A klímaváltozás fenyegető jelei a mindennapjaink részévé váltak. Amíg a legbefolyásosabb cégeknél és politikai vezetőknél prioritást élvez az állandó gazdasági növekedés gondolata, addig ugyanúgy szükség van a gazdaságok által felhasznált energia és anyag után keletkező hulladékok folyamatos kezelésére. A kevesebb fogyasztás már önmagában nem elég a katasztrófa elkerüléséhez, olyan környezetvédelmi innovációkkal kell előhozakodni, amik csillapíthatják a következményeket.

Az éghajlatváltozás enyhítését segítő szabadalmak száma azonban az utóbbi időben visszaesett. Bár a levegő tisztítására, a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra szolgáló technológiai fejlesztések eddig feljövőben voltak, mégis az OECD kutatói szerint a szabadalmak száma 2012 óta jelentős csökkenést mutatott. Érdekes módon más tudományos területeken nem figyelhető meg ez a fajta visszaesés, még olyan egyéb környezetvédelmi szabadalmaknál sem, mint a lokális szennyező anyagok termelésének csökkentése vagy a szennyvízkezelés.

Kapcsolódó

A klímaváltozás elleni harc is üzlet

Az innováció lelassulása magyarázható egyrészt azzal, hogy a technológia egyre összetettebbé válik, így a gyors ütemű újítások nem fenntarthatóak. Biztosabb a korábbi évek fejlesztéseire építeni, ám ez is együtt jár a költségek növekedésével. Épp ezért, a szabadalmak jóváhagyásában egy még fontosabb akadály az új ötletek és az általuk hozott költségcsökkentések között jelenlévő szakadék - összegezte az OECD tanulmánya.

A klímaváltozás materialista oldalát jól bemutatja Stephan Ouaknine, megújuló energiával foglalkozó üzletember által definiált "bankolhatósági csapda" (bankability trap) fogalma: eszerint a klímaváltozással kapcsolatos fejlesztések lassan terjednek és jutnak el az alkalmazásig, mert az ügyfelek szkeptikusak a még nem bevált technológiával kapcsolatban, viszont a technológia addig nem lehet bevált, amíg nem került kereskedelmi használatra.

Tehát a szabadalmaknak is megvannak a maga korlátai. Ahhoz, hogy az új, környezeti kockázatok kezelésére született módszereket sikerüljön az átalakulási költségeket is lenyomva tartva kivitelezni, nélkülözhetetlen a nemzetközi összefogás. Ez nem csak azért fontos, mert a rengeteg információ megszerzése vagy előállítása költséges és bonyolult folyamat, hanem azért is, mert az együttműködés segíthet a hozzáférési korlát fölé kerekedni. Ez a korlát az olyan nemzetekre vonatkozik, amelyek maguktól nem tudnák a drága innovációs termékeket megvásárolni és piacra vinni országukban.

A kis országoknak nehezebben megy

Bármennyire is a párizsi egyezmény a klímavédelem környéki nemzetközi együttműködés legfőbb eleme, betartása nehezebb feladat, mint gondolták. Ugyanis bevezetésével elmozdult az éghajlat-politika a központilag tárgyalt, jogilag kötelező érvényű kibocsátás-csökkentési célok kitűzésétől és a tagállamok egyénileg meghatározott hozzájárulások formájában döntenek. Ez a fajta demokratizálás pedig összefügg a fejlődő országok hozzáférési hátrányával - vélik a tanulmány szerzői.

A brazil kormány reakciója az amazonasi esőerdőben pusztító tüzek kezelésére arra is rámutat, hogy együtt kell dolgozni olyan stratégiák kialakítására, amik a régió fejlődéséhez vezetnek, közben megóvva annak gazdag biodiverzitását és az őslakos népeket is. Ezt az ideális eljárásmódot nem csak az Amazonasra lehet vonatkoztatni, hanem globálisan is ki kell terjeszteni, mivel az a forgatókönyv, amely alátámasztja a párizsi célok elérhetőségét, egyre irreálisabbnak tűnik a klímaváltozás enyhítését szolgáló innovációban való nemzetközi összetartás nélkül - írta a ScienceMag.