Robyn Graham, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy 2014-ben részt vegyen a skóciai függetlenségi népszavazáson, eltökélte, hogy a következő lehetőséget nem hagyja ki. A Galsgow-i Egyetemen jogi és politológiai tanulmányokat folytató ifjú hölgy ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek az a legfontosabb politikai kérdés, hogy milyen alkotmányos-közjogi keretek között folytatja történelmét a három évszázada Angliával és Walesszel unióban élő ország – írja a Bloombeg riportjában, amelyben a skót fiatalok politikai hangulatát igyekszik bemutatni.

Biztos vagyok benne, hogy a független Skóciában fogunk megöregedni – mondja Graham, aki a Skót Nemzeti Párt (SNP) ifjúsági szervezetében politizál. Az SNP ötéves kora óta áll a félautonóm skót adminisztráció élén. A közvélemény-kutatások szerint a skótok fele-fele arányban megosztottak abban a kérdésben, hogy országuknak ki kellene-e válnia a brit unióból, ám a fiatalok körében jóval nagyobb ez az arány. A május 6-ai skóciai választások tétje, hogy az SNP a függetlenség ígéretével olyan nagy többséget tud-e szerezni, amivel ki tudja kényszeríteni az újabb referendumot erről a kérdésről vagy sem

Kapcsolódó

John Curtice, az egyik legismertebb brit politológus szerint a fiatalok elmozdulása a függetlenség támogatásának irányába a brit unió fokozatos eróziójának tekinthető. A YouGov közvélemény-kutató intézet friss felmérése szerint a 18 és 24 év közötti skótok 70 százaléka igennel válaszolna egy függetlenségi népszavazáson, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat, akik nem nyilvánítanak véleményt. Egy másik felmérés még nagyobb elmozdulást mutat, e szerint a 16-35 évesek 72 százaléka függetlenségpárti. Skóciában 16 év a szavazási korhatár.

Szőnyeg alá söpörni?

Boris Johnson brit miniszterelnök álláspontja szerint a 2014-es referendum olyan lehetőség volt, amelyet legközelebb egy következő generáció kaphat meg, ezért kormánya nem fog hozzájárulni az újabb népszavazás kiírásához. A gond az, hogy hiába győztek azon 55-45 százalékos arányban a brit unióban maradást pártolók, a 2016-os brit függetlenségi népszavazáson Skóciában nem volt egyetlen régió sem, amelyben ne az EU-ban maradást pártolók lettek volna többségben.

A brexit elutasítása kéz a kézben jár a skót függetlenség támogatásával – mondja Curtice, aki szerint ennek tükrében nem meglepő, hogy a fiatalok a kilépést támogatják. A brit konzervatívok, akik jelenleg kormányozzák az Egyesült Királyságot, megosztottak abban, mit kellene válaszolniuk a skótok egyre erőteljesebb kilépési szándékára. Továbbra is hagyják figyelmen kívül ezt a törekvést vagy igyekezzenek időt nyerni azzal, hogy újabb kormányzati jogköröket telepítenek Skóciába (és Walesbe, illetve Észak-Írországba), miközben növelik a skótoknak jutó központi anyagi támogatást.

Kép: AFP

Nem mindenki

A mai fiatalok többsége úgy nőtt fel, hogy már nem emlékezhet az 1999-es decentralizálást (devolution) megelőző időkre, amikor Londonból közvetlenül irányították az országukat. Leodhas Massie, a függetlenségi párti Zöld Párt 26 éves képviselőjelöltje például azt mondja, hogy az oktatás vagy az egészségügy kérdéseiben azok a döntések számítanak, amelyek Hoyroodban, azaz skót parlamentben születnek. Ezen felül vannak a Westminsterrel, azaz a brit parlamenttel és a londoni bürokráciával folytatott örökös viták.

Vannak olyan fiatalok is, mint az ország északi tengerpartján élő, 22 éves Jack Horquay, akik az unió fenntartását támogatják. Legfőbb érvük, hogy mint vidékiek sokszor ugyanolyan távol érzik Edinburgh-t, mint Londont. Ezzel együtt ő is úgy látja, hogy a brexit megváltoztatta a közhangulatot. Akik elutasították az Egyesült Királyság kilépését az EU-ból azok talán nem határozottan támogatják a skót függetlenséget, de hajlanak rá, hogy egy referendumon, ha lesz, igennel szavazzanak.

A függetlenség fiatal támogatói nem igazán törődnek azzal, hogy mi lenne az ára a kilépésnek. Ahogy Matt Qvortrup, a Coventry University politológus professzora, a brit parlament tanácsadója fogalmaz, a skót függetlenség immáron gyakorlatilag nem árazható be. Azok a fiatalok ugyanis, akik ezt támogatják, gyakorlatilag úgy érzik, hogy ők a progresszívek szemben az uniópárti dinoszauruszukkal.