik, miért mutatott be az IMF-nek az argentin vezetés. Jellemző, hogy nem az elnök, hanem Fernández de Kirchner jelentette be, hogy el akarják halasztani a Valutalap 44 milliárd dollárnyi hitelének újratárgyalását. A magyarázat nem elsősorban a gazdasági helyzetben keresendő, hanem abban, hogy mindenáron meg akarják tartani a kormány legeltökéltebb szavazóit. Az együttműködés újrakezdése a washingtoni székhelyű szervezettel feldühítené a radikális kirchneristákat. Römer szerint egyre világosabb, hogy a választási kampányt Fernández de Kirchner vezeti.

Ezt jól megkapták

Semmi kétségünk sincs, ki vezeti Argentínát: Cristina Fernández de Kirchner. A bizonytalanság sose jó a befektetések szempontjából, bár ebben az esetben ez a bizonyosság is rossz - mondta a Finacial Timesnak Jimena Blanco, a Verisk Maplecfort kockázati tanácsadó cég elemzője. Ezzel arra utalt, hogy a peronista politikus két elnöki ciklusa alatt folyamatos harcot vívott a nemzetközi hitelezőkkel.
Mostani bejelentésében sem köntörfalazott, azt mondta, azért nem fizetnek, mert nincs miből és egyébként is elfogadhatatlannak tartják az IMF-program feltételeit - derül ki a Bloomberg tudósításából. Válaszul a Valutalap helyi vezetői arról dadogtak, hogy megtalálták a közös hangot Martin Guzman gazdasági miniszterrel az infláció, az export és a belső tőkepiacok fejlesztésének ügyében. A tény azonban az, hogy tavaly augusztus óta, amikor Guzman vezetésével befejezték a magánhitelezők átszervezését, nincs érdemi előrelépés az IMF gazdasági reformprogramjának végrehajtásában.