Gazdasági előrejelzéssel kezdi 2015-re vonatkozó öt politikai jóslatát Bill Schneider, Reuters szakírója. Az Obama-boom végre elérkezik, bár inkább csak a boomocska lesz - véli a cikkíró. A választók Barack Obama első elnökké választása, 2008 óta várják, hogy a pénzügyi összeomlás után végre érezhetően jobbra forduljon a sorsuk. Nem is olyan régi példák alapján azt feltételezik, hogy ennek elkerülhetetlenül el kell jönnie.

Ronald Reagant a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának gazdasági mélypontján - a második olajárrobbanást követő visszaesés idején - emelték a hatalomba, és második elnöki periódusában lábra kapott a gazdaság. Bill Clintont az 1992-es mélyrepülésor választották meg és hat-hét év múlva élvezhették az internetgazdaság nekilendülését. Csak az ezredfordulóra derült ki, hogy valójában tőzsdei buborék fúvódott fel. Amíg ki nem pukkadt, jó volt.

Ilyen a boomocska

Most Obama második periódusának közepén járunk, ám sehol a várt gazdasági boom. Pontosabban már látszanak a jelei. Nem csupán a makroadatok mutatják, hogy a gazdaság kezd talpra állni, hanem a reálbérek is nőnek. Ugyanakkor a nekilendülést visszafogja a kormányzati ösztönzők hiánya. A költségvetést kalodába zárták a hiány és az államadósság csökkentése érdekében elfogadott megszorítások.

A fellendülést a Fed laza monetáris politikája támogatja és segítenek az alacsony energiaárak - az olcsó olaj és gáz - is, igaz az utóbbi nem tesz jót az energiaipari vállaltok tőzsdei árának. Az elnöki hatalmat birtokló demokraták nyilván mindent megtesznek majd a gazdaság erősítése érdekében. Ha szerencséjük van, akkor sikerrel járnak, és ez 2016-ban megőrizheti számukra a Fehér Házat.

Nemek mindenfelől

A második jóslat szerint a populizmus az USA-ban és Európában is előretör 2015-ben. Az amerikai költségvetésről tartott szavazáson a legtöbb demokrata a nem gombot nyomta meg (így a republikánus ellenzék szavazataival ment át a büdzsé). Az ok a populizmus. A költségvetés ugyanis tartalmazott egy rendelkezést, amely enyhíti a kockázatos értékpapír-piaci műveletek korlátozását. Utóbbit a pénzügyi válság után fogadták el arra hivatkozva, hogy a gátlástalan spekuláció, kockázatvállalás volt az összeomlás fő oka.

A republikánusok közel harmada is nemmel szavazott - szintén populista megfontolásokból. A radikális Tea Partyhoz tartozó képviselőknek az nem tetszett, hogy a költségvetési törvény megemelte azoknak a kampánytámogatásoknak a felső korlátját, amelyeket a politikusok a gazdag adakozóktól gyűjthetnek be. Szerintük ez lehetővé teszi az establishmentnek, hogy velük szemben a mérsékelt konzervatívokat hozzák helyzetbe.

Jön a jobb és a bal

Európában az elitellenes populista mozgalmak a bejáratott politikai rend felforgatásával fenyegetnek. Nagy-Britanniában a függetlenségpárti Ukip, Franciaországban a radikális jobboldali Nemzeti Front, Németországban az új szélsőjobboldali Pegida, Spanyolországban az utcai tüntetésekből kinőtt, radikális baloldali Podemos nyomulhat a populista előretörés élén.

A háttérben az európai pénzügyi elitek által kierőszakolt költségvetési megszorító politika áll, amely arra a fantáziadús elképzelésre alapul, miszerint az államadósság csökkentése elvezet a gazdasági kilábaláshoz. Eddig csak végeláthatatlan recessziót sikerült összehozniuk, igaz, ez nem ütött vissza rájuk. A populista düh főként a gyengék: a bevándorlók, a kisebbségek ellen irányul, és csak részben a politikai-pénzügyi elit ellen.

Kemény nő

Obama elfogadottsága kissé javulni fog - szól a Reuters harmadik előrejelzése. A mostani alacsony 40 százalékos szintről felmehet 50 százalék közelébe. Ennél tovább azonban az ország erős megosztottsága miatt várhatóan nem jut.

A hírügynökség szakírójának negyedik jóslata szerint Hillary Clinton bejelenti indulását a 2016-os elnökválasztáson. Ha nem így tenne, akkor a demokratáknak Joe Biden alelnök mögé kellene állniuk, aki biztosan vesztene, mert senki sem akar egy "harmadik Obama-ciklust". Clinton felér egy politikai márkával.

Az USA első nő elnökének ígéretével kampányolhatna, ami önmagában nyerő lehet, ráadásul latin-amerikai származású alelnökjelöltet vehet maga mellé. Támadások pártjának baloldaláról érhetik, ahol a gazdaságpolitikában túl centristának, a külpolitikában héjának tartják.

Úszó politikai hullák

A republikánusok Jeb Bush korábbi floridai szenátort - a két elnököt adó Bush család újabb tagját - jelölhetik. A párt centruma benne láthatja azt a politikust, akivel ellensúlyozhatja az Tea Party népszerűségét az amerikai jobboldalon. Ez elég lehet ahhoz, hogy megszerezze a párt külső pártfogóinak óriási pénzügyi támogatását - így volt ez Obama 2012-es ellenfele, Mitt Romney esetében is.

Számos ellenfele akadhat, akik megosztják ellentáborát. Egy kínai közmondásnak megfelelően viselkedhet. Ez így szól: Ha elég sokáig vársz a folyó partján, akkor láthatod az ellenfeleid testét elúszni előtted...

Így végül is még egy Bush-Clinton párharc sejlik fel a láthatáron 2016-ban. Nem csoda, hogy az amerikaiaknak elegük van a politikából - foglalja össze egy pikírt megjegyzésben mondandóját a Reuters szakszerzője.