A finn védelmi minisztérium az építési engedélyre váró új atomerőmű-projekt kockázatelemzését kéri - írta meg a Helsingin Sanomat. A tárca szerint az analízis kiegészítheti és megerősítheti az erőmű építési engedélyéről szóló, kiadásra váró határozatot, és segíthetné a Fennovoima hanhikivi atomerőmű projektjével kapcsolatban a tisztán látást az aktuális helyzetről.

Ilyen felhívása egyébként már korábban is volt a minisztériumnak, de a még 2014-ben megfogalmazottakhoz képest most mélyebben szeretnék megvizsgáltatni a témát - magyarázta a lapnak Sara Kajander osztályvezető. Arról a tisztviselő nem nyilatkozott, hogy az elemzés veszélyeztetheti-e az egész projekt megvalósulását, de úgy fogalmazott: tisztázni kell, hogy az oroszországi kapcsolat milyen kockázatokkal jár.

Kapcsolódó

A honvédelmi minisztérium azt sem firtatta, hogy egy olyan elemzés, mely során feltérképezik az orosz támogatással megvalósuló projekt geopolitikai kockázatait, valamint azt, hogy a Roszatom finn-projektben való jelenléte mennyiben segíti (inkább) az orosz biztonságpolitikai célok megvalósítását, akár ellentétes eredményre is juthat. Az osztályvezető csupán annyit erősített meg, hogy a minisztérium szerint az elemzést több különböző hatóságból és szakértőből álló munkacsoportnak kell elkészítenie.

Kockázatelemzés újratöltve

A finn lap beszámolója szerint a védelmi tárcának mindez nem magától és nem is teljesen véletlenül jutott most az eszébe. A téma azt követően került elő, amikor ez év tavaszán a Fennovoima a projekt lejáró engedélykérelmének meghosszabbításáról tárgyalt a Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztériummal, és a kormány úgy látta, hogy mivel olyan sok minden változott már meg azóta, hogy 2007-ben a harmadik finnországi atomerőmű megépítése mellett döntöttek, így ezt a tételt is érdemes leporolni.

A kockázatelemzés során figyelembe veendő tételekről a honvédelmi tárca már szeptemberben megírt egy dokumentumot, azonban az csak most kerül reflektorfénybe. A védelmi minisztérium szerint a munkacsoportnak elsősorban azt kell felskáláznia, hogy a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás globális törekvése milyen hatással van arra, hogyan használják fel az atomenergiát az oroszok a globális hatalom eszközeként.  Az alig három oldalas, belső tájékoztató jellegű levelébe így e három paraméter is bekerült:

  • Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország közötti politikai és kereskedelmi kapcsolatok további romlása hatással lehet a felek közötti szankciókra. A nemzetközi kapcsolatok megromlása és a szankciók különösen a projekt ütemterv szerinti haladását és a projekt finanszírozását érinthetik.
  • A kockázatelemzésnek világosan meg kell vizsgálnia, hogy az Oroszországgal szembeni új szankciók hogyan érintenék a projektet, és hogyan lehet / lehet-e azokat kezelni.
  • Figyelembe kell venni a Roszatom-csoportnak az orosz védelmi ipari komplexumhoz fűződő kapcsolatait, valamint az Oroszország biztonságpolitikai céljainak elérése érdekében tett kapcsolódó intézkedéseket.

Hol tankolhat majd?

A Fennovoima projektvezetője, Jouni Takakarhu szerint a fejlesztésben nincs különösebb politikai kockázat, és már a finn beruházásba beszálló Roszatom generálta vita is elcsendesedett. (A Fennovoima 34 százalékos orosz érdekeltségén a Voimaosakeyhtiö SF tulajdonában van - ez utóbbi számos finn energiavállalatból és néhány nagyipari cégből (mint a Fortum, a Turku Energia, a Vantaan Energia, illetve az Outokumpu vagy az SSAB). Takakarhu azt sem tartja valószínűnek, hogy az erőműprojekt szankciós listára kerülhetne, de mint mondta: ha a helyzet odáig fajul, hogy szankciókat vezetnek be a Roszatommal vagy ezzel a projekttel kapcsolatban, természetesen ezek hatással lehetnek a projektre.

De a finn honvédelmi tárca szerint át kellene gondolni a projektet abból a szempontból is, hogy atomerőmű működtetéséhez szükséges beszerzéseknek ne csak kizárólag Oroszország lehessen a feladója. Úgy látják, „nagyon fontos lenne” például az üzemanyag-beszerzés decentralizálása - ahogyan az egyébként a projekt indulásakor is megfogalmazódott. 

Befolyáspolitika

A Finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézet 2016-ban publikált egy, azóta egész Skandináviában komoly visszhangot kiváltó tanulmányt. A Oroszország változó szerepe Finnország szomszédos területein címmel kiadott elemzésben a kutatók igazolták, hogy Moszkva a külpolitikája részeként úgy kezeli az energiapolitikát, hogy az energiafüggőséget a kisebb országok nemzeti szuverenitásának aláásására használja fel.

Elvileg, az üzemanyag beszerzésről szóló megállapodás - hasonlóan ahhoz, ami a Paks II-re is vonatkozik - az új atomerőmű üzemanyagát az első 10 évben csak a Roszatomon keresztül lehet beszerezni, de ezt követően van mód más beszerzési lehetőségek felkutatására és kihasználására is. Az más kérdés, hogy egy Roszatom építette reaktorba csak úgy nem lehet nem orosz - tehát Roszatom érdekeltségű - üzemanyagot tölteni. Ráadásul a fűtőelemek pontos anyag-, és technológiai “receptjét” az orosz nukleáris ipar - ahogyan egyébként a francia, a kínai, a dél-koreai vagy az amerikai is - üzleti, ipari titokként kezeli. Ebből viszont az következik, hogy ha a finnek már most ragaszkodnak ehhez a kitételhez, a projekt akár zátonyra is futhat.

Eddig nem ment

Két éve, hogy az Átlátszón megjelent egy hosszú, összefoglaló tanulmány arról, hogy a finn atomenergia ipar üdvöskéjeként indult Hanhikivi-1 projekt engedélyezési eljárása hol, miben, mennyiben hasonlít arra - és különbözik attól - ami a Paks II. kapcsán Magyarországon történik.

A finnek harmadik atomerőmű építési programja bár 2007 óta körvonalazódott, és a Fennovoima, mint projektcég 2013 óta több mint egyharmadában (34 százalékban) az orosz Roszatom (illetve annak leányávállalata, a RAOS Voima) tulajdona, mindez eddig arra volt csak biztosan elég, hogy a 2010 nyarán elindított projekt kapcsán az előkészületek megkezdődjenek. A 2013-ban is, ma is 5 év tényleges építkezést terveznek, ami 1 darab 1200 MW-os reaktorblokkos erőművet ígér - ugyanazt az atommáglyát, amit a Paks II. projektbe is beleálmodtak. S habár a tervezett létesítési költség az eredeti 6,5 milliárd euróról már 7,5 milliárd felé kúszott, ám mivel ez hivatalosan a cég működési és szervezési költségeinek növekedésével magyarázható, ez az oroszok szerint még belefér.

Ami egyre kevésbé fér bele az az, hogy a Hanhikivi-1, ahol már évek óta látszólag folyamatban van az építkezés, hiszen több százezer köbméternyi talajt, kőzetet, sziklát “tereprendeztek el” a területen, ez idáig nem volt képes megszerezni a létesítési engedélyét. Annak ellenére nem, hogy azt évek óta úja meg újra megpróbálják átnyomni a finn atomenergia hivatalon, a STUK-on. Az új finn atomerőmű létrejöttéért felelős cégről - melytől időközben, tíz év sikertelenség után egyik napról a másikra lelépett a CEO - legutóbb idén májusban írtunk, amikor összevetettük a finn és a magyar nukleáris projektek állását. Májusban az volt a konklúzió, hogy bár a valódi építés megkezdését biztosító engedély megszerzéséhez még jó néhány feltételnek teljesülnie kell - és ezek közül csak az egyik az, hogy a STUK biztonsági értékelése is pozitív kell legyen - az oroszok továbbra is bizakodók: 2021-ben megszerzik a Hanhikivi-1 építési engedélyét, és 2028-ban bekapcsolhatják az erőművet.

Ehhez képest annyit változott a Fennovioma célja, hogy aktuálisan 2022 nyaráig szeretné megkapni a STUK-tól az építési engedélyt, hogy 2029-re a hanhikivii erőmű kereskedelmi üzembe engedését megtehessék. Hogy jelezzék, mindebben továbbra is mennyire magabiztosak, a Pyhäjoki erőmű-telek talajmunkáit annyira kibővítették, hogy ott majd egy másik reaktor számára is legyen hely. Mivel: a második reaktorhoz szükséges infrastruktúra kevesebből is kijönne, mint az első blokk esetében. Valódi építési engedély hiányában azonban ez inkább csak pótcselekvésnek látszik.

Az oroszok finnországi kalandjáról készíthető pillanatkép pedig - melytől összességében, eredetileg azt várták, hogy annak sikere megnyitja majd az utat az atomenergia-iparuk előtt Nyugat-Európa felé - úgy olvasható most, hogy a finn kormány egy lépést inkább az ellenkező irányba tenne.