"Sokan mondják, hogy..." - hangzik el gyakran Donaldt Trump, az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltjének szájából, amit rendszerint egy az ellenfeleit sértő, rágalmazó, megalázó hamis kijelentés követ - kezdi az ingatlanmágnásból lett politikus egyik tipikus módszerének elemzését a CNN. Legutóbb Hillary Clintont, a Demokrata Párt elnökjelöltjét találta meg egy ilyen megjegyzéssel.

Eszerint sokan mondják, hogy Clintonnak köze volt ahhoz, hogy az iráni kormány kivégzett egy az USA-nak kémkedő atomtudóst. Ezt megelőzően például az orlandói mészárlást követően jegyezte meg, hogy sokak szerint Barack Obama elnök szándékosan hagyja figyelmen kívül a terrorizmussal kapcsolatos tényeket.

Kapcsolódó

Éveken át ismételgette, hogy sokan úgy gondolják, Obama nem is Hawaiin született, következésképpen (mivel nem az USA állampolgáraként jött a világra) nem is lehetne az Egyesült Államok elnöke.

Régi nóta

A módszer lényege, hogy ne vállaljon felelősséget azért a felháborodást keltő vagy kifejezetten hamis kijelentésért, amit tesz. Minden esetben, amikor ezt a módszert alkalmazza, még elnézést is kér arra az esetre, ha nem lenne igaz, amiről az emberek, akiket "idéz", beszélnek. Hiszen nem a saját véleményét mondja, csak azt "ismétli el", amit "hallott".

A CNN szakírója, Michael D'Antonio szerint a felelősség elhárításának technikáját még az 1970-es években kezdő ingatlanbefektetőként fejlesztette ki. Rájött, hogy nem lehet felelősségre vonni olyasmiért, amit végül is nem tett meg.

Azt a látszatot keltette, hogy a birtokában van egy értékes ingatlan New Yorkban, amivel becsapta a városházát, de bűnt nem követett el. Kijelentette, hogy felépíti a világ legmagasabb felhőkarcolóját és futballstadionját, amit nem tett meg, de elérte, hogy nagy képzelőerővel bíró üzletembernek tartsák.

Elnökjelöltnek lenni más

Azzal, hogy a republikánusok potenciális, majd megválasztott elnökjelöltje lett, olyan pozícióba került, amelyben pontosabb, becsületesebb kijelentéseket várnak el az emberektől. Különösen igaz volt ez rá, aki rendszeresen sekélyességgel vádolta a sajtót (ennél durvább jelzőkkel).

Ennek ellenére volt egy eset, amikor a "sokan mondják" kamu utalás helyett egy újságcikkre hivatkozva ekézte korábbi ellenfelét. Ted Cruz texasi szenátor, republikánus elnökjelölt-aspiráns apja és John F. Kennedy elnök gyilkosa között összefüggést sejtetett egy újságcikk alapján, amelyet "úgy tudja", "senki sem tagadott". Amikor ellenfele tételesen cáfolta a National Enquirer cikkét, nem kért bocsánatot. Ugyanakkor minden bizonnyal ő az első országos szintű politikus, aki egy bulvárlap cikkét hozta fel állítása bizonyítására.

A trükk 1.0

A módszer értelme az, hogy elülteti a bogarat az emberek fülébe, a "Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" logikáját követve okoz zavart az emberek fejében.

Ha Trump később vissza is vonja az állításait, támogatóinak egy része lemarad erről a megjegyzésről, vagy úgy gondolja, hogy a visszavonulónak csak taktikai okai vannak. Ezért továbbra is hamis állítást tartja igaznak. Valaki hall valamit, amit aztán továbbad, így már senki sem tudja, honnan származik és mi köze a valósághoz.

Az amerikai elnökjelöltektől enyhén szólva nem áll távol az igazság eltorzítása, a ködösítés, az ellenfelekkel kapcsolatos hazudozás, de Trump lubickol ebben. A politikusok kijelentésének valóságtartalmát vizsgáló PolitiFact elemzése szerint az ingatlanmágnás kijelentéseinek 15 százaléka igaz, míg Clintonnál 50 százalék ez az arány.

A trükk 2.0

A Washington Post felhívja a figyelmet a kétértelmű kijelentések használatának másik hatásmechanizmusára. Trump mond valami botrányosat, amivel a címoldalakra kerül. Jönnek a felháborodott válaszok, amelyek továbbra is őt tartják a nyilvánosság középpontjában. Ezután ő maga vagy emberei elkenik a dolgot: csak viccelt, az újságírók félreértették, kiforgatták a szavait vagy végül is csak másokat idézett.

A történet végén a nagyközönség csak a felhajtást látja, nem emlékszik, miről volt szó. A politikus sztár rajontói csak azt veszik észre, hogy már megint támadják kedvencüket. A hírbe hozott ellenfelek pedig magyarázkodnak, amivel csak erősítik a velük szemben keltett gyanút.

Kockázat 1.0

Trump gondja az, hogy olyan sokszor tett hangzatos kijelentéseket vagy reagált elutasítóan, az bírálót - például az Irakban hősi halált halt muszlim százados szüleit - támadó módon a vele szembeni kritikákra, hogy a nagyközönség forrófejűnek tartja. Legalábbis túlságosan heves vérmérsékletűnek ahhoz, hogy az USA elnöke lehessen.

Kockázat 2.0

Emellett annyira kiéhezetten vadászik a média figyelmére, hogy olyankor is elvonja a sajtót az ellenfelétől, amikor nem kéne. Clinton és stábja például éppen kínosan magyarázkodott amiatt, hogy az elnökjelölt egyik gyűlésén megjelent az orlandói mészárlást végrehajtó terrorista apja, amikor Trump megint "elszólta" magát, amivel elvonta a figyelmet nehéz helyzetbe került ellenfeléről.

Célzást tett arra, hogy csak az alkotmány második módosítását, azaz a szabad fegyverviselés jogát támogatók állíthatnák meg Clintont, ha elnökként "visszavonná", azaz bocsánat: "majd hogy nem visszavonná" ezt a jogukat. (Ez is egy trükk a hamis kijelentést az élő beszédben ejtett hibának, elszólásnak ködösíti el a szónok.)

Ezt a sajtó és Clinton hívei az erőszakra való felbujtásként értelmezték, sőt a titkosszolgálat figyelmét is felkeltette, míg Trump hívei szerint az ingatlanmágnás "természetesen" arra célzott, hogy a második módosítást támogatók a szavazataikkal állíthatják meg Clintont. Szinte "említésre sem érdemes", hogy a volt külügyminiszter soha nem állította, hogy visszavonná a második módosítást, pusztán szigorítaná a fegyverviselést, például a félautomata fegyverek tartását.