"A fosszilis tüzelőanyagokról az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőre való átállás sürgető igénye miatt Ausztrália politikai arénájában újra felbukkant a hazai nukleáris energiatermelés lehetőségét. A „következő generációs” atomenergia azonban nem hiteles energetikai válasz, és az atomenergia iránti törekvésnek Ausztráliában nincs értelme. Az ugyanis lelassítaná az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást, ami pedig növelné a villamosenergia-költséget. Szükségtelen kihívásokat és kockázatokat jelentene a magas szintű nukleáris hulladékkezeléssel, valamint a katasztrófa-balesetek lehetőségével kapcsolatban, amelyek generációk közötti gazdasági következményekkel járnának az adófizetők számára. Röviden: Ausztrália energetikai jövője megújuló, nem radioaktív" - Ezzel a gondolatmenettel indul az Ausztrál Természetvédelmi Alapítvány (AFC) most kiadott jelentése.

Az AFC "Nuke Report" munkacímen közzétett tanulmánya abból az apropóból íródott, hogy a tavaly kormányváltáson, így a szén mérsékelt támogatásáról a zöldenergia irányába váltott ausztrál kormányzat ugyan nem, de az ellenzéke fontolóra venné a kis moduláris atomerőművek építését és rendszerbe illesztését a kontinens méretű országban. 

A mindössze 14 oldalas tanulmány aktualitását az adja, hogy a közelmúltban az ausztrál parlamentben is előkerült az atomenergia felhasználás lehetősége, illetve az SMR-kérdés; annak köszönhetően, hogy Peter Dutton (aki 2022 májusa óta a Liberális Párt elnöke, és az ausztrál parlamenti ellenzék vezére) az árnyékkormánya klímaügyi miniszterét megbízta: vizsgálja felül az atomenergia helyzetét. A The Bulletin e témát boncolgató cikkében azt is megemlíti, hogy a kormány energiaügyi minisztere, Chris Bowen nyilvánosan is feltette a kérdést az ellenzéki koalíciónak: melyik képviselőjük lenne hajlandó a választói körzetébe nukleáris reaktort építeni.

Nincs értelme

Az SBS News Dutton felvetésére utánajárt, mik a reális lehetőségek atomerőmű-ügyben Ausztráliában. Tim Buckley, a Climate Energy Finance (CEF) igazgatója a lapnak azt nyilatkozta, hogy a saját termelésű atomenergia-ipar építése ausztráliában nem tudna reális megoldás lenni, mivel rendkívül költséges volna az építés, az országban nincs nukláris ipari szakértelem, és a közvéleményt sosem lehetne meggyőzni arról, hogy a radioaktív hulladékok biztonságosan eltárolhatók.

A CEF szerint egyébként sincs értelme atomerőművet álmodni Ausztráliába, hiszen az a Föld egyik legnaposabb és legszelesebb országa, ahol a saját igényeinek akár az 500-szorosa is elérhető megújuló energiából, és ez utóbbiak - a nagyszabású szél- és napenergia-projektek építése - éppen itt, Ausztráliában a legolcsóbb módja az áramtermelésnek - még akkor is, ha azt energiatárolással párosítva számolják is.

Van nuki, de nem úgy

Az AFC tanulmánya szerint az az elképzelés, hogy e kis, következő generációs atomerőművek bármire is megoldást jelentenének a nukláeris energiát nem használó Ausztráliában, egy rossz válasz a jelenlegi kihívásokra. [megjegyzés: valójában az országban van egy atomerőmű, de az nem kereskedelmi tevékenységet folytat: Lucas Heightsben dolgozik egy 20 MW-os teljesítményű reaktor, de a 2007 óta üzemelő Open-pool  - ahogyan az elődje, az '50-es években indított, 2007-ben bezárt és leszerelt High Flux is - nem áramot termel, hanem orvosi radioizotópokat.] 

"Rossz reakció : Miért nem hiteles energetikai megoldás a „következő generációs” atomenergia?"  - ezt a felcímet adták a természetvédők a tanulmányuknak, melyben a fentebb már említetteken túl arra is jutottak, hogy az SMR-ek megemelnék a villamosenergia-árakat, lassítanák a megújuló energiaforrások felhasználását, és mivel a technológia bizonytalan, új kockázatokat generálnának.

Az AFC gyakorlatilag azt írta le a jelentésében, amiről Magyarországon az Energiaklub nyáron kiadott tanulmánya is szól: a várakozás, ami a kisméretű moduláris atomerőművek olcsó, gyors és tiszta energiatermelésével és klímamegváltó képességeivel kapcsolatban generálódik, milyen tényszerűen alátámasztható okok miatt nem látszik igazolhatónak.

Az ausztrál temrészetvédelmisek  felhívták a figyelmet arra is, hogy az energiaátmenetben, a karbonmentesítési lépések megtételét illetően a késlekedés és a figyelemelterelés nagyon is valós kockázatot jelentenek.