Az Egyesült Királyságban napról napra súlyosabb a megélhetési válság. Milliók számolgatják, hogyan fogják kifizetni télen a fűtést, ám eközben az ország kormányzása két hónapra leállt, mert egy az amerikai elnökválasztási kampány stílusában folyó páros pártelnökválasztás zajlik a kormányzó Konzervatív Párban – kezdi a Financial Times dohogó helyzetelemzését. A jelöltek az országos médiában tévévitákat folytatnak egymással, miközben sorsukról csak a párt 150 ezer tagja fog dönteni szeptember elején.

Ez a csoport mindössze 0,32 százaléka a 46,5 millió szavazásra jogosult brit állampolgárnak. Boris Johnson 2019. nyári megválasztása után három éven belül ez a második eset, hogy ezzel a módszerrel dől el, ki lesz az ország első embere, miután a kormánypárt elnöke lesz a miniszterelnök. A brit üzleti lap szerkesztőségi cikkében kiáll amellett, hogy nem kellett volna újra ehhez a módszerhez folyamodni. Ehelyett a tory parlamenti képviselőknek kellett volna dönteniük: gyorsabban és mellőzve a demagógiával szennyezett kampányt.

Rossz módszer

A módszer nem azért rossz, mert a kormánypárt alkalmazza vagy rosszul alkalmazza. A gond az, hogy más pártok esetén is torz eredményhez vezet, mert az elkötelezett párttagok nem az országnak választanak vezetőt, ami a dolguk lenne, hanem egyfajta ideológiai szépségversenyt tartanak. A brit Munkáspárt 2014-ben így választotta meg magának Jeremy Cobynt, aki ezt követően folyamatosan küszködött azzal, hogy maga mellé állítsa a pártja parlamenti képviselőinek, politikusainak többségét.

A toryk esetén egy 2020-as felmérésből tudjuk, milyen a párttagok összetétele. Jellemzően idősebb – 39 százalékuk 65 év feletti –, jómódúbb, Anglia déli részén élő, főként fehér férfiakról van szó. Ennek nem sok köze van a népesség összetételéhez. Minél tovább tart a párelnöki verseny, annál inkább magához idomítja ez a szavazóbázis a jelöltek kampányát.

A módszer másik nagy hibája ugyanis az időigénye. Már 2019-ben is több mint két hónapot vett igénybe az új pártelnök-miniszterelnök megválasztása, és ez a folyamat most sem rövidebb. Eközben a parlamenti képviselők szavazások sorozatával két hét alatt eljutottak addig, hogy két főre zsugorítsák a tucatnyi pártelnökjelölt-aspiránst.

Romló színvonal

Liz Truss külügyminiszter arra tett fel mindent, hogy azt ígéri a konzervatív párttagoknak: a káposzta is megmarad és a kecse is jól lakik. Más szóval lehet határozottan csökkenteni az adókat anélkül, hogy a költségvetési kiadásokhoz – például a jóléti támogatásokhoz – nem nyúlnak hozzá. Ellenfele, Rishi Sunak volt pénzügyminiszter eljutott a keménykedésben odáig, hogy olyan emberekről beszéljen, akik "becsmérlik" az Egyesült Királyságot. A brit üzleti lap szerint mindez nem rajtuk múlik, akármelyik politikustársuk lenne a helyükben ebben a helyzetben ugyanígy viselkedne.

Az ellenzéki pártok esetén még meg lehet magyarázni a pártszavazást azzal, hogy a kollektív bölcsességre hagyatkozva akarnak az országnak vezetőt keresni. A kormányon lévők esetén azonban van egy pártprogram, amelynek alapján a választók felhatalmazták a hatalomra került politikai erőt a kormányzásra. Nem lenne illendő, ha ezen egy pártszavazás változtatna, a kormányprogram az új miniszterelnökhöz igazodva ezen belül módosulhat. Így aztán nyugodtan megválaszthatnák az első embert maguk közül a parlamenti képviselők, lehetővé téve a gyors kormányváltást.