Az ECB a húsvét miatt egy nappal előbbre hozta kamatdöntő ülését, és mint arra számítani lehetett nem nyúlt az 1 százalékos alaprátához, sem pedig az ettől 75 bázispontos távolságban lévő betéti illetve hitelkamatlábakhoz. A döntést követő sajtótájékoztatón Mario Draghi, ECB elnök annyit árult el, hogy a két LTRO (likviditást javító intézkedések) hatását még korai lenne értékelni, és egyelőre a gazdasági növekedésre lefelé ható kockázatok, míg az inflációra fölfelé hatóak érvényesülnek, ezért a jegybank 2 százalékos célját 2013 előtt nem éri el a pénzromlás üteme. Draghi most többet nem akart mondani az inflációról, amivel kapcsolatban élénk újságírói kérdések jöttek.

Draghi a múlt hónaphoz hasonlóan most is burkoltan üzent Jens Weidmann-nak a Bundesbank elnökének, aki korábban inflációs aggodalmainak adott hangot, és sürgette a "kilépési stratégia" megkezdését. Draghi szerint ez még túl korai lenne.

Először a jegybanki lépések hatását kell közelebbről megvizsgálni, utána lehet dönteni a folytatásról. A növekedésre ható kockázatok között a magas munkanélküliséget és a bankok mérlegfőösszegének leépítését említette, hozzátéve a recesszió elkerüléséhez a globális élénkülésre is szükség lesz. Az LTRO-val kapcsolatban Draghi megjegyezte, egyelőre annyi látszik, hogy egy súlyos visszaesést sikerült megakadályozni az extra forrással, de mint arra elemzők felhívták a figyelmet, az európai jegybank az első negyedév végére előtte a puskapora nagyját a két LTRO program keretében a piac számára biztosított 1000 milliárd euróval.

Kapcsolódó

Ezt követően a döntéshozók siettek is leszögezni, hogy nem terveznek harmadik kört, vagyis megvárják, hogy milyen változást indukál az alacsony szinten tartott forrásköltség a reálgazdaságban. Ebből a szempontból az utóbbi hetek hírei nem adnak okot túl sok örömre, mind a feldolgozóipari aktivitás, mind pedig a foglalkoztatási mutatók elmaradtak a várakozásoktól, ráadásul külön nehézséget okoz az ECB-nek, hogy teljesen más gazdasági pályán mozognak az északi centrum országok és a déli periféria.

Márpedig az ECB célja éppen az, hogy növekvő inflációs kockázatok mellett is képes maradjon életet lehelni a gazdaságba. Ennek esélye egyre inkább csökken, ami miatt a későbbiekben sokkal inkább a gazdasági fundamentumok, mint a jegybanki jelzések válhatnak a piac számára indikatívnak. Ez azt jelenti, hogy vége a "minél rosszabb, annál jobb" időszaknak, amikor a negatív hírek a jegybanki vállalások növekvésén keresztül löketet adtak a piacnak. A monetáris reagálás gyengülésével a piacoknak a rossz hír most már valóban a rosszat fogja jelenteni.

Márpedig a fundamentumokkal kapcsolatos hírekből nem lesz hiány a második negyedévben, most kezdődik az amerikai vállalati gyorsjelentési szezon, de fontos hogyan alakul az inflációs pálya, emellett a munkaerő piaci folyamatok kerülhetnek egyre élesebben a fókuszba az Atlanti Óceán mindkét oldalán.

A jegybank erejét az is gyengítheti, hogy élesednek az ellentétek a tagállami monetáris intézetek között, ami előreláthatólag - ha nem lesz érezhető reálgazdasági javulás - csak fokozódni fog. Tegnap jelentette be például az osztrák jegybank, hogy a Bundesbankhoz hasonlóan nem fogad el fedezetként olyan bankok által kibocsátott értékpapírt, amelyet az EFSF-ből támogatott tagállami garanciával láttak el.