Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő akár a világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 csoport oszakai csúcstalálkozóján is megállapodhat az EU-s vezetői posztok leosztásáról - vélik a Financial Timesnak nyilatkozó elemzők. Ezzel tisztában lehet Donald Trump, az USA elnöke is, legalábbis a héten megüzente, kit nem szeretne az Európai Bizottság élén látni. "Utálja az USA-t!" - írta a dán Margrethe Vestagerről.

Ezt a következtetést vélhetően abból vonta le, hogy a liberális politikus a jelenlegi Európai Bizottság versenyügyi biztosaként részt vett egyes amerikai technológiai vállalatok dollármilliárdos büntetésének kiszabásában. Az európai liberális pártszövetség szerint azonban jó munkát végzett, amelynek alapján jelölték az Európai Bizottság élére (spitzenkandidat), és ha nagyobb pártcsaládok jelöltjei kiütik egymást, van esélye a poszt elnyerésére. Trump örülhet, mert a úgy tűnik, nem túl nagy ez a sansz.

Kapcsolódó

Egy francia, egy német

Az elemzők négy forgatókönyvet látnak az új uniós vezetők megválasztására - a döntést a június 30-ai uniós csúcsértekezletükön kellene meghozniuk az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek. Az első, hogy az Európai Bizottság élére egy francia, Michel Barnier, az EU brexitügyi főtárgyalója kerül, cserébe az Európai Központi Bank (ECB) elnöke egy német, Jens Weidmann a Bundesbank elnöke lehet.

Az előbbit ugyan jól ismeri Merkel, mert az 1990-es években mindketten környezetvédelmi miniszterek voltak, ám Németországban "túlságosan franciának" tartják. Nem lenne szerencsés, hogy miután Macron megfúrja az Európai Néppárt (EPP) német jelöltjét, Manfred Webert a posztra, azonnal egy francia kerülne a jelöltlista élére. Weidmann esetén az a gond, hogy pénzügyi héja, így a dél-európai országokban nem igazán népszerű, s ezért kétséges, hogy Macron el tudná-e ezek vezetőivel fogadtatni, hogy ő legyen az európai jegybank következő elnöke.

Se francia, se német

A második forgatókönyv szerint a két legnagyobb európai uniós nemzet jelöltjei kiüthetik egymást, azaz az Európai Bizottság élére se Weber, se Barnier nem fut be. A kérdés az, ki jöhet helyettük? Felmerült Leo Varadkar ír miniszterelnök neve, miután elismerést szerzett azzal, hogy higgadtan kezelte a brexit ügyét. Lehet esélye Kristalina Georgievának, a Világbank igazgatójának, aki Berlinből és a kelet-közép-európai uniós tagországoktól kaphatna hátszelet.

Párizs a talonban tartja még Christine Lagarde IMF-igazgató jelelölését (aki volt francia pénzügyminiszter is), ugyanakkor gondot okozhat, hogy az EPP-hez tartozó miniszterelnökök ki akarnak tartani Weber mellett. Szerintük méltatlan és helytelen, hogy kalapból húzogatják ki a neveket ezekre a fontos posztokra, miközben háttérbe szorítják a régóta ismert jelölteket.

Csak az EPP ne!

Ha a német-francia alku borul, Macron fő célja az lehet, hogy az Európai Bizottságot ne az EPP-hez tartozó politikus vezesse. Az elmúlt 15 évben ez volt a helyzet. Ennek a forgatókönyvnek a része, hogy felmerülhet Vestager jelölése. Őt ugyan Merkel is elfogadja, ugyanakkor gondot okozhat a kancellárnak, hogy EPP-s kollégáival megértesse: ezúttal nem az ő pártcsaládjukból kerül ki az EU legfontosabb vezetői pozíciójának betöltője. Macronék a szocialisták spitzenkandidatját, Frans Timmermansot is pályára küldhetik a kispadról, ha így állhatják útját Webernek.

Mario forever!

Ha a két uniós nagyágyú nem tud dűlőre jutni egymással Oszakában, akkor elkezdhetnek röpködni az újabb és újabb nevek. Mark Rutte holland miniszterelnök folyamatosan tagadja, hogy pályára lépne - egyik embere szerint nem szeretné, ha távozása miatt összeomlana nagy nehezen összehozott kormánykoalíciója -, ám ha az EU leragad egy vezetőjelölési holtponton, akkor meggondolhatja magát.

A brüsszeli verebek Donald Tusk nevét is csiripelik: az Európai Tanács elnöke a bizottság élére "ejtőernyőzhet", és felmerül egy másik "ejtőernyős" megjelenése is a színen. Mario Draghiról, az ECB elnökéről van szó, aki igen nagy tiszteletet váltott ki azzal, hogy 2012 nyarán egy mondattal (az ECB bármit megtesz annak érdekében, hogy megvédje a közös európai valutát) leállította az euró elleni spekulációt. Draghi talán Trumpnak is megfelelne: az amerikai elnök nemrég jegyezte meg, hogy jobb munkát végzett, mint Jerome Powell, az amerikai Fed elnöke (pedig őt Trump jelölte erre posztra 2018 elején).