Liz Truss, az Egyesült Királyság külügyminisztere és Rishi Sunak volt pénzügyminiszter televíziós vitája a korábbinál keményebb szintre emelte a Konzervatív Párt elnökségéért, s ezzel egyben az ország miniszterelnöki megbízatásáért folyó politikai csatát – derül ki a Financial Times beszámolójából. A volt pénzügyminiszter abban bízott, hogy nagy nyilvánosság előtt bizonyíthatja hozzáértését - egyben vitapartnere hozzá nem értését – a gazdaság ügyeihez. Erre nagy szüksége lett volna, mert a külügyminisztere népszerűbb a sorsukról hamarosan szavazó 150 ezer párttag körében.
Egy ezer ember megkérdezésén alapuló gyors felmérés szerint a vitát elhanyagolható különbséggel Sunak nyerte – a válaszadók 39 százaléka őt, 38 százaléka Trusst látta jobbnak –, ám a választásokon általában a torykra szavazók körében 47-38 százalékkal Truss lett a befutó. Az ellenzéki Munkáspárt szavazói inkább Sunakot látták jobbnak.
„Matematikai” verseny
Sunak azonnal offenzívába kezdett, elismételte régi állítását, miszerint ha Truss hatalomra kerülve beváltja adócsökkentési ígéreteit, akkor milliókat dönt szegénységbe, a kieső állami bevételeket finanszírozó hitelfelvétel miatt megugranak a kamatok, ami kiüti a gazdaságot. Az éles vitában, amelyben többször ellenfele szavába vágott azt állította, hogy az adócsökkentési terv 40 milliárd font (Magyarország GDP-jének negyede) hitelfelvételre kényszerítené a brit államot.
Truss az ősi, egyben szinte soha nem teljesülő érvet vette elő, miszerint adócsökkentései felpörgetnék a gazdasági növekedést. Számonkérte vitapartnerén, aki az elmúlt két és fél évben a pénzügyi tárca élén állt, hogy nem tett semmit a növekedés élénkítése érdekében. Egy tory politikus szerint a külügyminiszter asszony a legendás Margaret Thatcher konzervatív miniszterelnök örökösének igyekszik eladni magát, ami jól rezonál a konzervatív (nem például centrista) hangulatban lévő konzervatívok körében.
Negatív kampány
A kampányt kezdik negatív elemek is színezni. Nadine Dorries, kulturális miniszter, Truss támogatója a napokban annak alapján tett különbséget a két jelölt között, hogy Sunak jól láthatóan drága öltönyöket hord, míg Truss fülbevalója egy egyszerű, bárhol kapható ékszer. A külügyminiszter is hangsúlyozta, hogy míg ő állami iskolákba járt, a volt pénzügyminiszter a brit elitoktatásban tanult. Utóbbi azzal reagált erre, hogy nem kér elnézést azért, mert a szülei vállalták taníttatásának magas költségeit.
Sunakot azzal vádolják, hogy miniszteri lemondásával egyik kezdeményezője volt Boris Johnson miniszterelnök bukásának, amire azt válaszolja, hogy elvi döntést hozott. Truss kitartott a kormányban, amit azzal indokol, hogy Johnson nem követett el főbenjáró bűnöket, bár ha kormányfő lesz, nem fog állást ajánlani elődjének. Összességében a párttagok körében egyfajta „hűségosztalékra” számíthat, mivel nem volt részese a miniszterelnök-buktatással járó blamázsnak.
Kifut az időből
A vita után nem változott az a helyzet, hogy Sunakot sürgeti az idő. A tory párttagok levélben már a augusztus elejétől szavazhatnak, s bár egyszer megváltoztathatják voksukat, egyelőre akkora Truss előnye, hogy azt nehéz lesz ledolgozni. A YouGov közvélemény-kutató intézet szerint, amelyet a párttagok körében végeztek, Trusst a pártválasztás résztvevőinek 63 százaléka támogatja, míg Sunakot csak 19 százalékuk.
A részeredmények hasonlóak. A külügyminisztert 54-35 százalékos arányban szerethetőbbnek és 51-37-es arányban megbízhatóbbnak tartják. A volt pénzügyminisztert 43-42 arányban a miniszterelnöki tisztséghez jobban illő politikusnak látják.
Ellentmondásos viselkedés
Sunak most az előtt a dilemma előtt áll, hogy a további tévévitákon, illetve pártrendezvényeken az ország minden pontján, kitartson-e harcias viselkedése mellett. Már megkapta, hogy egy elitiskolás fölényeskedésével rombolt rá ellenfelére, ami már csak az utóbbi nő volta miatt sem volt helyénvaló.
Annyit megtett a tévévitát követő napokban, hogy immáron az égbe emelkedett háztartási energiaszámlák áfájának ideiglenes áfacsökkentését ígéri - rontja ennek hitelességét, hogy amikor ugyanezt az ellenzék javasolta a parlamentben, ellene szavazott. Ellenfele környezetéből magkapta a "Na ugye..." kezdetű mondat, mármint hogy belátta, hogy adócsökkentésre van szükség.