A héten a NATO védelmi miniszterei rendkívüli ülést tartottak, amelyen a rendes tagok mellett részt vett az ukrán, grúz, finn és svéd miniszter, de még az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrel is. Jens Stoltenberg főtitkár kedden biztonságpolitikai szempontból meghatározó pillanatként hivatkozott az eseményre, ahol a két északi ország védelmi minisztereivel külön is tárgyalt, számolt be róla a finn közszolgálati Yle. A lap csütörtökre azt is megerősítette, hogy a tisztviselők elsősorban a NATO-csatlakozásról beszéltek.

Stoltenberg már a szerdai gyűlés nyitóbeszédében elmondta, hogy a jelenlevő országok egyöntetűen elítélik az orosz agressziót. A NATO az elmúlt években több tízezer ukrán katona kiképzésében segédkezett és kritikus fontosságú felszereléseket biztosítottak a honvédelemhez. Ugyan a finnek sokáig diplomatikusan kezelték a november óta ismét fortyogó konfliktust, miután Putyin elrendelte "speciális hadműveletét", nem maradt sokáig kérdés, hogy ők is beszállnak Ukrajna felfegyverzésébe.

Finnek a tűzvonalban

Finnország a megszállás megkezdésekor először csak védelmi eszközök, elsősorban golyóálló mellények és sisakok szállítását jelentették be, ez a csomag azonban február 28-ára 2500 gépfegyverrel, bőséges lőszerkészletekkel és 1500 egyszerhasználatos páncéltörő rakétával egészült ki. A gyors váltás könnyen párhuzamba hozható a német döntésekkel, ám a finnek részéről ez jóval közvetlenebb kockázattal járt, hiszen elhelyezkedésüknek és történelmüknek köszönhetően, jóval kitettebbek egy esetleges orosz támadásnak, mint Németország.

Finnország 1340 kilométer hosszan határos Oroszországgal, ami a legnagyobb felületen elérhető európai állammá teszi őket, rendes NATO-tagság híján pedig a szövetség 5. cikkében foglalt automatikus oltalom sem vonatkozik rájuk. Ennek ellenére, még a sok évtizedes jószomszédi kényszer sem állította meg a finneket abban, hogy Putyin háborúját élesen elítéljék, hiszen jól ismerik már, hogy operálnak az oroszok.

Finnország több alkalommal viselt hadat Oroszország ellen, de az Al Jazeera által megkérdezett történész, Pia Kouvenin szerint történelmükben különösen fontos szerepet foglal el az 1939 és 1940 között zajló téli háború, amelyben szövetségesek nélkül verték vissza a szovjet offenzívát. Ugyan az oroszok akkor jelentős területekre tettek szert, veszteségeik miatt mégis kénytelenek voltak lemondani Finnország teljes bekebelezéséről. A támadáshoz szükséges ürügyet akkor is a területeik vélt veszélyeztetettsége jelentette, így a finnek előtt nem ismeretlen a jelenlegi ukrán megszállás forgatókönyve sem.

A mostanában sokat emlegetett finlandizáció a második világháború után, 1948-ban jött létre, miután a szovjetekkel szerződésben is megegyeztek arról, hogy nem fognak csatlakozni egyik hidegháborús blokk katonai szövetségéhez sem. Markku Kangaspuro történész szerint egy szuperhatalom szomszédságában Finnország kénytelen volt lemondani politikai önrendelkezéséről, hogy fenntarthassa területeinek integritását és szabadon építhesse nyugati típusú gazdaságát.

"Jószomszédi viszony"

Sauli Niinisto finn elnök híres arról, hogy szomszédként és egyszeri jégkorong partnerként közelről ismeri Putyin gondolkodását. Angela Merkel tavalyi kancellári távozása után, szinte megkérdőjelezhetetlenül ő maradt az Európai Unió nemhivatalos "Putyin-suttogója." A ciklusa végén járó Niinistoval februárban, még a megszállás előtt készített interjút a New York Times, amiben a diplomatikus hangnem ellenére kivehető volt, hogy tisztábban látta az ukrajnai helyzet komolyságát a legtöbb uniós tagállamnál.

Sauli Niinisto finn elnök
Sauli Niinisto finn elnök

A finn lakosságnak és az őt megkereső vezető politikusoknak is tudomására hozta jó előre: Putyin határozottságából arra következtet, hogy valami nagyra készül. A nyilvános Kreml retorikával ellentétben, Niinisto kitartott amellett, hogy nem fog enyhülni a konfliktus, Putyin vagy a végtelenségig fogja erőltetni a nyugati engedményeket, vagy tényleges háborúvá változtatja a helyzetet.

Egy kozák mindent elvisz, ami mozdítható, mindent, ami nincs leszögezve

- idézett föl egy orosz katonákról szóló mondást, ami meglehetősen jól írja le Putyin egyezkedési stratégiáját, és azt a vehemenciát amivel rárontott az ukrán területekre.

Zöldebb lett a NATO kertje

Saját bevallása szerint Niinisto már korábban is lebegtette Putyin előtt országa NATO-csatlakozásának lehetőségét, annak ellenére is, hogy ez "ellenséges katonává" tette volna őket az orosz elnök szavai szerint. A finn államfő kedden Londonban is azt mondta, országa előtt nyitva áll a NATO kapuja, de azt továbbra sem volt lehetősége megmondani, hogy végül is hogy dönt országa. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Niinistonak nem tetszett Sanna Marin miniszterelnök januári kijelentése, miszerint nem várható NATO-csatlakozás az ő hivatali ideje alatt.

Azóta lényegesen megváltozott a helyzet és vele együtt a finn közvélemény is: az orosz támadás pillanatában a korábbi 19 százalékról 53 százalékra ugrott azok száma, akik egyértelműen támogatják a NATO-csatlakozást. Ez a szám azóta csak tovább nőhetett, egy, a héten publikált Yle-felmérés szerint már a megkérdezettek 62 százalék csatlakozna, 21 százalék bizonytalan, és mindössze 16 százalék az, aki továbbra is kitartana a finn függetlenségi politika mellett. Tény, hogy még sok vita és változás lehet a témában, de a kérdés megvitatásához szükséges 50 000 aláírás már az orosz támadás másnapjára összegyűlt, és így Marin koalíciós kormánya is elkezdhette vizsgálni a kérdést.

Március 16-i egyeztetés a NATO főtitkárral
Március 16-i egyeztetés a NATO főtitkárral
Kép: nato.int

A NATO-egyeztetésen Stoltenberg is elmondta, hogy nem akarják befolyásolni az északi országok döntését, de nagyon érdekeltek a NATO-csatlakozásról szóló nyilvános és politikai vitákban. Ha Finn- és Svédország úgy dönt, hogy csatlakoznak, "komolyan fogják" venni őket, ami némileg többet jelent a NATO által gyakorolt nyílt kapus hozzáállásnál.

A szövetség kapujában

Fejlettségük ellenére a két ország egészen 1995-ig tényleg függetlennek volt mondható, de az Európai Unióhoz való csatlakozásukkal elég egyértelműen elbillentek a Nyugat irányába. Területi elhelyezkedésük miatt mindig is stratégiailag fontos államoknak számítottak, így jelenleg is számos kompaktabb hadszövetségben van tagságuk, de NATO-csatlakozás nélkül elmondható, hogy hivatalosan katonailag továbbra sem elkötelezettek.

Ezt a függetlenséget elvileg nem lenne nehéz feloldani, és tényleg sok szempontból elmondható, hogy csak papíron létezik. A NATO-val folytatott rendszeres együttműködés és az országok haditechnikája egyértelműen kompatibilissé teszi őket a csatlakozásra, még akkor is, ha jelenleg a védelemre szánt büdzséik nem érik el a hivatalosan elvárt 2 százalékot. A közelmúlt évek történései ellenére, ez egyelőre ugyanígy elmondható a szövetség legtöbb tagországáról is.

Ezen felül ugyan az említett 5. cikkben levő kölcsönös védelmi záradék nem vonatkozik a két észak európai államra, az EU lisszaboni egyezményének 42.7-es cikke szerint az unió tagállamai már most is kötelesek arra, hogy katonai konfliktus esetén, "minden rendelkezésre álló úton" támogassák a megtámadott európai szövetségeseiket. Egy esetleges orosz támadásnál tehát már most is lenne mire hivatkoznia a Nyugatnak, ha meg akarná védeni Finnországot, még akkor is, ha ez a megfogalmazás miatt közel sem olyan erős a kötelezettség, mint amit a tényleges NATO-tagok irányába kell vállalni.

Időkérdések

A Business Insider által nemrég megszólaltatott szakértők szerint a szoros kötelékek ellenére nem feltétlenül jöhet létre egyből a csatlakozás. A konzervatív Atlantic Council Leah Scheunemannja például biztos abban, hogy Finnország csatlakozna először, de még ő is kétli, hogy ez az egy év múlva esedékes finn országgyűlési választások előtt megtörténhetne. Ezt annak ellenére állítja a lap, hogy Marin korábbi álláspontja, érezhetően sokat változott a NATO-csatlakozás ügyében.

A két ország közvetlen fenyegetést is kapott az orosz külügyminisztériumtól, ami az ukrán megszállás megkezdése után arra figyelmeztette őket, hogy komoly következményei lesznek, ha közeledni próbálnak a NATO-hoz. Nem túl valószínű azonban, hogy ezeket a fenyegetéseket foganatosítani tudná Putyin, tekintve hogy meglehetősen gyengén teljesítenek a katonái Ukrajnában, mondta Jason Moyer, az amerikai Wilson Center munkatársa.

Nehezen tudom elképzelni, hogy Oroszország újabb frontot nyisson egy másik ország megtámadásával, tekintettel a rossz morálról, a nem megfelelő ellátmányról és az orosz erők lassú előrehaladásáról szóló jelentésekre Ukrajnában.

Szerinte inkább a gazdasági kötelékek jelenthetnek gondot, mivel Finnország különösen kitett az orosz gáz- és olajexportnak, az éves szükségleteik körülbelül kétharmadát szerzik be tőlük. Ezzel szemben azonban Marin nemrég egyértelművé tette, hogy egyetért Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megközelítésével, miszerint az orosz fosszilis energiahordozók felvásárlása közvetlen finanszírozza Putyin háborúját. A finnek a megújuló és az atomenergiában is élen járnak, amivel megkönnyíthetik nem csak saját, de a jövőben az unió függetlenedését is Oroszországtól.

Kapcsolódó

Védelmi előleg

A dolgok hosszútávú alakulásánál azonban egyelőre fontosabb lehet, hogy milyen garanciák megszerzésére lenne lehetősége Finnországnak a NATO-csatlakozással. Stoltenberg már januárban, a megszállás megkezdése előtt jóval azt nyilatkozta, hogy "nagyon gyorsan" is megoldható volna, ami elég közvetlenül cáfolja azokat a prognózisokat, miszerint nem lehet szó semmiféle sürgős csatlakozási eljárásról.

Ugyan egy újabb állam tagfelvételéhez egyhangú NATO-döntésnek kell születnie, arra is van lehetőség, hogy a szövetség tagjai, a tipikusan leghosszabbra nyúló ratifikációs időszak alatt, már megelőlegezett biztonsági garanciákat biztosítsanak a csatlakozáson dolgozó országoknak, állítja Scheunemann.

A szomszédság ellenére, egyelőre több okból kifolyólag is nehéz elképzelni, hogy Putyin offenzívát tudna indítani Finnország ellen, és ezt a fenyegetések után is így látja a finn elnök. Niinisto egyébként a hónap elején Joe Biden amerikai elnököt is meglátogatta, ahol az ABC tudósítása szerint szintén az volt a fő téma, hogy a NATO kapui nyitva állnak.

A közvélemény éles fordulása, és az egyre sűrűsödő magas szintű találkozók mind azt támasztják alá, hogy komoly szándék van finn oldalról a kérdés megvitatására. Putyin seregei úgy tűnik, egyelőre nincsenek felkészülve egy újabb offenzíva beindítására, így az idő most lehet a legideálisabb a NATO iránti elköteleződésre, még akkor is ha geopolitikailag érthetően kényes lehet a lépés a finn vezetés számára. Niinisto mindenesetre egy hete úgy fogalmazott, hogy körültekintő, de gyors döntéshozásra van szükség, így elképzelhető, hogy a közeljövőben döntés születik Finnország definlandizálódásáról.

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.