Számos oka lehet annak, hogy Boris Johnson brit miniszterelnök miért külügyminiszterét, Liz Trusst választott ki arra, hogy átvegye az Egyesült Királyság és az Európai Unió brexittel kapcsolatos vitáinak menedzselését, ám ezek közül kiemelkedik az, hogy a Konzervatív Párt tagságának körében magasan ő a legnépszerűbb – írja Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai publicistája a párt és a kormány gazdaságpolitikájának lehetséges változását elemző cikkében.

A ConservativeHome nevű weboldalt talán nem sokan ismerik a brit politika bennfentesein kívül, ám közvélemény-kutatásait – azok módszertani gyengesége ellenére – nagyon komolyan veszik a kormány tagjai. Ez különösen igaz olyan időkben, amikor a miniszterelnök csillaga a körülötte kialakuló botrányok miatt éppen leáldozóban van, és a párt lázadása nyomán elképzelhető, hogy 2022-ben napirendre kerül Johnson lecserélése.

Kapcsolódó

A weboldal minden hónapban megkérdezi a párttagság egy 2000 fős mintáját, s bár általában csak 1400 körüli válasz érkezik, a toryk odafigyelnek az eredményre. Ez novemberben azt mutatta, hogy Truss a legnépszerűbb 82 ponttal, 30 ponttal megelőzve Rishi Sunak pénzügyminisztert, akit korábban a kormányfő legesélyesebb kihívójának tartottak. Eközben Johnson mínusz 17 ponton áll. Truss nő létére veri a férfiakat, úgy hogy a 2016-os népszavazáson az EU-ban maradás mellett kampányolt, és csak később váltott a brexit támogatására.

Árnyalja a képet, hogy az országos közvélemény-kutatások szerint Sunak a legnépszerűbb konzervatív politikus, akit Jeremy Hunt korábbi egészségügyi és külügyminiszter követ és Truss csak a harmadik helyen tanyázik.

Régi nóta

Párton belüli népszerűségének egyik magyarázata, hogy elővette a párt hagyományos értékeit, a szabadpiaci kapitalizmus támogatását, ami éppen ellenkezője az állami támogatás előnyben részesítésének, amit Johnson felkarolt. A kormányfőt az motiválja, hogy az újraelosztás segítségével pénzt lehet szivattyúzni a szigetország olyan részeibe, amelyek szavazói korábban a Munkáspártra adták a voksukat, ám a 2019-es választáson a torykat és személy szerint őt támogatták. Ezt a helyzetet szeretné átmenteni a következő szavazásra a miniszterelnök.

A tory politikusok jelentős része nem megy szembe ebben a kérdésben a miniszterelnökkel, ám Truss kérlelhetetlenül kiáll a szabadpiaci elvek mellett. Mellette szólhat még a konzervatív párttagok szemében, hogy atlantista és biztonságpolitikai héja. Emellett eleve kedvelik a kisebb befolyással bíró, a surranópályán nyomuló vezetőiket, főként ha rámenős brexiterek.

Csapda

Johnson jól érzett rá, hogy Tross veszélyt jelenthet vezetői státuszára, ezért aranyos kis csapdát állított neki azzal, hogy felkínálta a lemondott David Frost brexitügyi miniszter portfólióját. A miniszterelnök azt akarja, hogy enyhüljön az Egyesült Királyság és az EU feszültsége az úgynevezett északír protokoll ügyében, amely a felek 2019 őszén kötött megállapodása alapján rendezi azt az ellentmondást, hogy Észak-Írország a gazdaságilag az EU-ban maradt, míg az Egyesült Királyság kiszakadt onnan.

E szerint az Ír-tengeren kvázi vámhatár jött létre Észak-Írország és Nagy-Britannia között, amit a brexiterek nem viselnek el, mivel sérti az Egyesült Királyság szuverenitását. Enélkül azonban Írország és Észak-Írország között alakulna ki valós határ, ami új háborút robbanthat ki az ír nacionalisták és brit unionisták között. Ennek elkerüléséről szól a 2019-es egyezség, és Frost részben azért mondott le, mert nem volt hajlandó engedni abból a brit álláspontból, hogy ezt nem kívánják betartani. Trossnak most úgy kellene enyhítenie a konfliktust, hogy még véletlenül se tűnjön kevésbé kemény brexiternek, mint Frost. Bűvészkedésre lesz szüksége ahhoz, hogy ezt megoldja.

A csel azonban sikertelen lehet. A külügyminiszter emelkedésében ugyanis az játssza a főszerepet, hogy kiáll a kisebb állam, kisebb adók, keményvonalas EU-politika szentháromsága mellett, amihez a konzervatívok többsége visszatérni látszik. Ahogy a függetlenségi népszavazás óta az volt a tory vezetők első számú mércéje, hogy mennyire elkötelezettek a brexit mellett, a politikai elvárások most elmozdulni látszanak a párt hagyományos értékeinek irányába, amit a külügyminiszter szolgálhat ki.