Dominic Cummings kommunikációs szakértő, akinek a brexit melletti kampány szellemi atyjaként kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a britek 2016-os függetlenségi népszavazáson az EU elhagyása mellett döntöttek, mindennek lehordta volt harcostársát, Boris Johnson miniszterelnököt a járvány kezelését vizsgáló parlamenti bizottság meghallgatásán. Azért hívták meg, mert miután Johnson 2019 végén miniszterelnök lett – amiben szintén jelentős szerepe volt a választási kampányának kommunikációját kitaláló Cummingsnak – 2020 őszéig a kormányfő tanácsadójaként dolgozott.

Így közelről látta, hogyan kezeli a kormány a koronavírus-járvány első és második hullámát. A meghallgatáson nyíltan azzal vádolta volt főnökét, hogy a határozott intézkedéseket halogató kormány vezetőjeként közvetlenül felelős több tíz ezer ember haláláért, akik megúszták volna a koronavírus-betegséget, ha jól kezelik a járványt. Néhány szaftosabb részletet is megosztott a nyilvánossággal, így azt, hogy Johnsonra óriási hatása van menyasszonyának, illetve azt, hogy tavaly ősszel annyira ellenezte a második lezárást, hogy azt találta mondani: inkább ezrével álljanak egymás hegyén-hátán a hullák, mint hogy a tavaszi után még egyszer bevezessék a népszerűtlen korlátozásokat.

Kapcsolódó

A média általában úgy értékeli Cummings bosszúhadjáratát, hogy az súlyos kárt okoz Johnsonnak, ám nem ért ezzel egyet Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója. A publicista nem vitatja, hogy a brit kormány járványkezelése csapnivaló volt. Magáért beszél több mint 31 ezer áldozat, aki Angliában és Walesben idősotthonokban vesztette életét, illetve az a 8700 halott, akik a kórházban kapták el a koronavírus-fertőzést. Ezek emlegetésével azonban nem mondott olyat a kommunikációs szakértő, ami nem lett volna köztudott. Ráadásul közvélemény ma már a sikeres oltási kampányra figyel és szeretne végre előre nézni, nem hátra.

Szerencse

Így a miniszterelnöknek szerencséje van Cummungsszal mint ellenféllel, mert túlzásai felhívják a figyelmet arra, hogy még véletlenül sem akart méltányosan, jóindulatúan nyilatkozni róla, ami elveszi megjegyzései élét. Azok, akik nem utálják eleve Johnsont, úgy láthatják, hogy megtette, ami tőle tellett, vagy legalábbis más sem teljesített volna jobban a miniszterelnöki poszton. Nem a közvetlen politikai következmények azonban a lényegesek, hanem az, ami a járványkezelés kapcsán kiderült – véli az FT publicistája.

Cummings legfontosabb megjegyzése valójában meghallgatásának első mondatában elhangzott. A kormány szerinte elbukott, amikor a társadalomnak szüksége lett volna rá, vagy legalábbis katasztrofálisan gyenge teljesítményt nyújtott. Ha szemben vele tárgyilagosan akarjuk értékelni ezt a minősítést, akkor azt látjuk, hogy egy komolytalan miniszterelnök és a lebénult egészségügyi rendszer párosa okozta a gyenge járványkezelést és ezen belül a nemzetközi összehasonlításban magas halálozást.

Két szakasz

A járvány tavaly tavaszi és őszi szakaszában a kormány és vezetője zavarodottan és hanyagul viselkedett, ám eltérő módon. Tavasszal a kormányzati rendszeré, ősszel a kormányfőé volt a főszerep. A járvány 2020. márciusi kitörésekor kiderült, hogy az előző brit kormányok elhanyagolták a közegészségügyet és alulfinanszírozták az egészségügyi rendszert, így az nem volt képes egy megszokott influenzajárványnál komolyabb járvány kezelésére. A tanácsadók zavaros tanácsokat adtak a teendőkről, leginkább arról, hogy kellenek-e erőteljes lezárások vagy sem.

Szeptemberre a szakértők felfogták, mivel állnak szemben, megfelelő iránymutatást igyekeztek adni, ám Johnson ellenállt az újabb lezárások bevezetésének. Ez részben politikai (a népszerűségvesztés elkerülését célzó), részben gazdasági (az újabb lezárás okozta károk elkerülését célzó) döntés volt. Ezért már komolyan felelőssé tehető a miniszterelnök, viselkedésére mi sem jellemzőbb, hogy még az elmúlt hetekben is hezitált a szigetország és India közti kapcsolatok lezárásával, annak ellenére, hogy a dél-ázsiai országban egy új vírusváltozat okozott iszonyatos járványhullámot.

A brit üzleti lap szakírója szerint az a legfőbb gond, hogy nem ez az utolsó válság, amivel az Egyesült Királyságnak szembe kell néznie. Nem szabadna előfordulnia annak, hogy megismétlődjön, ami a mostani pandémia alatt történt, ám erre a jelenlegi helyzetben semmi esély sincs. Cummungsnak ugyanis igaza van abban, hogy egy könnyű súlyú, a média róla alkotott képéhez igazodó vezető találkozott a rosszul működő rendszerrel. Így, együtt veszedelmes keveréket alkotnak.