A koronavírus-járvány betekintést adott a briteknek és a szigetükön élő külföldieknek abba, milyen lesz az élet a brexit, az Egyesült Királyság teljes függetlenségének elérése után - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) vezető publicistája.

Boris Johnson kormányának propagandája azt ismételgeti, hogy az EU-ból kiszabadult Egyesült Királyság "világverő" nemzet lesz. Önálló játékosként jelenik meg a nemzetközi porondon, kihasználja, hogy saját jogán lesz tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) és egyedül dönt arról, milyen választ ad az olyan globális kihívásokra, mint a a klímaváltozás.

Az év végéig még a korábbi EU-s szabályok vannak érvényben a szigetország és az unió viszonyában, ezért elvileg részese lehetett volna egy közös európai válasznak a pandémiára, ám valójában az EU-s országok is önállóan próbálták kezelni a problémát, ami az EU publicistája szerint enyhén szólva nem bizonyult látványos sikernek. Johnson és kormánya tehát megmutathatta volna, hogyan működik a "csináljuk egyedül" megközelítés a közös fellépéssel szemben. Láthattuk volna, mire képes a valóban szuverén, újjászületett "Global Britain".

Magabiztosság és pofára esés

Talán a miniszterelnök is így gondolta, ez magyarázhatja, hogy márciusban meglehetős magabiztossággal ajánlotta országának az uniós tagállamok módszerétől - kivéve Svédországot - eltérő "nyájimmunitás-megoldást", amely a karantén helyett a társadalom vírus elleni védettségének gyors megteremtését ígérte. Az önbizalmat arra alapozták, hogy Nagy-Britanniának vannak a legjobb járványügyi szakértői és kutatóintézetei, a "fantasztikus" nemzeti egészségügyi rendszer (NHS) pedig fel van készülve a vírus támadásának visszaverésére.

A kórokozó azonban ezt nem tudta, és ugyanolyan villámháborút indított a szigetország ellen, mint a világ összes többi országa ellen, így a londoni kormány kísérletezése az alternatív válasszal jóvátehetetlen késlekedést eredményezett az igazi válságkezelésben. Az Egyesült Királyságban 64 ezren haltak meg koronavírus-betegségben, ami nyolcszorosa a német és két és félszerese a francia adatnak, továbbá jelentősen nagyobb, mint a spanyol vagy az olasz halálozás. A gazdasági válságkezelés sem ígér jobb eredményt: az OECD előrejelzése szerint a szigetország a legnagyobb gazdasági visszaesést elszenvedő országok között lesz a világon.

Magyarázkodás

A kormány háza táján persze készek a magyarázattal: a tudósok kezdetben alábecsülték a járvány terjedési sebességét, eleinte nem végeztek elég tesztet, az NHS működésén meglátszottak az elmúlt évek jelentős költségvetési elvonásai, a válságkezeléssel megbízott vezetők jobbnak bizonyultak a hatalmi harcban, mint a menedzsmentben és a logisztikában. Összességében a Downing Street lépései az egészségügyi és gazdasági válság elhárítására csoszogónak bizonyultak.

Más kormányok is bénáztak, nem volt hibátlan a válaszuk a bajra és az Egyesült Királyság büszke lehet arra, hogy az oxfordi kutatók sikerének köszönhetően élen jár a koronavírus elleni oltás előállításáért folyó versenyben. A gond az FT cikkírója szerit az önértékelés a valóság közti távolsággal van. Johnson és kollégái a brit nagyság iránti nosztalgia jegyében tálalják az ország képességeit, vagy ahogy a brit diplomata mondta: létezik egy feltételezés, miszerint mi sokkal jobban csináljuk a dolgokat, mint európai szomszédaink.

Lehetőség és valóság

További tanulsága mindennek, hogy egy dolog a szuverenitásból fakadó mozgásszabadság, és egy másik, hogy egy-egy ország mennyire tud ezzel élni a céljai elérése érdekében. Azzal, hogy az Egyesült Királyság az EU-n kívül került, nem került a kínai vagy indiai egészségügyi szállítmányokért sorban álló országok elé.

Ugyanez a helyzet a brexit utáni kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban. Az USA-val megkezdett hasonló tárgyalásokon például világossá vált, hogy egy érdemi egyezmény csak akkor érhető el, ha a szigetország lemond az állat-egészségügyi szabályairól és lehetővé teszi az amerikai gyógyszeripari cégeknek az NHS-szel való üzletelést. Ezt nem ártana figyelembe venni a jelenleg lebénult állapotban lévő brit-EU kereskedelmi tárgyalásokon.