Dél-korea új miniszterelnöke, Yoon Suk-yeol a megválasztását követően gyorsan egyértelművé tette, hogy elődjével ellentétben, egyáltalán nincsenek aggályai a dél-koreai atomenergiával és az atomenergia-iparral kapcsolatban. A Bloomberg hosszabb cikket szentelve a kérdésnek azt fejtegette, hogy mennyire lehet értelme az ázsiai országban visszatérni arra az útra, amit egyszer már, évekkel ezelőtt hozott döntései alapján az ország gazdasága elhagyni készült.

A Bosung Power és a Kepco - mint Dél-Korea két emblematikus nukleáris energetikai mamutcége -  rendkívül jól reagált a tőzsdén arra a hírre, hogy a konzervatív jelöltként befutó Yoon Sok-yeol bejelentette: az ország a nettó nulla eléréséhez újranyitja az atomenergia hasznosítási terveit tartalmazó aktákat.

Yoon úgy gondolja, hogy a teljes dél-koreai villamos energia termelésnek a 30 százalékát érdemes lenne nukleáris alapú termelőkkel előállítani. Sőt: elődje Lee Jae-myung fogadkozásával ellentétben azt is szorgalmazza, hogy Dél-Korea a nukleáris berendezések és technológiák globális szinten is meghatározó exportőrévé váljék. Ez egybevág ugyan azokkal a szólamokkal, mely alapján az ázsiai ország beszállna  a lengyel atomkalandba, ám ennél valószínűleg fontosabb, hogy Yoon víziója valójában milyen romokra is építkezik.

Hogy van akkor 2017 után?

Az Energiaklub tavaly nyáron megjelent, a világban építés alatt álló atomerőművekről szóló tanulmánya azt írja a dél-koreai helyzetről, hogy bár hivatalosan az országban négy reaktor építése is zajlik, a projekteket ugyanazok a problémák gyötrik, mint a világ összes többi atomerőmű építkezését:

  • elszálló árak,
  • megoldhatatlan technológiai, természeti vagy gazdasági problémák,
  • a korrupció árnyéka,
  • tarthatatlan határidők,
  • olcsóbb alternatív megoldások erősödése.

Mindez azért érdekes figyelni, mert miközben Dél-Korea bő egy évtizede a világ egyik legintenzívebb atomerőmű építési mutatóval és expanziós szándékkal rendelkező országa volt, a 2013-ban kibukott korrupciós és biztonsági aggályok és botrányok következményeit ma is nyögi. Ugyanakkor az is árulkodó - ahogyan azt egy 2021-ben végzett bizalmi tematikájú kutatás megmutatta -, hogy a dél-koreaiak ma már nem igazán veszik készpénznek mindazt, amit az atomenergiával kapcsolatban hivatalosan közölnek velük.

Kapcsolódó

A fukusimai atomerőmű katasztrófáját követően az ország például még bő egy évig makacsul azzal számolt, hogy 2021-re felavathatnak 11 új reaktort, s hogy 2035-re pedig akár 60 százalékig is feltekerhetik az atom arányát az energiamixben. Mindebből viszont annyi lett, hogy az elmúlt 10 évben egyetlen új reaktort sem tudtak átadni odahaza, a kormány pedig olyan regulákat fogadott el, amely szerint 2017 után Dél-Korea nem indít új atomerőmű építkezést, és befejezi a technológia fejlesztését.

Noha a jogszabályok értelmezése és hajlítgatása az ázsiai országban is afféle nemzeti sport (a két új Hanul blokk (Shin Hanul 1. és 2.), melyek 2012 és 2013 óta épülnek és eredetileg 2017-re és 2018-ra tervezték az indításukat ám se a határidőt, se a 6 milliárd dollárra becsült költségkeretet nem velük tartani, úgy maradhattak életben, hogy 2016 végén meghosszabbították az építési engedélyeiket; a Shin-kori 5. és 6. blokkjának építése pedig a 2017 előtt kiadott engedélyeknek köszönhetően indulhatott el 2017-ben és 2018-ban), a határidők és tervezett készültségi fokok elérése-betartása így sem megy. A Shin-kori reaktorpár sem tud elkészülni határidőre  - már tavaly látható volt, hogy a 2023 Q1, illetve 2024 Q1 nem tartható.

Az a kormányzati elképzelés azonban mostanáig fennmaradt, hogy a meglévő 25 blokkból 11-et lekapcsolnak majd 2030-ig. Yoon ezzel kapcsolatban még adós az ígéretekkel: egyelőre nem világos, hogy az új erőművek és a meglévők tovább működtetése is a tervei közt szerepel-e.