Boris Johnson terve, hogy a brexit október 31-ei határideje előtt felfüggeszteti a londoni parlament működését olyan hosszú időre, hogy a képviselők ellenőrzése nélkül irányíthassa országát történelmének egyik sorsdöntő pillanatában, nem "puccs", ahogy azt a brit miniszterelnök sok ellenfele állítja. Bár valóban egy mocskos kis politikai trükkről van szó, olyan hazárdjátékról, amelyet kieszelői könnyen elbukhatnak, ez a húzás igazából nyilvánvaló bizonyítéka a kormányfő gyengeségének - írják a Bloomberg szerkesztői szerkesztőségi cikkükben.

A szeptember elejétől október közepéig tartó szünet nem törvénytelen, bár az ilyen felfüggesztés öt hét helyett csupán egy vagy két hétig szokott tartani. A hosszú törvénykezési szünet csak két hetet hagy a törvényhozásnak arra, hogy a brexit október végi időpontja előtt érvényesítse akaratát a brexittel kapcsolatban - elsősorban azt a többséget élvező szándékot, hogy elkerüljék a válási megállapodás nélküli (kemény) brexitet, ami súlyos károkat okozna az Egyesült Királyságnak. Ez Johnson szerint elég idő erre, a Bloomberg cikkírói azonban úgy vélik, hogy ezt nyilvánvalóan nem gondolja komolyan. A miniszterelnököt valójában két megfontolás indíthatta óriási tiltakozást kiváltó lépése megtételére.

Kapcsolódó

Provokáció és/vagy blöff

Az egyik, hogy rákényszerítse a ellenzéket a kormánya megbuktatására egy parlamenti bizalmatlansági indítvánnyal, ami előrehozott választásokhoz vezetne. Mivel a legnagyobb ellenzéki párt, a Munkáspárt zűrzavaros állapotban van, a többi Európa-párti politikai erő pedig megosztott, az egységes brexiterek vezéreként kellő relatív többséget szerezhet a választókerületekben ahhoz, hogy a győztes mindent visz elvére épülő választási rendszerben meggyőző többséget biztosítson magának a következő törvényhozásban. Ez racionális megfontolás, bár a szavazás lebonyolítása miatt tovább csúszna a brexit, fokozva a káros politikai és gazdasági bizonytalanságot.

A másik megfontolás az lehetett, hogy az EU-val folytatott tárgyalások előtt levegye a pókerasztalról a kemény brexit elkerülésének lehetőségét, azaz azt hogy parlament lefogja a kormány kezét. A kormányfő ugyanis az elmúlt hetekben azzal érvelt, hogy az EU-t csak akkor tudja a válás feltételeinek enyhítésére kényszeríteni, ha hiteles forgatókönyvként (blöffként?) ott lebeg a történet végén a megállapodás nélküli kilépés lehetősége. Ez is logikus gondolkodás, ám felelőtlen hazárdjáték, főként annak tükrében, hogy a parlament többsége elutasítja a kemény brexitet és a briteknek csak negyede, sőt a brexiter szavazóknak is csak a fele támogatja ezt.

Gyenge helyzetben

A radikális lépéssel Johnson megmutatta, milyen gyenge lábakon áll. Olyan miniszterelnök, akit nem parlamenti választáson választottak meg, hanem pusztán a konzervatív párt párválasztásán 92 ezer vokssal. Kormánya kisebbségben van a törvényhozásban - javaslatai elfogadásához szüksége van a parlamentben lévő észak-ír unionista párt (DUP) tíz képviselőjének támogatására. Mindez meggyengíti legitimitását. A népszerűtlen kemény brexit hajszolása - vagy ezzel revolverező tárgyalási pozíciója - a szerencsétlenség felé hajtja az országot, ám a parlament ellenállását taktikai manőverrel próbálja kiiktatni, ahelyett, hogy vezetőként viselkedne.

Johnson támogatói azt hiszik, hogy a parlament öthetes felfüggesztése rafinált húzás, ám a Bloomberg szerkesztői úgy látják, kétségbeesett lépésről van szó. És, ha ez még egyáltalán számít a brit politikában, a nemzeti érdeket súlyosan sértő döntés.

Inkább Corbyn

A Financial Times szerkesztőségi cikkének szerzői úgy látják, hogy ha Boris Johnson halasztási trükkje beválik, akkor Nagy-Britannia elveszti a jogát arra, hogy leckéket adjon más országoknak demokráciából (hiszen maga is Egyesült Banánköztársasággá válik). A történelem bizonyítja, hogy sarlatánok, demagógok és diktátorjelöltek magasról tesznek a képviseleti demokráciára, amelyben a kormánynak nyílt vitában el kell számolnia a választott képviselőknek a tetteiről, és fontos döntéseihez meg kell szereznie a többségük támogatását. A törvényhozás megkerülésére tett kísérletével a brit kormányfő még nem úgy viselkedik, mint egy diktátor, de veszedelmes precedenst teremt. Neki és klikkjének, amely körülveszi, újra át kellene gondolniuk, mit akarnak és milyen áron.

A világ legjelentősebb üzleti sajtóorgánuma azt várja a brit ellenzéktől, hogy résztvevői tegyék félre ellenérzéseiket egymással szemben, és a lehető leggyorsabban buktassák meg a kormány. A legkézenfekvőbb lehetőség erre a Munkáspárt erőteljesen baloldali vezére, Jeremy Corbyn megválasztása átmeneti időre, ami alatt új választást írhatnak ki. Az Európai-párty toryknak és a Liberális Demokratáknak félre kell tenniük vele szemben érzett jogos fenntartásaikat. Johnson ezt követően pártja élén elindulhat a parlamenti választáson a kemény brexit ígéretével, és ha megkapja szavazók többségének támogatását, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy végrehajthatja a tervét, akármilyen áldozatokkal is jár.