Idén lesz száz éve annak, hogy létrejött Észak-Írország, az Egyesült Királyság negyedik tagállama, ám ahogy a dolgok állnak, a 125. évfordulót már nem éri meg - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai szakkommentátora.

A brexit nyomán az egyik nagy kérdés az Egyesült Királyság széthullásának lehetősége. Ezzel kapcsolatban inkább a skót függetlenségről szoktak beszélni, ami viszonylag gyorsan bekövetkezhet, ám Skócia mellett mindig szóba kerül Észak-Írország lemorzsolódása is. Ennek igen jó oka van.

Kapcsolódó

Észak-Írország az EU egységes piacának és vámuniójának része maradt, hogy határa Írországgal továbbra is szabadon átjárható legyen. Így viszont meggyengültek kereskedelmi, jogi kapcsolatai a szomszédos szigeten lévő Nagy-Britanniával. A brexitet követő első hetek éles fénybe helyezték ezt. Az Ír-tengeren gyakorlatilag vámhatár alakult ki, a brit cégek egy része nem készült fel az ezzel kapcsolatos ügyintézésre, ezért elakadt kivitelük a szomszédos szigetre. És ez a helyzet még rosszabbá válhat, ha lejárnak azok az igazolásaik, amelyek alapján termékeik megfelelnek az uniós szabványoknak. Az újabb engedélyeztetés, újabb terhet rak majd a nyakukba, amit sok kisebb cégnek vélhetően nem éri majd meg vállalni.

Rafinált írek

Az Ír Köztársaság háta mögött az EU-val hosszú távú játszmába kezdett Észak-Írország a két ír állam egyesítésének érdekében. Nem forszírozzák az ír-ír egyesítést, "csupán" az ír kormány előállt a Shared Island tervvel, amelynek keretében 500 millió eurót fordítanak a határokon átnyúló projektekre. Ezzel erősítik a két fél gazdasági kapcsolatait. Emellett Dublin vállalta, hogy kifizeti az északír diákok tanulmányainak költségét az EU Erasmus egyetemi csereprogramjában. A cél nyilvánvaló: a közvélemény-kutatásokból látszik, hogy a fiatalok körében erősebb az ír egység támogatottsága, mint az időseknél, így az idő az ír egységnek dolgozik.

Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint jelenleg nincs meg a többség a két ír közösség egyesítéséhez, az északi részen sokan vannak például, akik erősen ragaszkodnak a brit társadalom szent tehenéhez, a NHS egészségügyi rendszerhez. Más kérdés, hogy az ír nacionalistáknak van egy titkos fegyverük, nevezetesen a brit uniót támogató Demokratikus Unionista Párt (DUP), pontosabban annak céljával (a brit unió fenntartásával) ellentétes hatást elérő politikája - véli az FT publicistája.

Fúrás-faragás

Az elmúlt néhány évben a DUP azzal kezdte, hogy a 2016-os népszavazáson támogatta a brexitet, de ezt nem igazán merte teljes mellszélességgel, nyíltan felvállalni. Ezt követően nem volt olyan EU-brit megállapodás, amelyet támogatott volna. A korábbi miniszterelnök, Theresa May terveit, amelyek fenntartották volna a brit gazdaság egységét (azzal, hogy az Egyesült Királyság része maradt volna az EU-s vámuniónak), megfúrták.

Mayjel szemben Boris Johnson jelenlegi kormányfővel szövetkeztek, aki külön vámrezsimbe vitte az Egyesült Királyságot, kivéve Észak-Írországot, amely az említett ok miatt, kimaradt ebből. Így alakult ki a de facto vámhatár az Ír-tengeren. Látva az emiatt az év elején kialakult feszültségeket, most azt követelik, hogy szüntessék meg ezt a vámrezsimet, ami, ugye, azt jelentené, hogy a londoni kormány felrúgna egy nemzetközi egyezményt, amelyet 2020 elején az ír-északír határ nyitva tartása érdekében aláírt.

Árokásás

Az FT cikkírója szerint a bajok hangsúlyozása helyett okosabb lenne azzal politizálni, hogy milyen előnyei lehetnek annak, hogy Észak-Írország egyedülálló módon van jelen az EU és Nagy-Britannia piacán, azaz egyfajta híd lehet a két unió között. A DUP azonban nem ezen az úton indult el. Miután a legutóbbi választáson öt százalékot ért el és a fiatalabb szavazók a protestáns-katolikus megosztottságot félretoló Alliance párthoz vándorolnak, a DUP azzal van elfoglalva, hogy kiszorítsa a nála kisebb szintén brit unionista Ulster Unionist pártot. Emellett meg akarják előzni, hogy az ír nacionalista Sinn Féin legyen a 2022-ben esedékes helyi választások után a legnagyobb képviselettel rendelkező északír párt a helyi parlamentben.

Arlene Foster, a DUP elnöke kénytelen saját pártja keményvonalasaival meccselni, akik egy része felelevenítette azt az ötletet, hogy az országnak "különleges státust" kellene adni, ami azt jelentené, hogy miközben az EU egységes piacának része, a londoni kormány intézkedései is vonatkoznának rá. A DUP - az egyesek által Magyarországon is alkalmazott módszerrel - ketté akarja osztani a társadalmat a brit unió igazi védelmezőire (ezek lennének ők) és ellenzőire. Az FT cikkírója szerint ezzel az a gond, hogy nagyon rövid távra szóló eredményt ígér.

A feszültségek erősítése helyett csillapítani kellene azokat, hogy a brit unionista oldal visszaszerezze a fiatalok támogatását és megszerezze azok szavazatát, akik nem akarnak a protestáns-katolikus ellentétpártban gondolkodni. Bár hosszabb távon elkerülhetetlennek látszik a két ír állam egyesülése, buta politikával ezt az időszakot le lehet rövidíteni. Aztán majd lehet keseregni, hogy a sors elbánt a brit unionista írekkel.