Görögországba látszólag visszatér a normális gazdasági-politikai élet, legalábbis Athénban, Washingtonban és Brüsszelben azt remélik a döntéshozók, hogy a 2010 végén kirobbant adósságválságot immáron a visszapillantó tükörből nézhetik. Végre a szőnyeg alá söpörhetik azt a tényt, hogy a krízis kezelése során sem Görögország, sem az EU nem kerekedett felül gyengeségein.

Miért jelenthetjük ki, hogy az igazi gondokat nem sikerült megoldani, miközben azt látjuk, hogy a válságkezelést állandó, lázas intézkedések kísérték? - teszi fel a kérdést Theodore Pelagidis és Michaal Mitsopoulos az amerikai Brookings Institution kutatóintézet honlapján megjelent cikkében. Millió új jogszabályt fogadtak el Európában és Görögországban, új mechanizmusok születtek és gazdasági-technikai lépések hosszú sorát kényszerítették rá a gyakorlatilag államcsődbe került Görögországra.

Kapcsolódó

Hallgat a mély

Mindez a felszín - véli a két közgazdász professzor -, a mélyben az EU nem sokat tett azért, hogy leküzdje a válság egyik okát, azt a gyengeségét, hogy nem képes egyenlően érvényesíteni az uniós szabályokat minden tagállamában annak az elvnek alapján, hogy az EU-ban a tagországoktól független intézmények szereznek érvényt a közösen elfogadott szabályoknak.

Magyarán az egyenlő tagállamok között a nagyobbak, fejlettebbek "egyenlőbbek" a többieknél, sokszor érvényesíthetik az akaratukat a kisebb, gyengébb játékosok felett.

Ugyanakkor Görögország sem végezte el házi feladatát: a görög adminisztráció továbbra sem kínálja az ország állampolgárainak azt a jó minőségű államigazgatást, amelyet egy ideális európai államtól elvárhatunk. Mindez lerántja a leplet a "görög sikertörténetről" - állítja Palagidis és Mitsopoulos.

Sok kicsi gyenge

A görög vállalatok átlagosan továbbra is kicsik, aminek hátterében a gazdaság számos hosszú távú szerkezeti gyengesége, elsősorban a nagyvállalatokat üzemeltető iparágak hiánya áll. A magánszektor munkahely-teremtő képessége halvány, az innováció és az export szerény, ezért hiányzik a masszív adóalap és notóriusan magas a fogyasztás GDP-hez viszonyított aránya. Mindezek akadályozzák a gazdaság bővülését.

Az egymást követő mentőcsomagok semmit sem javítottak ezeken a jellegzetességeken, amelyek az adósságválság kirobbanása előtt is jellemezték Görögországot. Ez rámutat arra, hogy a megszorítások kikényszerítése kevés. Annak kellene megváltoznia, ahogy az országban a gazdaság és a politikai napról napra működik.

A politikai viták mikéntje, a jog uralmának érvényesülése, a sajtó szabadsága határozza meg, mekkora mozgástér nyílik az emberek kezdeményezőképessége, vállalkozói készségei érvényesülése előtt. Végső soron ez eredményezhet olyan gazdaságot, amely képes megtermelni az állam működtetéséhez szükséges adók fedezetéül szolgáló jövedelmeket.

Nem változott

Igaz, hogy a magánszektor az államcsőddel párosuló bankválság miatt majdnem egy évtizeden át nem jutott finanszírozási forrásokhoz. Igaz az is, hogy agyonverték az ország iránti befektetői bizalmat a grexitről, azaz a görög euró végéről szóló találgatások. Mindez azonban nem magyarázza, hogy a súlyos és tartós nyomás miért nem változtatta meg a görög gazdaságnak régi gyengeségeit.

A görög felmenőkkel rendelkező professzorok szerint erre csak az ad magyarázatot, hogy nem változott a politika, a társadalom és a gazdaság egyensúlya. Magyarán a kleptokrácia a business as usual jegyében tovább működik. És a legkínosabb az, hogy ez annak ellenére lehetséges, hogy az ország nyolc éve az IMF és az EU gyámsága alatt él.

Vége lesz a gyámkodásnak

Görögország uniós hitelezőinek szakértői, akiknek munkáját az IMF szakemberei is segítik, úgy vélik, hogy az athéni kormány teljesítette az érvényben lévő harmadik hitelprogram utolsó feltételeit. Így nincs akadálya annak, hogy a eurótagállamok döntéshozói hozzájáruljanak az utolsó hitelrészlet átutalásához - tudta meg az athéni Kathimerini című lap. A pénzt részben az államadósság csökkentésre fordítják, részben tartalékot képeznek arra az időre, amikor az országnak már önálló hitelfelvételből kellene finanszíroznia magát.

Bazárkapitalizmus

Az egymást követő gazdasági programok nem változtattak azokon az erőkön, amelyek a járadékot keresők országává teszik a dél-európai országot, megalapozzák a kemény érdekcsoportok kleptokratikus uralmát. Sőt azzal, hogy magasabb adózást kényszerítettek az országra - ezzel próbálják megteremteni a költségvetés egyensúlyát és a heggyé nőtt államadósság törlesztésének forrását - éppen ellenkező hatást értek el: megerősítették a régi rendet.

Görögország a kis boltosok gazdaságává vált. Akik azt hitték, hogy a reformok véget vetnek az uram-bátyám kapitalizmusnak, azoknak át kéne gondolniuk ezt a véleményüket - véli a szakértő szerzőpáros. Ahogy az emberek szegényebbek lettek, úgy váltak egyre radikálisabbá, úgy virágzott ki a populizmus. A megszorítások nem takarékosabbá tették a görögöket, hanem nyitottabbá a szirén hangú politikusok csábító, de alaptalan ígéreteire.

Rosszabb lett?

Mindenki tapsolt a rövid távú költségvetési célok elérésének (leginkább a büdzsé adósságtörlesztés nélkül számolt többletének), félre tolva, hogy eközben úgy kizsigerelték a magánszektort, hogy az képtelen önállóan talpra állni. Az amúgy is gyenge (hiteltelen, uram-bátyám viszonyokat működtető, kleptokratikus) politikai rendszer tovább erodálódott, képtelen bármilyen értelmes politikai program végrehajtására és szintén nem tud megváltozni saját erejéből.

A jövőt még sötétebbé teszi a parlamenti rendszer reformja. A törvényhozás 2016 közepén eltörölte azt a szabályt, miszerint választásokon győztes párt - függetlenül attól mekkora különbséggel győzött- megkapja a 300 fős parlament 50 képviselői mandátumát. Ez volt hivatott garantálni a stabil kormányzáshoz szükséges többséget, igaz, két nagy (jobb- és baloldali) párt váltógazdasága irányába tolta az országot.

Az új rendszer arányosan osztja el a 300 képviselői posztot következésképpen jobban tükrözi majd a választói akaratot, ám a két tudós szerző emlékeztet arra, hogy weimari köztársaság, amelynek törékenysége utat nyitott a nácik felemelkedése előtt, szintén arányos parlamenti rendszert működtetett.

Mindezek alapján úgy vélik, hogy a görög válságkezelés legfeljebb rövid távú siker, a krízis megismétlődését csak a bajok gyökerének kihúzásával, az ország társadalmi-politikai-hatalmi szerkezetének átszabásával lehet megelőzni.

A fotó forrása: Simela Pantzartzi/EPA.