A feltörekvő Európa gazdaságai számára az öregedő társadalom problémái viszonylag új jelenségnek számítanak, és részben az erős gazdasági fejlődésnek köszönhető, amely nagyobb jövedelmi szinteket és a társadalom számára elérhetővé vált jobb minőségű egészségügyet eredményezett. Ez azonban már egy olyan komoly kihívássá válik, amelynek többé már nincs pozitív hozadéka a gazdasági növekedésre vagy a jövedelmi konvergenciára - derül ki az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által kiadott éves elemzésből, a Jelentés az átalakulásról (Transition Report 2018-2019) című kiadványból.

A 120 oldalas elemzés több aspektusból vizsgálta a pénzintézet működési területét érintő 38 gazdaságot, amelyben a globális változások társadalmi hatásait vizsgálták, így ezúttal helyet kapott a demográfia és a készségek alakulása, valamint migráció és az automatizáció gazdaságra gyakorolt hatása is.

Kapcsolódó

Túl gyorsan jött az öregedés

Az EBRD szerint demográfiai szempontból az a legnagyobb probléma, hogy a feltörekvő Európa országai még azelőtt elérték az időskori függőségi ráta 25 százalékos benchmarkját, mielőtt meggazdagodtak volna - még a 2000-es évek közepén. Amikor ugyanis Svédország, Norvégia és Németország elérte ezt a 25 százalékos küszöböt az 1970-es évek és a 2000-es évek eleje közötti időszakban, akkor az egy főre eső átlagjövedelmük nagyjából megegyezett az USA-éval. A közép-európai és a Balti államok viszont, amikor átlépték ezt a küszöböt, akkor az egy főre eső jövedelem átlagosan az amerikai 45 százaléka körül alakult. Románia és Szerbia ezt a veszélyes küszöböt 2015-2016-ban érte el, csakhogy akkor az egy főre eső átlagjövedelmük csupán az USA-szint 30 százaléka körül járt. Ukranja várhatóan 2020-ban ér oda, míg az átlagjövedelem vélhetően az amerikai szint 20 százaléka alatt marad.

Emiatt hangsúlyozza az EBRD, hogy az országoknak mielőbb lépniük kell. A pénzintézet olyan nyugdíjreformot javasol, amelyben egyszerre emelnék a kötelező nyugdíjkorhatárt és az adórendszeren keresztül ösztönöznék az idősek munkavállalását. Emellett szorgalmazza az egészségügy és a munkahelyi környezet javítását, valamint az élethosszig való tanulás lehetőségeinek erősítését.

Nyugdíjreform kellene

A lakosságot általában igen érzékenyen érintő nyugdíjreformra az EBRD szerint azért lenne szükség, mert a meglévő nyugdíjrendszerek igencsak nagyvonalúak. Így például a feltörekvőknél - a népességgel súlyozva - az átlagos kötelező nyugdíjkorhatár kevesebb mint 60 év, szemben a G7-országok 65 évével. Ráadásul sok országban a nők nyugdíjazási korhatára ennél öt évvel alacsonyabb. Továbbá sok rendszer számos lehetőséget kínálnak korengedményes nyugdíjazásra, valamint rokkantnyugdíjra.

Bár az EBRD működési területén a nyugdíjkorhatár átlagosan két évvel emelkedik a következő 10 évben, az időskorú eltartottak aránya is gyorsan nő: 2040-re a ráta a feltörekvő Európában várhatóan jelentősen meghaladja a G7-ek hasonló mutatóját, és két keresőképes korúra jut majd egy eltartott idős ember.

Így a változatlanul maradó nyugdíjrendszerek nem tudják egyszerre biztosítani a társadalom széles köreinek az ellátását, a magas helyettesítési rátát, miközben a költségvetésnek fenntarthatónak kellene maradnia. A költségvetési teher menedzselhetőnek tűnik a társadalombiztosításon (tb) keresztül arra összpontosítva, hogy az alapnyugdíjak a szegénységi küszöb felett maradjanak. Ennek az az ára, hogy a keresetarányos átlagnyugdíj az EBRD-térségben kevésbé nagyvonalú, mint a fejlett országokban. Eközben viszont az állami- és magánnyugdíjpénztárakban tartott magánmegtakarítások alacsonyak az országok GDP-jéhez mérten.

A fiataloknak is tudniuk kell

A fejlesztési bank arra is kitért, hogy a fiatalabb korosztályban tudatosítani kell, hogy szüleikhez képest hosszabb ideig kell majd dolgozniuk, és/vagy jelentős megtakarítást kell felhalmozniuk, ha változatlan életszínvonalat akarnak fenntartani a későbbiekben.

Az EBRD főleg azokat az országokat nézi aggódva, ahol a kormányzás színvonala gyengébb annál, mint az az ország egy főre eső jövedelmi szintje alapján elvárható lenne. Ráadásul ezek a demográfiai folyamatok sokkal erőteljesebben jelentkeznek a feltörekvő európai gazdaságokban, mint a világ más régióiban.

A bank szakértői szerint a demográfiai folyamatok alapján a munkaképes korú népesség Közép- és Délkelet-Európában várhatóan 2040-re 17 százalékkal csökken. Kelet-Európában hasonlóan rosszak a kilátások. A népességfogyás mértéke azonban országonként eltérő lehet a termelékenység és a jólét függvényében.

Megjegyzés: A fiatal gazdságok alatt az EBRD azokat a gazdaságokat érti, amelyek a demográfiai folyamatoknak viszonylag korai szakaszában járnak. (Azerbajdzsán, Törökország, Közép-Ázsia, dél-és kelet-mediterrán régió) Forrás: EBRD, Transition Report 2018-2019

A hosszú távú kilátások pedig igen rosszak. A jelentése szerint ugyanis bár a gyermekgondozási intézmények rendelkezésre állásának pozitív hatása lehet mind a termékenységi rátára, mind a nők munkaerő-piaci részvételére, ez valószínűleg nem képes hosszú távon megfordítani a születések számában látható visszaesést - ráadásul ez a megállapítás mind a magasabb jövedelmű országokra, mind a feltörekvő európai gazdaságokra egyaránt igaz. A modellszámítások szerint a közép-európai és a balti térség mindössze öt évvel jár a világ legfejlettebb ipari gazdaságai mögött a társadalom elöregedésének folyamatában.

Ezen országokban - hasonlóan a fejlett gazdaságokhoz - a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés jövője nagyban függ a demográfiai trendek, a migráció és az automatizáció közötti hatásoktól, valamint attól, hogy az oktatás és a szociális háló hogyan reagál e folyamatokra.

Komoly fejtörést okoz az elvándorlás

Sok fejlett országban az aktív munkaképes korú migránsok beáramlása, az automatizációra való nagyobb támaszkodás és a hosszabb munkában eltöltött időszak eddig mérsékelték az öregedés gazdasági következményeit. Ez azonban a feltörekvő európai országokról nem mondható el, ott éppen az ellenkezője tapasztalható: a migráció erősíti a demográfiai nyomást, amit főleg az alacsony és a magasan képzett munkaerő elvándorlása okoz.

A munkaerő elvándorlása sok EBRD-tagállamnak komoly fejtörést okoz. A nemzetközi migrációs ráta a bank működési régióiban 1990 óta folyamatosan emelkedik, a mutató pedig mindig is a globális átlag felett volt. A legmagasabb kivándorlási rátája Ciszjordániának és a Gázai övezetnek van.

A friss elemzés szerint a potenciális elvándorlók általában fiatal egyedülálló férfiak, akik városokban élnek, ráadásul általában az átlagnál képzettebbek, akik a helyi szolgáltatásokkal (egészségügy, oktatás, levegő- és víz minősége, lakhatás, közlekedés) kevésbé elégedettek. A helyi oktatási rendszerrel való elégedettség különösen meghatározó tényezőnek tűnik azon magasan képzett fiatalok körében, akik azon gondolkoznak, hogy külföldre költözzenek-e.

Meglepő, min múlhat a munkaerő megtartása

Jó hír, hogy az üzleti környezet, valamint a közszolgáltatások javítása jelentősen csökkenthetik az elvándorlási hajlamot. Példaként említi a jelentés, hogy a közjavak minőségének javításának egy olyan országban, mint Albánia, hasonló hatása lehetne, mint a havi munkabérek több mint 500 dolláros (!) emelésének.

Az EBRD-országok tranzit- vagy befogadóországokként jelennek meg a menekültek és az irreguláris bevándorlók számára. Ezek egy része helyi konfliktusok elől menekül, más részük viszont a jobb gazdasági lehetőségek miatt szeretne új országba költözni. Elemzések azt mutatják, hogy a menekültek és az irreguláris bevándorlók is szintén jellemzően relatíve jól képzett, egyedülálló fiatal férfiak.

Az elemzés szerint a menekültek és irreguláris bevándorlók általában a célországukat a saját készségeik és az adott ország bevándorlási eljárása alapján választják ki. Vagyis a képzettebb emberek nagyobb valószínűséggel mennek olyan országokba, ahol a képzettségükkel megkereshető várható jövedelem magasabb. Az EBRD országaiból elvándorlók fő célországai azonban okozhatnak némi meglepetést. Ezek ugyanis a jelentés szerint Oroszország, Németország, Ukrajna, az USA és Kazahsztán.

A migráció "napos" oldala

A jelentés ugyanakkor a migráció pozitív aspektusaira is kitér. Az EBRD elemzése szerint ugyanis bár a kivándorlás rövid távon csökkenti a vállalatok termelékenységét a kibocsátó országokban, hosszabb távon azonban támogatja a tudástranszfert és támogatja az innovációt. Részben ennek tudható be, hogy szabadalmaknál az új tagállamok és a fejlett gazdaságok között mind számosságában, mind minőségben mérséklődik a szakadék.

A jelentés konkrét példaként megemlíti azt is, hogy abból az 500 ezer emberből, akik a volt Jugoszláviából Németországba menekültek az 1990-es években, a háború után sokan visszatértek. Ennek a következménye lett, hogy a volt jugoszláv tagállamokban jelentősen megugrott az export, azon belül is azokban a szektorokban volt a legdinamikusabb növekedés, ahol a néhai menekültek Németországban jellemzően dolgoztak.

Van még egy esély

A munkaerő elvándorlására válasz lehetne az automatizáció is, ám ez az folyamat is meglehetősen kétarcú. Ugyanis bár az automatizáció révén nő a munkahelyek száma globálisan, az elavult oktatási rendszerek akadályozzák a munkaerő képzését/fejlesztését (upskilling). Az EBRD-országokban azok aránya, akiknek jónak mondhatóak az infokommunikációs készségei, elég széles skálán mozognak: ez az arány Észtországban 33, míg Törökországban csupán 10 százalék. Ráadásul a szakképzettség hiánya csak súlyosbodott a képzett munkaerő kivándorlásával.

A technológiai fejlődés polarizálja is a munkaerőpiacot a nagyon magas és az alacsony képzettségű munkaerőt igénylő szektorok között, ami az olyan régióknak, amelyek átestek az ipar leépülésén, vagy ahol relatíve magas a képzett munkaerő elvándorlása, problémákat okoz - mind nemzetközi, mind nemzeti szinten.

A robotizáció pedig miközben eltüntetett, teremtett is új munkahelyeket, a folyamat negatív hatása pedig leginkább az alapfokú végzettségűeket érinti. A feltörekvő Európában viszont mivel a munkaerőpiac zsugorodik, a munkaerőköltségek emelkednek, így sokkal erősebb az ösztönzés az automatizálásra, mint más feltörekvő piacokon. Erre példaként említi a jelentés, hogy az ipari robotok elterjedettsége Magyarországon, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában a fejlett gazdaságokhoz hasonló, és jelentősen meghaladja a brazil, chilei, indiai és dél-afrikai rátát. Mindezzel együtt azonban az EBRD-országok a munkafolyamatokat lassabban automatizálják, mint a hasonló demográfiai adatokkal rendelkező fejlett országok. Ebből a bank arra következtet, hogy e régióban jelentős a potenciál a gyors automatizálásra.

Hogy állunk a reformokkal?

AZ EBRD a szerkezeti reformok alakulását is megvizsgálta. A tavaly teljesen átalakított értékelési rendszer keretében hat kritérium alapján - mennyire versenyképes, jól kormányzott, zöld, befogadó, ellenálló, integrált a gazdaság - azt is megnézte, hogy a működési területén lévő gazdaságokban hogyan megy végbe a gazdasági átalakulás. A bank szerint ezek az "átalakulási jellemzők" szükségesek ahhoz, hogy ezek a gazdaságok fel legyenek vértezve a modern idők kihívásaival szemben.

Az idei elemzés szerint jóllehet csak "szerény" előrelépés történt a szerkezeti reformokban a múlt év óta, a kedvező fejlemények túlsúlyban voltak a negatív folyamatokkal szemben. Az átalakulás egyes kritériumai alapján a közép- és kelet-európai térség gazdaságai teljesítenek a legjobban.

Az egyes kritériumokra gyűjthető tíz pontból Magyarország a gazdaság integráltságára kapta a legtöbbet, 7,5 pontot. Ezzel a 7,7 pontos Észtország után a második helyre került a szűkebb közép-európai és balti csoportban, az EBRD összes, 38 működési országát felsoroló teljes listán pedig a harmadik helyre.

A teljes mezőnyön belül a gazdasági integráltság kategóriájában Ciprus az éllovas, 8,1 ponttal. Az állam- és vállalatirányítási kategóriára az EBRD 5,9 pontot, a többi kritériumra 6,3-6,8 pont közötti osztályzatokat adott Magyarországnak.