Az Európai Parlament (EP) három székhellyel működik: munkája legnagyobb részét Brüsszelben végzi, de titkársága Luxembourgban van, és a képviselők havonta négy napon át a franciaországi Strasbourgban üléseznek. Ezt a havonkénti ingázást sokan "utazó cirkusznak" hívják, ugyanis rengeteg kényelmetlenséggel (például iratok utaztatásával) és felesleges kiadással jár.
Az Európai Számvevőszék adatai szerint évente 114 millió euró (körülbelül 38 milliárd forint) költséget emészt fel. Nem csoda, hogy sok bírálója van ennek az eljárásnak és többször felmerült már ennek megszüntetése, csakhogy ez az uniós szerződésben is le van fektetve és a franciák hallani sem akarnak róla.
Kapcsolódó
Egy német európai parlamenti képviselő, Nico Semsrott azonban az EP elnökének, David Sassolinak írt levelében arról informálta a parlament vezetőjét, hogy a jogi csapata talált egy megoldást e probléma áthidalására:
A szerződésben lefektetett protokoll csupán annyit határoz meg az EP székhelyéről, hogy annak Strasbourgban kell üléseznie, de nem konkretizálja, hogy az Strasbourg, Franciaország vagy Strasbourg, Saskatchewan (kanadai tartomány) - vagy azt, hogy Strasbourg egyáltalán egy város lenne. Ezért én átneveztem a brüsszeli plenáris ülés termét "Strasbourgra", hogy inkább itt ülésezzünk évente 12-szer, a szerződéssel teljesen összhangban
- idézi a levelet a Politico hírlevele, a Playbook.
Semsrott egyébként egy német viccpárt, a Die PARTEI tagja. A Politico egy korábbi cikke szerint a Die PARTEI az EP-választások során egy amerikai stílusú körúton kampányolt, Martin Sonneborn a párt vezetője egy a berlini színházban tartott teltházas eseményen például azzal kampányolt, hogy olyan intézkedéseket fognak felkarolni, amelyek a klímaváltozás tagadását törvénytelenné teszik, vagy hogy vállalják, hogy a német GDP-t 50 százalékkal csökkentik.
A párt neve egyébként a Kelet-Németországot uraló volt szocialista párt hivatalos himnuszának a kezdősorára utal: "Die Partei hat immer recht", avagy "a pártnak mindig igaza van".
A Die PARTEI elérte ugyan a német választásokon az 5 százalékos küszöböt a Bundestagba való bejutáshoz, de az ahhoz nem volt elég, hogy a kormányban is helyet kapjanak. Az EP-választásokon viszont nincsenek ilyen korlátok Németországban, így történhetett, hogy 0,63 százalékos szavazati aránnyal a Németországnak járó 96 EP-mandátumból egyet meg tudott szerezni.