Boris Johnsont és kormányát, illetve a brit parlament brexitereit tesztelni fogják a következő hónapok. A brit miniszterelnök egyfajta brexit-katasztrófapolitikába kezdett, úgy tűnik, hogy ő és a forradalmár konzervatívok határozott sokkterápiával akarják átalakítani az Egyesült Királyságot. A kemény brexittel járó kőkemény gazdasági következmények vállalva akarják az országot a függetlenség útjára terelni, ám ez csak akkor lehet sikeres, ha konszolidálni tudják az új rendet, azaz el tudnak érni egy olyan állapotot, amit az ellenzék sem vitat, így nem állíthatja, hogy ennél jobban is meg tudná csinálni a brexitet - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai publicistája.

Egyelőre jó úton járnak. Keir Starmer, az ellenzéki Munkáspárt vezére (képünkön) nem tehet mást, mint hogy tudomásul veszi, hogy Johnson megnyerte a 2019 végi előrehozott választásokat, így lehetőséget szerzett arra, hogy végigvigye a politikai vízióját. Az a húzás, hogy a kormány késznek mutatkozik a tavaly kötött brexitmegállapodás felrúgására - amely biztosítaná, hogy Észak-Írország az unió egységes piacának része maradjon, miközben Nagy-Britannia akár az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás nélkül leszakad az unióról -, rövid távon bejön a szavazóközönségnek, amelynek többsége brexitet akar. Direkt élvezik, hogy a kormányuk betart az EU-nak.

Kapcsolódó

Saját mércéje szerint

Az FT publicistája szerint az ellenzéknek tudomásul kell vennie, hogy a kormányt és a kormánypártot a saját maga elé állított elvárásokkal kell szembesítenie, és ezekre kell alternatívát kínálnia. A Munkáspárt csak így nyerheti vissza azokat a volt szavazóit, akik azért pártoltak el tőle, mert úgy látták, nem eléggé elkötelezett a brexit mellett. Nem mondhatja nekik azt, hogy a brexit hiba volt, viszont mondhatja azt, hogy Johnson, a kormány és a toryk eltolták a brexitet, ám az ellenzéknek van egy víziója, hogyan kell ezt csinálni.

A jelenlegi miniszterelnök mindent a brit kilépés ügyére tett fel, ezért a választók annak alapján fogják megítélni, hogy milyen eredményt ér el itt. Azt kell bizonyítania, hogy a brexit egy folyamatos sikertörténet. Éppen ezért tévednek azok a toryk, akik azt gondolják, hogy a kemény brexittel járó gazdasági károkat elfedi a koronavírus-válság, így bevállalhatják, hogy a szigetország az év végén az EU-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény nélkül váljon de facto függetlenné. A kormányfőnek még egy nagyon halovány megállapodás is jól jönne, hogy bizonyítsa: kezében tartja a brexit menedzselését.

Take it easy!

Ez az, amiért Starmernek egyelőre nincs más dolga, mint kivárni, még ha a Munkáspárt csalódott támogatói hibáztathatják is ezért. A toryk legfőbb célja, hogy az ellenzéket brexitellenes, maradi károgóknak mutassák be. A legnagyobb ellenzéki párt vezérének négy éve van arra, hogy felépítse azt az ezzel szemben álló üzenetet, miszerint ellenfele, Boris Johnson vezetésével a konzervatívok elrontották a koronaválság kezelését és elfuserálták a brexitet is. A mondanivaló megvan, már csak ki kell várni, hogy ehhez a valóság "felzárkózzon".

Ha a londoni kormány nem tudja összehozni az uniós egyezséget, akkor máris sokat segített az ellenzéknek. Ettől kezdve az utóbbiak mondhatják, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor majd megkötik a britek számára jó megállapodást. Valójában ha lesz - most vagy később - egy szerződés, azon mindig lehet majd javítani, legalább tíz éven át lesznek területek, amelyen szabadabbá lehet tenni a két fél közti gazdasági kapcsolatokat. Különbség van azonban aközött, hogy csak ezt ígérheti az ellenzék, és aközött, hogy ráhúzhatja a kormánypártra: elszúrták, rosszul csinálták, elszalasztották a lehetőséget, így az alapokról kell felépíteni a független Egyesült Királyság gazdasági rendszerét.

Kéne a deal

Emiatt kellene Johnsonnak az EU-val kötött deal. Egyesek szerint bevállalhatja a kemény brexitet, aztán a következő években majd köt a kormánya valamilyen egyezséget az EU-val. Ezzel megmutatja, hogy úgy védi országa érdekeit, mint egy bulldog. Ez talán bejöhet, ám nem tudni, mennyi ideig tartanának a szabadkereskedelmi tárgyalások és britek gyengébb pozícióban lennének, mint most, amikor az EU még a kemény brexit okozta károk megelőzéséért küzd, nem szenvedte ezeket a károkat, így talán könnyebben puhítható.

A tavalyi brexitmegállapodás felrúgásának szándékával Johnson összekuszálta az üzenetet, amit kommunikálni akar. Azt akarja mondani, hogy az EU rosszindulatúan tárgyal a kormányával, ám azzal, hogy egy nemzetközi szerződés semmibe vételét lebegteti, elvesztette a morális fölényét. Az FT cikkírója szerint erre mondják: több mint bűn, hiba. Ha a zűrzavarban és az időhiányban nem jön össze az EU-brit szabadkereskedelmi megállapodás, az azt üzeni a politika közönségének, hogy a kormány a brexittel kapcsolatos első ígéretét nem teljesítette, hogy a legfontosabb kétoldalú egyezség hiányában a kilépési folyamat függőben maradt. És az ellenzék rájátszhat erre az érzésre.