Lengyelországban a cukor a sóval és a lisztel együtt szimbolikus termék, ezekből az 50-es évek óta mindig van a háztartásokban tartalék. Ezért nagy jelentőségű, hogy az EU feloldja a cukortermelés korlátozását - írja a Rzeczpospolita. Októberben már nem határozzák meg, hogy a tagállamok cégei mennyi cukrot termelhetnek. Lengyelország az EU harmadik legnagyobb cukortermelője Franciaország és Németország után.
Nagyon valószínű, hogy ennek köszönhetően az alapanyag árának emelkedése eltart az év végéig, utána pedig nagy ingadozások következnek. Várakozások szerint 2018 eleje árcsökkenést hozhat, majd fordulhat a kocka és a hullámvasutazás akár öt évig is tarthat, éppen úgy, mint amikor a tej esetében visszavonták az uniós kvótát.
Pánik volt
A nagy fagylalt-előállító vállalatok, mint a Koral és a Hortex, amelyek panaszkodtak a drága cukorra, örülni fognak az áresésnek, de a cukorgyárakat és közvetve a cukorrépát termesztő mezőgazdasági termelőket is érzékenyen fogja érinteni a bizonytalanság. Attól tartanak hogy árháború alakul a termelők között, aminek áldozatai a cukorrépa- és céklatermesztők lesznek.
A cukor ára Lengyelországban - ahol a négy nagy cukortermelő vállalatból egy hazai, három pedig német tulajdonban van - nem magától értetődő ügy. Az ár változása még manapság, a rendszerváltás után másfél évtizeddel is pánikreakciókat válthat ki. Amikor 2011-ben négy zlotyval (300 forint) drágult egy kiló cukor, az emberek megrohanták az üzleteket, amelyek kénytelenek voltak fejenként öt kilogrammra korlátozni a maximálisan vásárolhat mennyiséget..