Csehországban az 1980-as évekre nyúlik vissza az elitellenes, nemzeti radikális jobboldali mozgalmak története. Akkor még leginkább a nekik szóló popzenét jásztó együttesek és énekesek körül csoportosultak, majd az 1990-es években kezdtek belefolyni a politikába a Republikánus Párt támogatásával. Miután ez a párt az évtized végén kiesett a parlamentből ez a csoport 15 éven át újra szubkultúraként létezett tovább a cseh társadalomban – kezdi az elmúlt hetek radikális jobboldali megmozdulásainak elemzését Jan Charvát, a prágai Károly Egyetem tanára, a cseh politikai radikalizmus szakértője a Radio Prahának adott interjújában.

Aztán 2013-ban fordulat következett: az Autonóm Nacionalistáknak nevezett csoport német mintát követve azt mondta, nem akarunk többé szubkultúraként létezni, nem akarunk leborotvált fejjel élni, katonai bakancsban járni, hanem helyet követelünk a radikális nemzeti gondolkodásnak a normális civil életben. Így búvópatakként, marginalizáltan folytatta pályafutását ez a csoport a társadalomban, majd 2015-ben került ismét felszínre az iszlámellenes hangulattal, ami akkor a nagy bevándorlási hullám nyomán egész Európában magával ragadta a szélsőjobboldalt.

A szakértő szerint csak látszat, hogy a demonstrációk résztvevői a kormány ellen tüntetnek, szerinte a fő üzenet az, hogy le kell állni Ukrajna támogatásával. Nem arról van szó, hogy ostoba emberek nem látják át a gonosz oroszok szándékait, és vagy bárgyú módon, vagy mert Moszkva fizet nekik ezért oroszbarát kormányt akarnak látni az ország élén, hanem arról, hogy valóban meg vannak győződve arról, hogy Csehországnak, a cseheknek káros az Ukrajnát támogató politika. Legfeljebb a demonstrációk jól szervezettsége mögött sejthetünk külső, azaz nyilván orosz befolyást, ami rásegít olyan megmozdulásokra, amelyek enélkül is létrejöttek volna.

Különböző igazságok

Petr Fiala, Csehország miniszterelnöke azt mondta, hogy a tiltakozásokat Oroszország ötödik hadoszlopa szervezte. Ezzel arra utalt, hogy az oroszok érdekeit szolgáló csehek állnak a háttérben. A politológus szerint, ha szó szerint vesszük ezt a kijelentést, akkor igaz, ugyanis valóban oroszbarát emberek szervezték a tüntetéseket. A gond azzal van, hogy könnyen ki lehet ezt forgatni úgy, hogy Fiala minden résztvevőre értette a megjegyzését. Charvát részt vett a második tiltakozáson, ahol állandóan azt hallotta, hogy a miniszterelnök minden résztvevőt orosz ügynöknek minősített.

És ahogy beszélgetett az emberekkel, sértetten reagáltak arra a vádra, hogy oroszbarátok lennének, vagy valamiféle csótányok, akik csak a saját életükre gondolnak, amikor az ukránok az egész civilizált világért állnak helyt a harcban. Emberek vagyunk – mondták –, csak éppen nacionalista patrióták. Ennek tükrében a politológus kutató szerint mindkét nagy demonstrációt, ami Prágában történt világos jelzésként kell kezelni.

Egyelőre kisebbség

Nem csupán a kormánynak jelez az, hogy több tízezer ember hajlandó többször egymás után az utcára menni, hanem a médiának és a társadalom liberális gondolkodású részének is. Azt üzenik a megmozdulások, hogy vannak olyan honfitársaik, akik elégedetlenek azzal, ahogy Csehországban a dolgok mennek. Itt voltak, itt vannak és itt lesznek, ezzel mindenkinek együtt kell élnie és a társadalom különböző csoportjainak meg kell találniuk a hangot egymással. A szakértő úgy látja, hogy ez az elmúlt időszakban nem így történt.

Szerinte a Vencel téren tüntetők menthetetlenek a kormány nézőpontjából, mármint az ő támogatásukat nem tudja visszaszerezni, ha egyáltalán korábban támogatták. Ugyanakkor nagyon sok olyan ember van, aki hasonló megélhetési nehézségekkel küzd, mint a tüntetők, de nem vett részt a demonstrációkon. Elég arra gondolni, hogy a legutóbbi választásokon egymillióan szavaztak olyan pártokra, amelyek nem tudták megugrani a parlamentbe jutási küszöböt. És nem csupán olyanokról van szó, akik a szélsőjobbra vagy a szélsőbalra szavaztak.

Nekik nincs hangjuk a közéletben, ám tudjuk róluk, hogy dühösek, és az indulataikat valahogy le kellene csillapítani vagy legalábbis meg kellene ezzel próbálkozni. Ez nem várható az ellenzéktől, amely valójában abban érdekelt, hogy hergelje őket, növelje a társadalmi elégedetlenséget, ami hatalomhoz juttathatja. Néhány tízezer ember Prága utcáin, akár 70 ezer, ahányan részt vettek a legutóbbi tüntetésen, nem jó jel, de nem egy tragédia. Az ország demokratikus működése akkor billenhet meg, ha félmillióan lesznek.