Theresa Maynek az a célja, hogy a parlamenti képviselők félelmét a megállapodás nélküli brexittől átalakítsa a kormány és az EU rossz brexitmegállapodásának elfogadásává. Egy olyan egyezség támogatásává, amely kiszolgáltatná az Egyesült Királyságot az EU kénye-kedvének. Ezzel a cseppet sem barátságos megjegyzéssel indítja a brit belpolitikai elemzését Martin Wolf, a Financial Times (FT) vezető elemzője.

A 2016 júniusában tartott függetlenségi népszavazás kilépés párti oldalának kampányszlogenje - Vegyük vissza az irányítást! - azzá a prózai alternatívává vált, hogy az ország választhat a megállapodás nélküli brexit jelentette öngyilkosság és az EU vazallus államává süllyedés között, amelyet a kormány javaslatának elfogadása okozna. Az FT cikkírója ezután sorra veszi, mi folyik most a brit belpolitikában, megjegyezve, hogy szerinte a teljes őrültségnek lehetünk szemtanúi.

Kapcsolódó

Senki sincs felkészülve

Az Egyesült Királyság március végén kizuhanhat az EU-ból, amire sem a kormány, sem a vállalatok nincsenek felkészülve. Ha ez megtörténne, akkor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályrendszere lépne életbe, ezért a londoni kormánynak újra kellene kezdenie a tárgyalásokat az EU-val, hogy létrehozzák a felek szabadkereskedelmi megállapodását, amely kedvezőbb feltételeket biztosítana az országnak, mint WTO-s rendszer. A dolog a briteknek lenne sürgősebb, ezért sokkal gyengébb alkupozícióból folytathatnák az egyeztetést.

Ha a kormány-EU megállapodást elfogadja a parlament, akkor elkezdődik a kétéves átmeneti periódus, amely alatt a felek megpróbálják kidolgozni új kereskedelmi kapcsolataik feltételrendszerét. Az FT publicistája úgy látja, hogy az Egyesült Királyság felkészületlen az ilyen bonyolult, egyszerre nagy szakmai felkészültséget és a bazári alkukban való jártasságot igénylő tárgyalásokra. A végeredmény: Ennek a káosznak Nagy-Britannia és az EU ellenségei örülhetnek a leginkább, élükön Vlagyimir Putyin orosz államfővel.

Irány az ismeretlen

Nagy-Britannia közel három éve úszik az ismeretlen felé egy olyan hajóként, amelynek kapitánya megszállottan ragaszkodik saját brexittervéhez, lényegében olyan őrült módon, ahogy Ahab hajóskapitány el akarta pusztítani Moby Dicket, a nagy fehér bálnát - folytatja haragos elemzését az FT publicistája. És mindennek mi az oka? Az, hogy a referendumon a kilépésre szavazók a brexitel kapcsolatos illúzióikkal próbálták gyógyítani társadalmi elégedetlenségüket.

Az első illúzió az volt, hogy a brexit jelentése világos. Valójában a kvázi EU-tagságtól a WTO-alapú együttműködésig nagyon sok mindent jelenthet. A második az volt, hogy tiszta függetlenséget hoz. Valójában bármilyen kereskedelmi megállapodást köt is az ország a függetlenné válás után, csorbul a függetlensége.

A harmadik az volt, hogy a szigetország könnyen megállapodhat az EU-val kereskedelmük új feltételeiről. A negyedik az volt, hogy az Egyesült Királyság keményen tárgyalhat. Valójában az uniós tárgyalók pontosan tudták, hogy ha nem lesz egyezség - ami az EU-nak is árt, de a szigetországra nagyobb csapást már -, akkor brit fél hamarosan újra jelentkezik, hogy tárgyaljanak a szabadkereskedelemről.

Hol állunk most

Így sikerült eljutni a jelenlegi helyzethez, amelyben csak egy biztos: bármi rosszabb lenne az országnak, mint az EU-tagság fenntartása, de ebben sosem fognak egyetérteni a britek. Az FT cikkírója szerint egyetlen kiút van ebből a kátyúból: a második népszavazás. Sokan érvelnek azzal, hogy ez nem lenne demokratikus, ám miért ne gondolhatná meg magát a többség, főként egy olyan hazug kampány után, amilyet annak idején a kilépéspártiak folytattak? - kérdi az FT cikkírója.

Sok minden történt azóta. Donald Trump, az USA 2016 végén megválasztott elnöke barátságtalanul viszonyul az EU-hoz, Kína és a Nyugat viszonya súrlódásos lett és a korábbinál is világosabbá vált, hogyan akarja manipulálni Moszkva az európai demokráciákat. Nem most van itt az ideje, hogy Európa a brexithez hasonló belső csatározásokkal gyengítse magát.

Egyértelmű, hogy a brit társadalom nem tud konszenzusra jutni a brexitről, csak megosztottságot és zavarodottságot látunk. Hogy megvédje rossz megállapodását, a miniszterelnök egy még rosszabbal fenyegeti az országot. Ez őrültség! - fakad ki cikke végén az FT publicistája. Ha nyilvánvaló, hogy egy ország kárt tehet magában, akkor lehetővé kell tenni, hogy az utolsó pillanatban visszaforduljon a szakadék széléről!

Romlott politika

Philip Stephens, az FT másik vezető publicistája egy napon belül hasonlóan kíméletlen hangnemben bírálta a brit miniszterelnököt. Cinikusnak nevezve próbálkozását, hogy megvédje kormánya "valóban romlott" brexitmegállapodását azzal, hogy alternatívaként a brexit elmaradását állítja be, abban bízva, hogy ezzel nyomást gyakorolhat a brexiter torykra, akik valódi véleményüket feladva megszavazzák az egyezséget. Stephens szerint a miniszterelnöknek már nincs nincs más célja, mint hogy kapjon egy lábjegyzetet a történelemkönyvekben mint a brexitet levezénylő kormányfő. A nemzet érdekét alárendelte saját emlékműve felállításának.