Még az is jobb lett volna, ha az Egyesült Királyság új kereskedelmi megállapodás nélkül szakadt volna ki az EU-ból, mint az az egyezség, ami végül megszületett, és betartása állandó vitát és feszültséget okoz London és Brüsszel között. Ahelyett, hogy a jó szándékú együttműködés alapja lenne, úgy tűnik, hogy ennek éppen ellenkezője, a felek közti konfliktus kiváltó oka - írja Anand Menon és Jonathan Portes, a UK in a Changing Europe kutatóintézet két munkatársa a Guardianon megjelent cikkükben. Ez a szervezet aválás utáni brit-EU kapcsolatok elemzésére, a fejlesztési lehetőségek feltárására jött létre.

Az előző konzervatív brit miniszterelnök, Theresa May az unalomig ismételte azt a véleményét, hogy a megállapodás nélküli válás jobb, mintha egy rossz megállapodást kötne az Egyesült Királyság és az EU. A cikkírók uniópárti kollégáikhoz hasonlóan úgy vélték, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, a leggyengébb kereskedelmi egyezség is jobb, mint a semmi. A de facto válás óta eltelt szűk három hónap alatt azonban megváltozott a véleményük, bár nem teljesen abban az értelemben, ahogy May asszony mondta a magáét.

Kapcsolódó

Jónak látszott

A két kutató többször megírta korábban, hogy még az a vékony egyezmény is jobb a semminél, amit végül 2020 végére az brit kormány és az Európai Bizottság aláírt. Mindenekelőtt azért, mert a ennek köszönhetően a kilépés kisebb gazdasági károkat okozott, mint amekkorákat okozhatott volna a kemény brexit esetén. Emellett arra számítottak, hogy megalapozza a felek egymással szemben táplált jó akaratát, és utat nyit az egyezmény bővítése előtt kezdve a felek gazdasági szabályozási rezsimjeinek összehangolásától a szorosabb biztonsági együttműködésig.

Ez a feltételezés visszatekintve az elmúlt hónapok fejleményeire erősen optimistának bizonyult. A jóindulat és a kooperáció erősítése helyett a kereskedelmi egyezség, illetve az azt megelőző 2019 végén tető alá hozott válási megállapodás éppen ellenkező hatást ért el. A kereskedelmi megállapodás (TCA) ugyan enyhítette a vállalatok legnagyobb vámterheit a legtöbb esetben, ám ezzel egyidejűleg megalapozta a gazdasági kapcsolatok szétzilálását is, amiért persze a brit kormány egyedül az EU-t teszi felelőssé.

Még minden lehet

A brit-EU kereskedelem visszaeséséről szóló statisztikai adatokat óvatosan kell kezelni. Részben azért, mert messze nem mutatják azt a nagy hanyatlást, amit sokan jósoltak, részben mert kevés idő telt el a hosszabb távú következtetések levonásához. Ugyanakkor az, hogy a londoni vezetés láthatóan nem óhajtja alkalmazni a válási megállapodásban szereplő északír protokollt (amelynek értelmében az EU megbízottjaként a brit kormánynak kellene lebonyolítania a vámellenőrzéseket az Észak-Írország és Nagy-Britannia közti kereskedelemben) rosszat sejtet. Arra utal, hogy nem akarják végrehajtani a megállapodás rájuk eső részét, amit persze a halálos ágyukig és azon is túl tagadni fognak.

Az EU válaszul láthatóan nem óhajt engedményeket adni, amelyek megkönnyítenék az új szabályok bevezetését. Brüsszel jogi elégtétel kérésével fenyeget, aminek a végtelenségig elhúzódó és elmérgesedő pereskedés lehet a vége, miközben az EU - az uniós és brit állampolgárainak jogait biztosító részeken túl - maga is felfüggesztheti szerződéses kötelezettségei végrehajtását. Ez kiegészíti, hogy még mindig van esélye a megállapodás nélküli brexitnek, mivel az Európai Parlament még nem ratifikálta a tavaly december végén tető alá hozott kereskedelmi egyezményt. Ez ugyan nem valószínű forgatókönyv, de az igen, hogy hónapokig húzzák a ratifikációs folyamatot.

Nincs szerződés, nincs probléma

Visszatérve May véleményére, hogy a rossz megállapodásnál még a megállapodás hiánya is jobb, a Guardian cikkírói továbbra sem értenek egyet ezzel, ha szó szerint értjük. A gyenge egyezség is jobb a semminél. Ugyanakkor abban az értelemben egyetértenek vele, hogy ha a felek megállapodásai újabb és újabb vitákra adnak okot, akkor ellenségessé, bizonytalanná teszik az EU és az Egyesült Királyság viszonyát. És a bizonytalanságnak az a természete, hogy nem tart sokáig, hanem elvezet a rossz ízű szakításig.

Mivel a jelenlegi brit kormány és parlamenti többség számára csak a szigetország teljes függetlensége az elfogadható opció, aminek érdekében készek felrúgni az ezt korlátozó EU-brit megállapodásokat - miközben ezt sose fogják beismerni -, jobb lenne, ha nem léteznének a felek megállapodásai, mert az tiszta helyzetet teremtene. Nem okolhatnák egymás olyan szerződések megszegésével, amelyeket nem kötöttek meg.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.