A jövő csütörtökön hirdet ítéletet egy újabb magyar ügyben az Európia Bíróság (EB).

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv (93/13/EGK) értelmében az ilyen szerződésekbe foglalt, tisztességtelen szerződési feltételek nem kötik a fogyasztókat. Az irányelv rendelkezései csak akkor alkalmazhatóak a szerződés főszolgáltatásának a meghatározására vagy az arra tekintettel nyújtott ellenszolgáltatás (így a hitelszerződéseknél a kamat) megfelelőségének a megállapítására, amennyiben az e szolgáltatások meghatározására vonatkozó feltételek világosak és érthetőek.

Kapcsolódó

A mostani devizahiteles ügyben (Kiss és CIB Bank közti ügy) a Kúria annak a kérdésnek az eldöntését varja az Európai Bíróságtól, hogy a hitelszerződésekben kikötött, a fogyasztót terhelő költség, jutalék és díj, amelyek a kamathoz hasonlóan szintén a hitelnyújtással összefüggő ellenszolgáltatásnak minősülnek, eleget tesznek-e a világos és érthető megfogalmazás követelményének olyan esetekben, amikor a hitelszerződés nem rögzíti, hogy a fogyasztót terhelő e többletterhek pontosan milyen meghatározott banki szolgáltatás ellenértékei.

Amennyiben nem teljesült a világos és érthető megfogalmazás követelménye, és így azok tisztességtelen jellege vizsgálható, úgy a Kúria arra is kíváncsi, hogy az e többletterhek kikötését előíró szerződési feltételek az irányelv értelmében tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek-e.

Emellett ítélethirdetés lesz egy lengyel (Dziubak) devizahiteles ügyben is október 3-án. Itt a per tárgya nem a deviza-hitelszerződések méregfogát jelentő árfolyamkockázat a fogyasztóra való hárítása körülményeinek a jogszerűsége, hanem a hitel nyújtásakor és törlesztésekor eltérő árfolyamfajtát alkalmazó és ebből az árfolyamrés révén hasznot húzó banki gyakorlat.

Ez a banki gyakorlat Magyarországon is széles körben elterjedt volt, és az azt megengedő szerződéses kikötések tisztességtelenségével összefüggésben az EB már a Kásler-ügyben 2014 áprilisában meghozott ítéletében kimondta, hogy az ilyen kikötéseket a szerződésből eltávolító nemzeti bíróság azok helyére a fogyasztó érdekeinek védelmét szem előtt tartva beépíthet egy méltányos átváltási árfolyamot meghatározó diszpozitív nemzeti jogi rendelkezést. Enélkül ugyanis, alkalmazandó átváltási árfolyam hiányában, a devizahiteles szerződés nem lenne teljesíthető és azt ezért érvénytelenné kellene nyilvánítani, ami többek között azzal a következménnyel járna, hogy a fogyasztónak azonnal vissza kellene fizetnie a teljes kölcsönösszeget.

Magyarországgal ellentétben azonban Lengyelországban nincs a nemzeti jognak egy olyan, az átváltási árfolyamra vonatkozó diszpozitív rendelkezése, amelyet a nemzeti bíró beépíthetne az árfolyamrés alkalmazását előíró tisztességtelen feltétel eltávolítása után érvényes átváltási árfolyam nélkül maradó deviza-hitelszerződésekbe. Ám a lengyel polgári jognak vannak olyan, a méltányosságon és a szokásokon alapuló rendelkezései, amelyek elvileg beilleszthetőek lennének a kieső tisztességtelen feltétel helyett.

Egy lengyel bíróság az EB-től vár iránymutatást arról, hogy beépítheti-e a lengyel polgári jog kérdéses rendelkezéseit az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen feltételtől megszabadított szerződésekbe.

Amennyiben e kérdésre nemleges választ adna az Európai Bíróság, úgy a lengyel bíróság azt is meg szeretné tudni, hogy az átváltási árfolyam hiányában csak zloty alapúként fennmaradható szerződéseket érvénytelenítheti-e arra tekintettel, hogy az e szerződésekben meghatározottak alapján azokra továbbra is a külföldi deviza szerinti kamatszint alkalmazandó, aminek következtében egy olyan, zlotyi alapú, de valamely külföldi deviza kamatszintje szerint kamatozó hitelszerződés jönne létre, amelynek megkötése nem volt a felek szándékában.