Több ország jegybankja is egyre sietősebb lépéseket tesz a digitális pénzek felé. A jegybanki vezetőkben leginkább az indította el a gondolkodást, hogy a pénzügyi rendszerekben nagy átalakulás zajlik és a világban az államilag kontrollált eszközök kezdenek kiszorulni a piacról.  Ezt pedig valamilyen módon kezelni kell, amire az egyik megoldás a digitális jegybankpénz bevezetése lehet a megoldás. Ennek lehetőségét a világ más központi bankjai mellett a Magyar Nemzeti Bank és az Európai Központi Bank is vizsgálja.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy közelmúltban kiadott tanulmányában a digitális pénz kérdéskörét vizsgálta, melynek során az IMF 174 tagállamának jegybankjainak jogszabályait nézte át. Ebből kiderült, hogy a vizsgált jegybankok közel 80 százaléka egyáltalán nem bocsáthat ki digitális pénzt a jelenlegi jogszabályok értelmében, vagy a jogi keretszabályozások nem egyértelműek ez ügyben, illetve 23 százalékra tehető azoknak az aránya, ahol a jogszabályok nem korlátozzák a pénzkibocsátást csak banjegyekre és érmékre.

Kapcsolódó

Nem csak jogitechnikai kérdés

A digitális pénzekkel a probléma azonban ott kezdődik, hogy bármilyen pénz, amit a jegybankok kibocsátanak, az lényegében az adósság valamilyen formája, tehát - az IMF szerint - szilárd jogi alapokon kell nyugodnia a pénzkibocsátásnak annak érdekében, hogy el lehessen kerülni az intézmény jogi, pénzügyi és reputációbeli kockázatait.

Bár a pénzteremtés a jegybankok legalapvetőbb funkciója, a digitális fizetőeszköz kérdésköre mégis jelentős politikai és jogi kihívások elé állítja az intézményeket - jegyzi meg az IMF. A Valutaalap tanulmánya egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy ahhoz, hogy jogilag valami pénznek minősüljön, a fizetőeszközt az adott ország törvényei által is annak kell tekinteni és azt hivatalos monetáris egységben kell denominálni. A pénznem tipikusan törvényes fizetőeszköz státust élevez, ami annyit jelent, hogy az adósok abben fizethetik a kötelezettségeiket a hitelezőik felé. Ezért a törvényes fizetőeszköz státust csak olyan fizetőeszközöknek lehet megadni, amelyekhez könnyen hozzá lehet férni és a lakosság nagy része is használni tudja. Ezért van az, hogy a bankjegyek és a pénzérmék a leggyakoribb pénzformák - jegyzik meg a Valutaalap kutatói.

A digitális fizetőeszközökhöz viszont digitális infrastruktúra - laptop, okostelefon, kapcsolat - is szükséges, amit a kormányok nem kényszeríthetnek a lakosságra. Egyebek mellett ezért jelenthet kihívást egy jegybank digitális eszközének törvényes fieztőeszköz státust adni, de a törvényes fizetőeszköz megnevezés nélkül a teljes fizetőeszköz státus elérése is hasonló kihívást eredményez.

Mindezek ellenére a fejlett gazdaságokban széleskörben használnak olyan fizetőeszközöket, amelyek nem is törvényes fizetőeszközök és nem is valuták.

Felderítetlen terep

Az IMF az elemzésében a digitális fizetőeszközöknek azokat a jogi alkalmazhatóságát vizsgálta, amelyeket kölönböző jegybankok is fontolgatnak, azaz a számla- és a token-alapú megoldásokat. Jogi szempontból a különbség az, hogy az előbbi modell annyi idős, mint a központi bankok, a jogi státusuk pedig a köz- és magánjogban a legtöbb országban jól kidolgozott és értelmezett. Ezzel szemben az utóbbi megoldásnak nagyon rövid előélete van, így a jogi státusa is tisztázatlan.

Néhány jegybank bármilyan fieztőeszközt kibocsáthat (beleértve a digitális formátumot is), míg a többségük (61 százalék) pénzkibocsátása a bankjegyekre és a pénzérmékre van korlátozva.

Mindenki használhassa?

Szintén fontos aspektus, hogy a digitális fizetőeszköz csak bankközi szinten legyen-e elérhető vagy lakossági használatban is. Utóbbi nagyon jelentős változást eredményezne a jegybanki rendszerekben és komoly jogi változásokat igényelne. Ezt jelenleg mindössze 10 jegybank tehetné meg az IMF által vizsgált 174-ből - jegyzik meg a tanulmány készítői.

Ugyanakkor a most futó jegybanki projektek célja, hogy a digitális jegybankpénz szélesebb (lakossági) körben is elérhető legyen, ez viszont drasztikus átalakulást hozhat a teljes pénzügyi rendszerben - hangzott el egy pénteki eseményen, ahol az MNB egyik igazgatója, Kolozsi Pál Péter beszélt erről.

Ezek a változások azonban nagyon komplex jogi kihívásokat is jelenthetnek - mutat rá az IMF tanulmánya - miután több területen (adózás, ingatlan, szerződések, fizetésképtelenséeg, fizetési rendszerek, magánélet- és adatvédelem) is jogi kérdéseket vethetnek fel - különösen a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása terén.

Ha valóban ez lesz a pénz evolúciójának következő mérföldköve, akkor a jegybankoknak meg kell erősíteniük a digitális fizetőeszközök jogi fundamentumait biztosítva ezzel azok zökkenőmentes integrálását a pénzügyi rendszerbe, a hitelességet, valamint az ország állampolgárainak és gadzdasági szereplőinek széleskörű elfogadását.