Az Európai Unió és az Egyesült királyság új problémával került szembe a brexit kapcsán, nevezetesen azzal, mi történik, ha egy kemény brexiter politikus, például Boris Johnson volt külügyminiszter veszi át a várhatóan a nyáron vagy ősszel távozó Theresa Maytől a miniszterelnöki posztot - derül ki a Financial Times (FT) háttéranyagából. A brit és az uniós tárgyalók az elmúlt napokban azt próbálták kisakkozni, hogyan biztosíthatnák magukat be egy ilyen változás borítékolható következményeivel szemben.

A probléma akkor vetődött fel, amikor May úgy döntött, hogy megpróbál egyezkedni az ellenzéki Munkáspárttal, hátha meg tudnak állapodni a szigetország uniós kilépésének egy olyan forgatókönyvéről, amelyhez az ellenzék és maradáspárti toryk összefogásával biztosítani lehet a parlamenti többséget. A brexiterek erre dühödten reagáltak, mert egy ilyen megoldás biztosan puhább lenne a teljes függetlenségnél, amit ők akarnak. A Munkáspártban azonnal megszólaltak azok a politikusok, akik arra figyelmeztettek, hogy egy Mayjel kötött egyezséget a kormányfő utóda bármikor felrúghat.

Jöhet Johnson

Maynek tavaly év végén meg kellett ígérnie, hogy belátható időn belül lemond, ezen az áron őrizhette meg posztját a Konzervatív Párt decemberi bizalmi szavazásán. Várakozások szerint a nyáron vagy az ősszel teheti meg ezt. Legesélyesebb utódjelöltje Boris Johnson, aki a 2016-os népszavazáson személyes kampányolásával a legtöbbet tette a brexit sikeréért. Ennek alapján őt tartják a brexit legismertebb arcának. A párt talpasai őt kedvelik a legjobban és a fogadóirodáknál is ő áll az élen.

A Munkáspártban attól tartanak, hogy ha Johnson venné át May helyét, akkor első dolga lenne szemétre dobni a velük kötött megegyezést. Ez ellenérdekelté teszi őket a megállapodásban, hiszen így felelősséget vállalnának egy várhatóan a kudarcra ítélt brexit-forgatókönyv megalkotásában, ami ellenük fordíthatja az Európa-párti szavazókat. Egy esetleges előrehozott parlamenti választás előtt bizonyára nem akarnának részesei lenni egy ilyen kudarcnak.

Semmi sem állíthatja meg

Az EU-ban hasonló a helyzet: a brit kormány hosszabbítási kérelmének elbírálásakor az okozza a legnagyobb fejtörést Európa vezetőinek, hogy ennek nyomán hónapokon át egy asztalnál ülhetnek egy olyan brit miniszterelnökkel, akiknek az uniós döntéshozatal megbénítása lenne az érdeke, hogy bizonyítsa keménységét kilépéspárti hazai szavazói előtt.

Felmerülhet az igény, hogy a távozóban lévő brit politikusok az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban is tanúsítsanak visszafogottságot, ám nem kétséges, hogy amíg az Egyesült Királyság nem lép ki az unióból, addig teljes jogú tagja annak minden ezzel járó joggal és kötelezettséggel. És a britek azt választják meg miniszterelnöküknek, akit a törvényeik szabályainak megfelelően akarnak.

Megvetés

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az európai vezetők jelentős része egyfajta megvetéssel tekint Johnsonra, mert úgy vélik, hogy szimpla hazudozással kampányolt a győzelemig a 2016-os népszavazáson. Például a törökök tömeges bevándorlásával riogatott arra az esetre, ha Törökországot felvennék az EU-ban, illetve azt állította, hogy az ország uniós befizetéseit az egészségügyre lehetne költeni, ám a bruttó összeget adta meg, elhallgatva, hogy annak egy része uniós támogatásként visszafolyik például a brit farmerekhez.

Ugyanakkor vannak olyan uniós diplomaták is akiket csak az érdekel, hogy lesz-e Nagy-Britanniában végre egy olyan kormány, amelynek megvan a parlamenti többsége ahhoz, hogy elfogadtasson bármilyen az EU-val kötött megállapodást. Ezzel végre pontot lehetne tenni a brexit-szappanopera végére.

Egy görög politikus arról beszélt, hogy még a súlyos gazdasági következményekkel járó megállapodás nélküli brit kilépés is jobb lehet, mint az EU-nak minden szinten és módon betartó brit politikusok jelenléte az uniós testületekben. Francia javaslatra a brexit hosszabbításába két-három hónaponként felülvizsgálatokat iktathatnak be, hogy az EU is ajtót mutathasson a briteknek, ha ezt látja a legkisebb rossznak.