Ahogyan minden gazdasági szektorban, úgy az atomenergia iparban is a koronavírus világjárvány után kezdődő új világról elmélkedtek az elmúlt hetekben. Ennek egyik lenyomata a Nukleáris Világszövetség (World Nuclear Association, WNA) fehér könyvként közreadott tanulmánya. A címadás - "Building a Better Tomorrow" (vagyis: Egy jobb holnap építése) nem éppen szerencsés, de a tartalommal azért ennél jóval több probléma van. A címet jelmondatként a Fiat Chrystertől az éhínségellenes szervezeten, a JLL ingatlanszolgáltatón és a BAT dohánygyáron át a szíriai menekült gyerekek oktatási kampányáig jó néhányan használták már.

A londoni think tank szervezet azonban még egy olvasatot mellékelt a szlogennek: a 12 oldalas dokumentum szerint a globális járvány sok országban arra késztette a kormányokat, hogy vizsgálják felül, "hogyan lehetne az erősebb, tisztább és ellenállóbb társadalmat felépíteni". A WNA úgy látja, hogy a Covid-19 utáni helyreállítási időszakban központi szerepet játszhatna az atomenergia, hiszen az "rövid távon fellendíti a gazdasági növekedést" és "költséghatékony módon támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, ellenálló és megfizethető villamosenergia-infrastruktúra fejlesztését is".

Kapcsolódó

A nonprofit szervezet az idézett tagmondatok adatokkal való alátámasztását nem tartotta szükségesnek. Arra a következtetésre e nélkül is eljutottak, hogy a kormányoknak olyannyira szükség van a nukleáris projektekre, hogy ezekbe kellene befektetniük. Nem feltétlenül direkt, pénzzel - ahogyan az Paks II esetében Magyarországon történik -, hanem e projektek "megvalósulásának biztosítása érdekében" bizonyos új mechanizmusokat kell létrehozni és mozgásban tartani.

Atomerőmű vezérlőpult (Barsebäck, Svédország)
Kép: Getty Images

A Világszövetség ezért felszólítja a döntéshozókat, hogy:

  • minden energetikai átállási terv esetében vegyék figyelembe be az atomenergiát - "hiszen annak számos előnye van",
  • azokban az országokban, ahol atomerőmű építését tervezik (a WNA szerint 108 új reaktor építését tervezik a világban) a kormányoknak fel kell gyorsítaniuk e tervek megvalósítását,
  • plusz a kormányoknak a több mint 30 éve működő 290 reaktor további üzemelését is biztosítaniuk kell,
  • a mindehhez szükséges finanszírozáshoz, illetve az efféle befektetések ösztönzéséhez pedig meg kell teremteniük és biztosítaniuk is kell a megfelelő kereteket.

Idő, pénz és energia

Az utolsó ponttal egybecsengő megállapításokat tett egy másik tanulmány is, de ez nem meglepő, mivel ugyanaz a világszervezettel jegyzi. A reaktortervezési együttműködésről és harmonizációról szóló jelentés (Cooperation in Reactor Design Evaluation and Licensing, CORDEL) karácsony előtt jelent meg. Húsz oldalon keresztül ecseteli, hogy a világban épülő atomerőművek csak néhányféle alaptípusba sorolhatók, és így az engedélyezési rendszert ésszerűsíteni kellene. Legfőképpen azért, mert az engedélyezési folyamatok igencsak időrablók annak köszönhetően, hogy minden egyes projektnél a legapróbb részletekig mindig-mindent újra meg újra végig kell engedélyeztetni.

Márpedig - állítja a jelentés -, vannak olyan közös pontok és állandók, melyek lehetővé tennék, hogy egyes kérdésekben elég legyen az építőnek egyetlen egyszer megszereznie az engedélyt - és azzal bármely új projektben időt, költséget és energiát takaríthatna meg. Ez pedig, végeredményben az új reaktorok versenyképesebb árazását tenné lehetővé. "Az új atomreaktorok nemzetközi szabványainak és engedélyezési folyamatainak ésszerűsítése sürgős és elengedhetetlen" - mondta ezzel kapcsolatban Sama Bilbao y León, a WNA főigazgatója. Ha a kívánsága teljesülne, átvághatóvá válna az atomerőmű építések egyik nagy gordiuszi csomója.

Arról a fő problémárol van szó, hogy az eleve 5-8 évre tervezett építkezéseket képtelenek határidőre befejezni, illetve, hogy a csúszás nem csak a termelés tervezett megkezdésének annulálását és újratervezését kívánja meg, de mindig többe is kerül, mint azt eredetileg állították. Erről akár iparági, akár kormányzati szinten nemcsak a finnek vagy a franciák, de az angolok, az amerikaiak, sőt: az oroszok is sokat tudnának mesélni. Már ha nem kerülnék mindannyian kínosan e témát.

Fessenheim-i atomerőmű Franciaországban - mindkét blokkot leállították 2020-ban
Kép: Getty Images

A nukleáris ipar lobbizási technikájában és az átalakulóban lévő helyzetértékelésében adhat némi fogódzót, ha visszaidézzük, hogy Rafael Grossi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója milyen vízióval állt elő 2020 novemberében. Szerinte 2030-ra tucatnyi új ország lép majd be az atomerőműves országok táborába, és bár ezek többsége ázsiai, afrikai vagy közel-keleti, de Grossi azt szeretné elérni, hogy a világban máshol is komolyan fontolóra vegyék a nukleáris energia használatát. A koronavírus járvány miatt előállt globális válságnak ugyanis a racionális megoldások felé kell vinnie a világot, amibe szerinte a nukleáris energiatermelés további fenntartása is beletartozik.

A "jobb holnap építését" új atomerőművekkel elképzelő WNA fehér könyve azonban rosszul példálózik, és így éppen azt mutatja meg, hogy mindazt, amit szeretnének, miért nem lehet már elérni. A tézisek alátámasztására a WNA Svédországot veszi elő, az érvelés pedig úgy szól, hogy lám, e skandináv ország mutatja meg, hogy nehéz időkben milyen fontos tud lenni az atomenergia - nem csak az áramtermelésben, de a dekarbonizációs törekvésekben, az energiabiztonságban, az épületenergetikában, de még a gazdasági növekedés biztosításában is. Merthogy az 1973-as olajválságra a svédek atomerőműépítéssel válaszoltak, megépítettek 12 reaktort, így nagyobb lett az energiafüggetlenségük, és mára az atom 40 százalékot harap ki a svéd villamos energia mixből.

Csakhogy ez, így nem igaz.

Svédcsavar

Svédországban ugyanis manapság már egyáltalán nem a nukleáris iparnak áll a zászló. Nem csak arról van szó, hogy 1985 óta egyáltalán nem építettek új reaktorokat, vagy hogy az elmúlt három évben a citált 12 blokkból négyet is leállítottak (és korábban még további hármat), hanem hogy az ország kifelé tart ebből az alagútból. Érdemes megnézni a hivatalos kormányzati portálon, hogy miként alakult át az ország; hogy úgy lépett a zöldenergia 34 százalékról (1990) 55 százalék közelébe (2018), hogy az európai mérték szerint igen magas energiafogyasztás mindvégig megmaradt, ám az elmúlt 10 évben a szélenergia például felnőtt a nukleáris termelési volumenének mintegy harmadáig. Az atomerőművek 2019-ben 66 585 GWh áramot adtak a hálózatra, a szélerőművek pedig 19 846 GWh-t. de emellett jelentősen erősödött a bioenergia, a hulladékenergetika, és megjelent a grafikonokon a napenergia és a hullámenergia is.

A WNA példálózása ott is sántít, hogy a Svéd Energia Ügynökség már több mint egy éve "kőbe véste" a saját oldalán: azért a fenntartható energiarendszerért dolgoznak, amely 2040-ig eléri a 100 százalékban megújuló villamosenergia-termelést. Nem egyszerűen karbonsemlegességről van szó - amibe esetleg belemosható lenne az atomenergia is -, hanem tisztán: megújuló energiáról. A rosszul megválasztott példa jellegét az már tényleg csak fokozza, hogy bár a 2021-es év még alig kezdődött el, a svéd Vattenfall energetikai társaság már bejelentette: bezárta a Ringhals-1 reaktort 2020. december 31-én. A 760 megawattos teljesítményű, forróvizes (BWR) atommáglya 46 évig működött, és csak pár hónappal termelt tovább az egy évvel fiatalabb "kisöccsénél", a tavaly nyáron, hosszú szenvedés után szintén lekapcsolt 2-es reaktornál.

A Göteborgtól alig 65 kilométerre lévő eredetileg négy blokkos atomerőmű első egységének mostani, végleges leállítására azután került sor, hogy tavaly, egy parlamenti indítvánnyal a jobbközép pártok - új energiapolitikát követelve - sikertelenül próbálták meg a 2016-ban rögzített svéd atomerőművi határidőt megváltoztatni. A kormányzati menetrend ez ügyben majdnem 5 éve ismert: Svédország az energiamixéből 2040-ig, lépésről-lépésre kivezeti a nukleáris energiát.

A barsebäck-i atomerőmű (Svédország), melynek első reaktorát 1999-ben, a másodikat 2005-ben zárták be.
Kép: Getty Images

E folyamatban éppen a ringhalsi blokkok kérdése volt az egyik legfőbb katalizátor, mivel a Ringhals-2 blokkról 2016-ra kiderült, hogy a reaktorfedél korróziós problémáit nem lehet csak úgy, egy nagyjavítással orvosolni. A 2-es blokk két évig nem tudott munkába állni, majd némi javítási munkálatokat követően - egy megkérdőjelezhető hatósági különengedéllyel - mégis újraindították. Hogy aztán 2019 végén végleg lekapcsolják és bezárják. Az erőmű tulajdonosai - a többségi a Vattenfall és a kisebbségi a Sydkraft Nuclear Power - ezt a lépést a reaktorok gazdaságtalanságával és az öregedéssel kapcsolatos biztonsági aggályokkal indokolták. A politikailag élesedő vitára Marcus Hall, a Vattenfall vezérigazgatója tett végül pontot azzal, hogy a svéd sajtóval közölte: annyi megújuló termelőerő került be a svéd villamos energia rendszerbe, hogy nincs is helye az árampiacon ezeknek a reaktoroknak.

Svédországban jelenleg három atomerőmű működik: a három blokkal, névleges 3320 MW teljesítménnyel termelő forsmark-i atomerőmű, az egyetlen még működő reaktorral, 1450 MW teljesítménnyel dolgozó oskarshamn-i atomerőmű (amelyben két, már bezárt blokk mellett egy tervezett egység már meg sem épül), és a két termelő blokkra fogyatkozó ringhals-i atomerőmű (2190 MW).

Január 1-től így Svédországban a vízenergiájé lett az energiamix-torta legnagyobb szelete.

Mínusz három reaktor

A nukleáris ipar állapotát hosszú ideje követő World Nuclear Industry Status Report (WNISR) a tavaly ősszel kiadott jelentését máris kicsit kiegészítve és felfrissítve megállapította, hogy 2021-től két újabb ország, az Egyesült Arab Emírségek és Fehéroroszország sorolódott át az atomerőművesek táborába, de a "flotta" globális hanyatlását ez sem tudta megfordítani. Mert miközben a tervek hét új reaktor indulásáról szóltak, abból csak öt sikerült. Miközben azonban hat nukleáris blokkot - a franciaországi Fessenheim-1 és -2-t , az Egyesült Államokban a Duane Arnold-1-et és az Indian Point-2-t, valamint a már taglalt svéd Ringhals-1-et és az orosz Leningrád-2-t - bezártak.

Így összesen több mint 5,3 GW nukleáris kapacitástól vált meg a világ 2021-re. A WNISR számai alapján jelenleg hárommal kevesebb reaktor működik a világban, mint egy évvel korábban: 413 darab.

Az egyenlet másik oldalán is történt már friss bejelentés idén - igaz, nem új reaktor bekapcsolásáról adtak hírt. Kínában a China General Nuclear (CGN ) és a China National Nuclear Corporation ( CNNC ) azt közölte, hogy 2020. december 31-én megkezdődött az egyik leggazdagabb tartomány, Csöcsiang (nemzetközi átírásban: Zheijang - a szerk.) első atomerőművi blokkjának építése. Az öt év előkészítést követően az első alapbeton kiöntésével ténylegesen is elindult munkának a tervek szerint 2025-re kell meghoznia az első "gyümölcsét". A Sanghajtól délre, Kína délkeleti részén található, eddig legfeljebb a világban a teájáról híres Hsziakuan város közelében épülő atomerőmű az első fázisban két HPR-1000 típusú reaktort kap. A második blokk építésének startját jövő ilyenkorra tervezik. Az egységek építésének és beüzemelésének sikere nyithatja meg az utat további, akár még négy reaktornyi bővítésre.