A német energetikai fordulat (Energiewende) meghirdetésének egyik kulcspontja, hogy Németország 2022 végéig leállítja az atomerőműveit, és a nukleáris reaktorok helyett mind nagyobb arányban a megújuló energiaforrások használatára áll át. Az atomenergetikára gyakorolt hatását akár aktualizáltan is követni lehet, arról azonban eddig hivatalosan sosem volt szó, hogy az Egyesült Királyság szép csendben a németek után ered.

Márpedig Greg Clark, az Egyesült Királyság energiaügyi államtitkára igen érdekes beszédet mondott január közepén a parlament alsóházában, amikor az Egyesült Királyság energetikai vízióit földközelbe húzta. Hírértékű nem az a már évek óta ismert panel volt, mely szerint "a kormány továbbra is úgy véli, hogy a nukleáris energiának fontos szerepe van..." - hanem ahogyan ezután a szakpolitikus elkezdte azt részletezni, hogy mégis miért nincsen ez már így.

Kapcsolódó

A megújuló energiával dolgozó technológiák - mint amilyen a tengeri szélenergia is - költségigénye olyan drámai módon lecsökkent, hogy azokat hovatovább nem kell államilag dotálni sem ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképessé váljanak. Márpedig ez "billenőpontra" vitte a kormányzati gondolkodást az energiapolitikában. Pláne, hogy "a megújuló energia már nem csak olcsó, hanem könnyen el is érhető" - magyarázta a politikus.

Az Egyesült Királyságban a közelmúltban több atomerőmű-építési projekt is zátonyra futott, pedig ezektől korábban, összesen az országos energiaigények akár 15 százalékának biztosítását várták.

Elátkozott japánok

A Wales északi csücskében álló Wylfa-i atomerőmű még a hatvanas években épült, kétreaktoros létesítmény. A Trawsfynydd erőmű 1991-es bezárását követően ez volt az egyetlen nukleáris termelőegység az országban. Egészen 2015 végéig, amikor 44 évnyi áramtermelés után leállították. A Hitachi az első reaktor 2012-es leállítása óta azon dolgozott, hogy a termelést valahogyan mégis megtarthassa. A japán cég úgy tervezte, hogy az Anglesey-szigeten leállított atomerőmű helyére épít egy újat. Alig egy hónapja, január elején egy hosszú és részletekbe menő helyszíni riporttal járta körbe a kérdést a New York Times, azt boncolgatva, hogy a brexit miatt befeszülő angol-walesi viszonyban lehetséges-e tovább folytatni a japán beruházást.

Most azonban nem csak az derült ki, hogy az új Wylfa-i erőműbe a Hitachi eddig már több mint 2 milliárd fontot beleölt, hanem az is, hogy a beruházás végigviteléhez még úgy 20 milliárd fontra lenne szükség. És ezt a japánok brit kormánygaranciák nélkül nem tudják vállalni, így ejtik a projektet. (Ennek apropóján beszélt Clark az alsóházban.)

Mindez azt követően történik, hogy a Toshiba, mely egy másik brit nukleáris beruházásba szállt be Cumbriában, szintén kénytelen feladni a korábbi terveit. A Toshiba közleményben ismerte el, hogy a döntés gazdaságilag racionális, egyben közölték azt is, hogy visszavonulnak minden atomerőművi projektből az Egyesült Királyságban.

Ez egy hatalmas csalódás, mely a brit atomenergia-ipar újjáélesztésének reményeit zúzza szét - mondta a The Guardiannek Tim Yeo, a szigetország legfontosabb iparági think tank szervezetének (The New Nuclear Watch Institute) elnöke. A hetilap tavaly novemberben a projekt lefújásának hírére kezdte boncolgatni azt is, hogy miután Moorside-i erőmű előkészítéseibe úgy 400 millió fontot ölt bele a japán cég és a hálózati rendszerirányító (National Grid) a majdani hálózati csatlakozások kiépítésébe, ez a villanyszámlákon akár évtizedekig meg fog jelenni és sokba kerül.

A japán atomipar szerencsétlenségét egy harmadik atomerőmű-technológiában érdekelt cégük, a Mitsubishi kudarca teszi teljessé. Még tavaly novemberben adta hírül először a Nikkei, hogy a Mitsubishi Heavy Industries minden partnerével együtt kivonul Törökországból, mert "nem sikerült előre lépniük" az atomerőmű építéséről szóló terveikkel. A 2013-ban kötött megállapodás szerint japán és francia vállalkozások négy reaktort építenek a Fekete-tengernél lévő Sinop városa közelében. A tervek akkor arról szóltak, hogy az első reaktort 2023-ban köthetik majd a hálózatra, de a költségek időközben közel megduplázódtak, és a 44 milliárd dollár már túl soknak bizonyult az amúgy is drasztikusan leértékelődött török líra számára.

Már nem érdekes

A japán beruházási kudarcok mögött nem a technológia problémákat kell látni, ahogyan az éppen az orosz atomerőmű-építések esetében éppenséggel felvethető. Még csak nem is Fukusima hosszúra nyúló árnyéka okolható, hanem pusztán a pénzügyi racionalitás. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2017-es adatai szerint globálisan mindössze 9 milliárd dollárt költöttek el ténylegesen az új nukleáris erőművek építésére, mivel az energetikai beruházások (már amennyiben azok piaci alapon meghozott döntésekre támaszkodnak) befektetői a néhány éve még érdekes nukleáris projekteket is túl körülményesnek, kockázatosnak és drágának tartják már.

Reuters

A megnövekedett biztonsági költségek mellett azonban van már egy másik erős érv is: a befektetők azt látják, hogy a megújuló energiaforrások rendszerszintű beruházási méretben is érezhetően váltak olcsóbbá. Míg egy atomerőmű építési költségeinek megtérüléséhez 30 vagy több évig kell várni és a rendszernek teljesítenie kell, a zöldenergiás beruházások - akár hasonló pénzügyi kategóriában is, mint egy atomerőművi projekt - akár egy évtized alatt is képesek megtérülni. (Ahogyan azt korábban, a tavaly novemberi brit szélrekord kapcsán a Napi.hu megírta: az új offshore szélenergia költsége olyan látványosan lecsökkent, hogy már most olcsóbb, mint az új gáz- és nukleáris beruházások).

"Fel kell hagynia megszállottságával"

Az Egyesült Királyságra, és Greg Clark alsóházi beszédére érdemes itt visszakanyarodni: az államtitkár a Hitachival folytatott kiútkereső tárgyalásokról elárulta, hogy az állami támogatás és finanszírozási struktúra kérdésében fontos pont volt, hogy az építkezéssel kapcsolatosan "nem tudtam 75 font / megawattóránál nagyobb árat igazolni". Ez az információ két dolog miatt érdekes.

Egyrészt mert a megépüléshez és beindításhoz legközelebb álló Hinkley Point C esetében évekkel ezelőtt több mint 90 fontos garantált felvásárlási árról állapodott meg a kormány az építő francia EDF-fel. Másrészt beigazolódik egy korábban kommentár nélkül hagyott, felhívással felérő intelem: Nils Pratley, a The Guardian szakújságírója (aki nem energetikai, hanem alapvetően pénzügyi-finanszírozási oldalról közelítette meg a kérdést) már tavaly nyáron megírta, hogy a brit kormánynak "fel kell hagynia az atomerőmű építési megszállottságával", mivel a Hinkley Point-i új reaktor már önmagában is legalább 35 évig terhelni fogja a villanyszámlákat.

Hinkley Point C

Az eredetileg egyszerű kapacitásfenntartási-bővítési projektnek indult Somerset-i építkezés lassan a befejezéséhez közeledik. Habár,  amíg be nem kapcsolják, semmi sem teljesen biztos, a Hinley Point C (HPC) beruházás a francia EDF irányítása alatt tényleg finisel. Leginkább  annak köszönhetően, hogy az elszálló, 20 milliárd eurón is túlra hízó projekt finanszírozásába végül sikerült egy kínai állami finanszírozót is bevonni. A 60 éves áramtermelésre 2022-től készülő HPC-vel kapcsolatban azonban az nyitott kérdés, hogy az erőmű miként tud majd a termelési áraival érvényesülni egy radikálisan átalakulóban lévő brit áramszektorban - ahol nemrég már az áramfogyasztás 40 százalékát szélerőművekből látták el.

Pratley amellett érvelt, hogy a szükséges potenciált a megújuló energiaforrásoktól érdemes igényelni. Ezt az állásfoglalást erősítette meg a Forbesnak a minap Jonathan Marshall, a szigetország energetikai és éghajlatvédelmi ügynökségének (Energy and Climate Intelligence Unit - ECIU) vezetője. Szerinte nincs ok arra, hogy Nagy-Britannia ne tudja elérni az összes energiacélját akkor is, ha az atomprojekteket végül teljesen törlik.

Olcsóbban kiváltható

Mindezt Marshall annak apropóján nyilatkozta, hogy elkészült az ügynökség friss ágazati elemzése. Az adatbányának sem utolsó dokumentumból kiolvasható, hogy az elkaszált nukleáris projektek helyén keletkező "termelési lyukak" feltöltése már nem csupán megvalósítható a megújuló energiatermelők segítségével, hanem azt utóbbiak jobb ár-érték arányban képesek megoldani.

Az ECIU már 2016-ban azt állította, hogy az alternatív energiaforrásokkal több mint képesek lennének a Hinkley Point C erőmű kiváltására, de a kormány akkor mégis inkább a nukleáris projekt továbbvitelét hagyta jóvá. Azóta azonban az egyesült Királyságban nem kötöttek érdemi megállapodást új erőművi kapacitás építésére. A Moorside-i és a Wylfa-i tervek kútba dobásával az energiatermelési tervekben összesen 6,3 gigawatt (GW) kapacitáshiány, illetve: évente majdnem 50 terawattóra (TWh) alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia elfogyaszthatóságának hiánya jelent meg. Az ECIU-elemzés szerint ezt a lyukat 11,3 GW szárazföldi-, illetve 5,7 GW tengeri szélenergia termelőkapacitás, és 20,8 GW új napenergia-kapacitás beépítésével ki lehet váltani, az ügynökség szerint pedig e zöldenergiás volumeneket ma már reálisan be lehet tervezni a rendszerbe, mivel a megújuló energiatermelés áresése és a rugalmas intelligens hálózat előnyei ezt pénzügyileg is visszaigazolják. Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy a megújuló energiatermelés árban, az intelligens hálózat rugalmasságban képes a helyükbe lépni - magyarázta Marshall.

Tíz év múlva

Egy évtized múlva hatszor annyi szélenergia dolgozik majd a világ tengerein, mint manapság - állítja a Wood Mackenzie friss tanulmánya. A többek között a globális megújulóenergia-piacon is jó nevű kutató és tanácsadó csoport éves jelentésének és prognózisának alapállása, hogy a tengeri (offshore) szélenergia-kapacitásokat mindössze hét piacon juttatták el a kereskedelmi forgalomba hozatalig, márpedig ez a következő évtizedben - a gazdasági és piacbővülési törvényszerűségek miatt - legalább 18 országban bekövetkezik majd.

A Wood Mackenzienél úgy számolnak, hogy a szélenergia fontossága az Európán kívüli piacokon is drasztikusan megerősödik. Annyira, hogy a fejlesztők és beszállítók mellett a kormányok számára is fontossá válik, az új iparág munkahelyteremtő képességét felismerve a helyi ipart és a helyi gazdasági érdekek befolyásolását erősítik. Az offshore turbinák következő generációjának bevezetése ugyanakkor önmagában is megduplázza majd az átlagos turbinakapacitást, ez pedig - magyarázza Soren Lassen vezető elemző - globálisan is érezhető mértékben csökkenti majd a más technológiára épülő energetikai technológiák iránti keresletet, mivel a termelésnövekedés sok igényt képes lesz lefedni. A WoodMac 2023-ra azt várja, hogy feleződik az 1 megawattra számolt, 2010-es építési, gyártási és telepítési összköltség, 2027-re pedig Európában 53,6 eurós termelési egységárat prognosztizál megawattóránként (ez az ár 2018-ban 107 euró körül táncolt). Az árcsökkenés és a termelési kapacitás növekedése pedig képes lesz szerintük feloldani a jelenlegi átviteli problémákat is.

A magyar Energianlub megbízásából még 2015-ben elkészült gazdasági háttérszámítások szerint a Paks II. beruházás kapcsán megtérülésről akkor lehetne beszélni, ha az árampiacon az évtized második felétől brutális áremelkedésre kerülne sor. Amit viszont az Egyesült Királyságban láthatóvá vált folyamatok máris megkérdőjeleznek.