Lassan négy éve már annak, hogy 2020 januárjában az Egyesült Királyság kivált az Európai Unióból. Sok volt a lépést megelőző huzavona, a tisztázatlan jogi és kereskedelmi körülmény, ahogy az aggályos hang is.
Számos elemző és közgazdász hangsúlyozta már az ötlet felmerülése óta, hogy az Egyesült Királyság gazdasági szempontból egész egyszerűen nem jöhet ki jól a brexitből. Hogy mekkora károkat okozott a kilépés ilyen tekintetben, nehezen mutatható ki pontosan, hiszen egyéb tényezők is árnyalják a képet. Az éppen a brexit érvénybe lépése után beköszöntő pandémia, a megélhetési válság, a globális szinten tapasztalható infláció mind megtette a maga hatását.
Hosszabb távon is maradhat a negatív összhatás
Szinte lehetetlen küldetés szétválasztani az egyes kiváltó tényezők számlájára felírható következményeket. A Nemzeti Gazdasági és Szociális Kutatóintézet (National Institute of Economic and Social Research, NIESR) mégis kísérletet tett erre.
„A járvány előtti trendek és az aktuális gazdasági kilátások közötti különbség nem írható kizárólag a brexit számlájára, figyelembe véve a Covid-19 és az orosz-ukrán konfliktus által okozott jelentős gazdasági zavarokat a brexit utáni időszakban. Modellalapú megközelítésre van tehát szükség ahhoz, hogy azonosítható legyen a brexit Egyesült Királyság gazdasági teljesítményére gyakorolt hatása az egyéb tényezők következményei között” – írja a kutatóintézet legfrissebb elemzésében.
Becsléseik szerint a brexit már 2020-ban valamivel kevesebb mint egy százalékponttal csökkentette az Egyesült Királyság reál-GDP-jét az alaphelyzethez képest. A kutatóintézet kalkulációja alapján jelenleg pedig az Egyesült Királyság reál GDP-je mintegy 2-3 százalékponttal alacsonyabb, mint abban az esetben lenne, ha a brexit nem következett volna be. „Ez körülbelül 850 font egy főre jutó jövedelemveszteségnek felel meg” – olvasható az elemzésben.
A NIESR kutatói ráadásul a közeljövőben nem számítanak trendfordulóra: úgy látják, 2035-ig egyre jobban terebélyesesedhetnek a kilépés negatív gazdasági következményei.
A szuverenitás-kérdés csak részben árnyalja a képet
A szakértő rámutatott, az Egyesült Királyság EU-ból való távozásának a gazdasági következményein is túl kell látni, szükségszerű egyéb aspektusokat is számításba venni.
Az kezdettől fogva világos volt a távozáspártiak számára is, hogy a brexit gazdasági visszaeséssel fog járni. Aki a kilépést csak gazdasági oldalról vizsgálja, az mindenképp arra jut, hogy irracionális döntés született. Akik viszont a blokkból való kiválást sürgették, elsősorban nem is gazdasági szempontok miatt húztak erre, hanem a szuverenitást helyezték előtérbe. Sokan vélekedtek úgy, hogy ezért még a gazdasági áldozatokat is megéri vállalni
– nyilatkozta az Economxnak Egedy Gergely, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének egyetemi tanára.
Hozzátette ugyanakkor, hogy még így sem jelenthető ki teljes biztonsággal, hogy összességében elégedettek lehetnek a távozáspártiak.
„Megnyerte az Egyesült Királyság magának a szuverenitást, de nem jött be minden számításuk. Korábban magabiztosak voltak a britek azt illetően, hogy az EU-ból kilépve nagyobb mozgásterük lesz a szabadkereskedelmi egyezmények kötése terén. Jelenleg azonban az látszik, hogy ez csak nagyon korlátozott mértékben jött be. Az Egyesült Államokkal például, amely az Egyesült Királyság legjelentősebb szövetségese, még mindig nem jött létre ilyen megállapodás”
– mondta a brexit-szakértő.
Rivaldafényben a bevándorlás
Kulcsszerepet játszott persze a bevándorlás is abban, hogy az Egyesült Királyság 2016-ban úgy döntött, kilép az EU-ból. A közvélemény-kutatások szerint a távozásra szavazók körében meglehetősen népszerű volt az a gondolat, hogy gátat szabhatnak a szabad mozgásnak. A brexit-pártiak többsége úgy gondolkodott, az Egyesült Királyság számára összességében kedvezőbb lehet, ha maguk dönthetnek arról, ki léphet be az országba munkavállalás céljából.
A brexit előtt a bevándorlók többsége más uniós tagállamokból érkezett. Ezt követően azonban kialakítottak egy pontrendszert a világ bármely részéről vízumért jelentkezők számára, ennek alapján döntik el, fogadják-e az Egyesült Királyságban a jelentkezőt. Egyes kritériumoknak mindenképpen meg kell felelni, például
- egy bizonyos képzettségi szintnek megfelelő állásajánlattal kell rendelkezni;
- évi 26 200 fontnál magasabb fizetéssel;
- de elvárás az angol nyelvtudás is.
A kritériumok egyébként a közeljövőben módosulhatnak némiképp. Tovább szigoríthatják a rendszert: a tervek szerint a külföldi munkavállalóknak hamarosan már évi 30 ezer fontnál (azaz közel 13 millió forintnál) magasabb fizetésre lesz szükségük ahhoz, hogy Nagy-Britanniába menjenek dolgozni.
Mostanában azonban már nem is a legális bevándorlók számítanak az igazán „forró témának” az Egyesült Királyságban. Az illegális bevándorlás annál inkább.
Robert Jenrick, a brit belügyminisztérium bevándorlási államtitkára múlt hét elején még hangsúlyozta, hogy mindenképpen keresztül akarják vinni az illegális bevándorlók Ruandába telepítésére vonatkozó terveket. Nem sokkal később viszont a kormány pofonba szaladt: a brit legfelsőbb bíróság jogellenesnek ítélte meg az elképzelést.
Kormányváltás várható jövőre
A Konzervatív Párton belül, a tagok egy részében nagy felháborodást keltett, hogy visszahozták a 2016-os kilépési népszavazást követően rögtön lemondó miniszterelnököt, David Cameront – hívta fel a figyelmet Egedy Gergely. A politikus újfent a kormány tagja, ezúttal külügyminiszteri pozícióban.
Cameron a párt liberálisabb szárnyához sorolható, aki korábban az EU-n belül maradás mellett kampányolt. Visszatérését a kemény brexit mellett kardoskodó konzervatívok nem nézik jó szemmel
– mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy a brit kilépés a blokkból természetesen egy már visszafordíthatatlan lépés, így ilyen szempontból valójában már lényegtelen, mit gondol róla – vagy legalábbis mit gondolt akkor – Cameron.
Az ellenben a legkevésbé sem lényegtelen, hogy a párton belüli viszály a brit Munkáspártnak kedvez. Jövőre ugyanis parlamenti választások esedékesek az Egyesült Királyságban, és jelen állás szerint
- a Munkáspárt támogatottsága 45 százalék;
- meg a konzervatívoké mindössze 23 százalék.
A szakértő úgy látja, kormányváltás esetén egyértelműen az várható, hogy a Munkáspárt különféle egyezmények révén szorosabbra fűzze az Európai Unióval a kapcsolatot.