Drága barátaim, a szabadság nem könnyű dolog. Amikor valaki elhagyja szülői házat, azzal kerül szembe, hogy kisebb lakásban kell élnie, kevesebb lesz a pénze, általában mégsem vágyik vissza a mama szoknyája mellé. Ugyanez a helyzet a brexittel. Először nehéz lesz, sokan akarják majd, hogy kudarcot valljunk, főként volt EU-s partnereink, ám itt az idő, hogy megmutassuk, hiszünk az Egyesült Királyságban. Eljön az idő, amikor majd nem is fogjuk érteni, miért hezitáltunk a függetlenné válással.

Boris Johnson brit miniszterelnök beszédírói bizonyára másként fogják ezt megfogalmazni, de az biztos, hogy a következő hónapokban ettől lesz hangos a kormánypárti propaganda az Egyesült Királyságban - véli Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) belpolitikai publicistája. Minél rosszabbul sülnek el a tényleges brit függetlenné válás első hetei, hónapjai, annál több lesz a meseszerű elem a szövegekben. Az EU-párti briteknek nehéz lesz megállniuk, hogy a gondokat ne dörgöljék a brexiterek orra alá.

Kapcsolódó

Viseljék el!

Pedig a legokosabb, amit tehetnek, hogy ellenállnak ennek a késztetésnek. Elsősorban azért, mert a kormánypártiak defetistának, az országnak, a társadalomnak rosszat akaróknak bélyegeznék, őket, ha nem ezt tennék, és nem lenne alaptalan a bírálatuk. A legtöbb szavazó, főként az ingadozók nem akarják, hogy a brexit rosszul süljön el. Normálisan akarnak élni, ahogy eddig, és elfogadják, hogy egy ilyen váltás nehézségekkel jár. Ezért időt adnak a kormánynak, hogy bizonyítson.

Persze nem akármennyi időt, ám ha kiderül, hogy a brexit egy katasztrófa, akkor az utolsó dolog lesz, amit hallani akarnak, hogy az ő hibájuk, miért szavazták meg 2016 nyarán. Nem fogják jobban kedvelni azokat, akik eleve a kurdarcot kívánták, mint azokat, akik a kudarcot összehozták. Vannak jelei annak, hogy az ellenzéki Munkáspárt vezetői, élükön Keir Starmer pártelnökkel kapisgálják ezt a dolgot.

Megszavazzák a megállapodást

A pártvezetés úgy döntött, hogy támogatja a kormány törekvését a kereskedelmi megállapodás megkötésére az EU-val, annak ellenére, hogy ez lényegében a brexit véglegesítését, törvénybe foglalását jelenti. Ezért nem kevés bírálatot kaptak. A munkáspárti képviselők egy része a szavazástól való távolmaradásra készült, ám ki emlékszik, már arra, hogy konzervatív képviselők is támogatták Tony Blair munkáspárti miniszterelnököt abban, hogy beléptesse országát a második iraki háborúba. Blair vitte el emiatt a balhét, ahogy Johnson fogja a brexitért.

A toryk egy módon háríthatják el magukról a felelősséget egy rossz brexitért, ha sikerül arra terelniük a közbeszédet, hogy ők patriótaként ugyan nem igazán jól teljesítettek, ám náluk sokkal rosszabbak defetista ellenfeleik, akik eleve feladták a nemzet jobbá tételéért folytatott küzdelmet. Ezért az EU-pártiaknak át kell alakulniuk olyanokká, akik azt akarják, hogy a független Egyesült Királyság jó viszony ápoljon az EU-val. (Zárójelben megjegyzendő, hogy Skóciában más a helyzet, ott a brexit minden kudarcát fel lehet és fel fogják használni a Nagy-Britanniától való függetlenné válást akarók.)

Az ellenzéki árnyékkormány minisztere ezt úgy fogalmazta meg, hogy a Munkáspártnak a politikai széljáráshoz alkalmazkodva a brit nemzeti érdek szószólójává kell válnia. Ezt el kell fogadniuk az EU-párti briteknek is! Starmer várhatóan Joe Biden amerikai elnöki beiktatáshoz igazított beszédében egy ennek szellemében fogant víziót vázol fel az Egyesült Királyság népe elé. Az okos ellenzéki nem a régi remainer-brexiter harcot vívja tovább, hanem az új helyzethez alkalmazkodó frontot nyit a kormánnyal szemben.