Az élelmiszer mindig is a brexit egyik leggyengébb pontja volt, miután a kontinens és a szigetország között a nap 24 órájában, heti hét napon át folyamatosan folyik az élelmiszertermékek árucseréje, és a szigetország élelmiszer-fogyasztásának nagyjából harmadát szerzi be a kontinentális Európából – vezeti fel az ezzel kapcsolatos gondok elemzését Helen Thomas a Financial Timeson megjelent cikkében. Megelőlegezve a tanulságokat úgy véli, hogy a brit élelmiszeripar túlbonyolított, kiegyensúlyozatlan, helyenként lehetetlen helyzetbe került a brexit miatt.

Az élelmiszerek kereskedelme érzékeny üzlet, mert a termékek túlnyomó részének viszonylag rövid az eltarthatósága, így minden késlekedés a szállításban anyagi veszteséget jelent. A legrosszabb helyzetben a brit kistermelők vannak, akik költségérzékenyek, gazdaságos termelésükhöz bevándorló munkaerőre van szükség és még így is csak hajszálvékony profitot tudnak elérni. Az ő termékeik jellemzően az EU-ban találnak gazdára, mert a hosszú szállítás sem fizikailag, sem a költségek szempontjából nem tesz jót nekik.

A matek nem igazán kedvező. Igaz ugyan, hogy a globális élelmiszer-kereskedelem a Food and Drink Federation szakmai szervezet adatai szerint jelentősen nőtt az idei év első felében, s így először az elmúlt két évben meghaladta a koronavírus-járvány előtti szintjét, ám ez elfedi azt, hogy eközben a brit kisvállalkozások kivitele összeomlott, a nagyobbaknak pedig 15-20 százalékos költségnövekedést okoz az alkalmazkodás a brexit miatt életbe lépett új szabályokhoz - mondta Shane Brennan, a Cold Chain Federation logisztikai vállalat szakértője.

Felborult egyensúly

Miközben az EU-ba irányuló brit kivitel az év első felében öt százalékkal elmaradt a 2019 azonos időszakának adatától, a behozatal majdnem 22 százalékkal e felett volt. Ez nem igazán meglepő annak tükrében, hogy a brit cégeknek el kell végezniük a papírmunkát, mielőtt exportálhatnák árujukat az új brit-EU határon, míg a másik irányban nemrégen halasztotta el a kormány az ellenőrzés bevezetését, azaz hosszabbította meg a korábbi uniós szabályok érvényesését 2023 végéig. Nem merik kockáztatni az élelmiszer-ellátás akadozását azzal, hogy az európai szabványoknak megfelelő árukat további időigényes ellenőrzésnek vetik alá.

Kellemetlen mellékterméke lehetne a szigorításnak az élelmiszer-csempészés bővülése. Semmi sem szűri ki jobban az olyan állat-egészségügyi problémákat, például az afrikai sertéspestis-fertőzést, mint az unió szigorú szabályozása és ellenőrzési rendszere. Nem csoda, hogy riadalmat keltettek azok a hírek, amelyek szerint doveri kikötőben férges húst találtak. Nem véletlen, hogy a Food Standards Agency problémásnak látja a londoni vezetés igyekezetét az EU-s szabályok mielőbbi kilúgozására a brit jogrendből.

Csendes veszedelem

A pandémia és az ukrajnai háború kezdete óta központi kérdés a brit élelmiszer-biztonság biztosítása. Süketek párbeszédét folytatják egyfelől azok, akik a szigetország piacainak megnyitását, a vámok leépítését javasolják az élelmiszerpiacon, illetve másfelől azok, akik a helyi termelést védővámok érvényesítésével támogatnák. Az eredmény az, hogy a brit agrárpolitikának nincs iránya és az élelmiszer-forgalom csendben egyre sérülékenyebb az élelmiszer-biztonsági kockázatokkal szemben – mondja Tim Lang, élelmiszeriparral foglalkozó egyetemi professzor.

Az elmúlt hónapok politikai felfordulása csak rátett minderre egy lapáttal, a szigetország exportjáért felelős tárca élén július óta négy miniszter váltotta egymást. Amiben reménykedni lehet az az, hogy az határon működő informatikai rendszerek felgyorsítják a korábbi papírmunkát. Addig marad a küszködés a brexit nem kívánt mellékhatásaival.