A Boris Johnson brit miniszterelnök vezette konzervatív kormánypárt elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor egy az Egyesült Királyság jövőjét alapvetően befolyásoló döntést kell hoznia. Még megpróbálhatják lebeszélni a skótokat arról, hogy 2014 után újra népszavazást írassanak ki országuk kiválásáról az Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales alkotta államszövetségből. Ha ragaszkodnak ahhoz, hogy továbbra is Johnson vezesse őket, akkor erről az esélyről máris lemondhatnak - véli Philip Stephens, a Financial Times publicistája.

A miniszterelnök a napokban járt Skóciában, ami rávilágított arra, miért nem lehet egyszerre Johnsonnal az élen politizálni és egyezkedni a skótokkal. Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere, a Skót Nemzeti Párt (SNP) elnöke előbb eljátszotta, mintha fel lenne háborodva azon, hogy Johnson a pandémiás korlátozásokra fittyet hányva, különösebb ok nélkül utazott Edinburgh-ba, majd a viselkedésével világossá tette mekkora szakadék tátong közte és politikus kollégája között.

Zsigeri eltérés

Johnson népszerűtlen Skóciában. A legfrissebb felmérések szerint népszerűségi indexe mínusz 42, miközben Sturgeoné plusz 36. Az oltási kampány sikere ellenére a brit miniszterelnök válságkezelését hetvenkedéssel és halogatással színezett ügyetlenkedésnek tarják, miközben a skót első miniszter, ha nem is alkotott valami nagyot, legalább nyugodtnak és határozottnak látszott. Mindezek mögött azonban van egy fontosabb, zsigeri különbség is köztük. Sturgeon európai értelemben vett centrista politikus, az angol konzervativizmus ellentéte, míg Johnson, a brexit atyja aki a skótok majdnem kétharmadának akarata ellenére kivitte Skóciát az Egyesült Királysággal együtt az EU-ból.

A közvélemény-kutatások azt jósolják, hogy az SNP a függetlenségi népszavazás ígéretével hatalmas győzelmet fog aratni a májusi skóciai országos választáson, amelyen az edinburgh-i parlamentbe küldenek képviselőket a szavazók. A további felmérések szerint a brexitről döntő brit függetlenségi népszavazás óta Skóciában többségben vannak az ország függetlenné válásának (majd az EU-ba való visszalépésének) támogatói. Johnson szerint a 2014. őszi skót függetlenségi referendum egy emberöltőre rendezte ezt a kérdés, ám a brexit új helyzetet teremtett. Akkor a skótok a brit unióban maradással az Európai Unióban maradásra is voksoltak.

Érzéketlen

A brit miniszterelnök nem sok érzelmet mutat a brit unió iránt. Ehelyett úgy viselkedik, mintha az Egyesült Királyság tagállami Anglia vazallus állami lennének. Korábban az 1990-es éveben végrehajtott hatalmi decentralizációt (devolution) katasztrófának minősítette. Nem törődött azokkal a figyelmeztetésekkel, hogy a brexit a brit uniót is szétfeszítheti és nem osztott lapot a skótoknak - vagy bármelyik másik tagországnak - az EU-val folytatott válási, majd kereskedelmi tárgylásokon.

Eközben a skótoknak sem egyszerű a helyzetük. Az SNP-n belül viaskodnak a függetlenség elszántabb és óvatosabb hívei, és elfogulatlan elemzések szerint a 67 milliós államszövetségből az ötmilliós Skócia kiválása komoly gazdasági áldozatokat követelne. Ugyanakkor a 2016-os brit népszavazás, amelyen az EU-pártiak a kiválás gazdasági következményeivel riogattak, megmutatta az identitáspolitikai fölényét a racionalitással szemben.

Nem fog változni

Egy képzelőerővel rendelkező brit miniszterelnök még időben, a májusi szavazás előtt igyekezne megváltoztatni a politikai széljárást. További hatalmi decentralizációt ajánlana a skótoknak elmenve egészen az alkotmányos reforming. Johnson azonban nem fog megváltozni. El fogja utasítani a függetlenségi népszavazást, mit sem törődve azzal, hogy ha az SNP tarol májusban, akkor aligha lehet ezt lesöpörni az asztalról. Minél tovább húzza az időt, annál erősebb lesz a skótok sértettsége és dacossága arra hivatkozva, hogy ha az angolok szavazhattak az EU-s uniós tagságról, akkor ők miért ne szavazhatnának a brit uniós tagságról. Éppen ezért még vezető SNP-s politikusok is Johnson regnálását tartják az ügyük, a skót függetlenség kivívása legfőbb titkos segédeszközének.

Szinte biztosra vehető, hogy brit Konzervatív Pártnak választania kell vezetője és a skótok kilépése között. Egy 2019-es felmérés szerint az angol toryk háromnegyedének fontosabb volt a brexit, mint a brit unió megőrzése. Johnson osztja ezt a nézetet és azt mondja, hogy végül is Skócia csak egy negatív szaldójú kiadási tétel a brit költségvetésben. De pártjának akkor is döntenie kell: megtartja őt vezérének és beéri kicsi Angliával, vagy megküzd azért, hogy együtt tartsa a brit uniót. Harmadik út nem látszik.