Az igen gyors 2022-23-as kamatemelési sorozat után, melynek során az eurózóna jegybankja -0,5-ről 4 százalékig emelte az alapkamat szerepét betöltő jegybanki betéti kamatot, most megindulhat a kamatcsökkentés. Az eurózóna, noha sokkal nagyobb válság fenyegette, mint az Amerikai Egyesült Államokat, gyorsabban túljutott az inflációs sokkon, az infláció immár alig van a jegybanki cél fölött, miközben a gazdasági növekedés épp, hogy csak megindult, így mindenképpen indokolt a mérséklés.

Kamatcsökkentés nyugodt körülmények között

Az eurózónában az elmúlt 20 évben a kamatcsökkentési ciklusok megkezdését válságok kényszerítették ki, most ugyanakkor nyugodt körülmények között kerülhet erre sor. A 2008-as válságban egy gyors kamatemelési ciklus után kellett ugyanilyen gyorsan csökkenteni, akkor 4,5-ről  százalékra esett az alapkamat.

Ezt követően a 2008-as válság utóhatásaként fellépő 2012-es szuverén adósságválság miatt indult meg a csökkentés, viszont utána az infláció megszűnése miatt (esetenként negatív infláció is előfordult) az EKB át is esett a ló túlsó oldalára, és a negatív tartományba vitte az alapkamatot 2014-től egészen 2022 végéig.

Adottak a feltételek

Ez a szélsőséges lépés, az eszközvásárlási programokkal kiegészítve (az EKB fedezetlenül állampapírokat vásárolt) hozzájárult a 2022-es inflációs robbanáshoz, a túlságosan laza monetáris politika visszaütött. Az infláció azóta azonban megszelídült, a más jegybankokéhoz képest eleve nem túl magas kamatszint immár mérsékelhető. A recesszió is véget ért, és gazdasági növekedés indult, melyet ezúttal a korábban gyengébben teljesítő nagy mediterrán gazdaságok (Spanyolország, Olaszország) vezetnek.

Amerikai összevetés

A Bloomberg elemzése szerint az elmúlt 20-30 évben az eurózóna gazdasága összességében lassabban növekedett, mint az Egyesült Államoké, és így a zóna illetve az egész EU gazdasági szerepe csökken Amerikához képest. Hozzá kell azonban tenni, hogy egyrészt az USA népessége csak az elmúlt 20 évben 13-14 százalékkal nőtt, míg az európai népesség stagnált, így az egy főre jutó adatokban ez a hatás kevéssé jelentkezik.

Ugyancsak jelentős tényező, hogy az eurózóna létrejöttekor csak néhány tagország közelítette az amerikai gazdasági szintet (Németország, Hollandia, Ausztria), a többiek még Nyugat-Európán belül is felzárkózók voltak. Ami még fontosabb, hogy eközben a keleti tagállamok felzárkózása felgyorsult, ebből az eurózóna szempontjából Szlovákia, Litvánia, Lettország, Észtország, Szlovénia és Horvátország jelentős. Az említett folyamatok miatt így a két gazdaság, vagy gazdasági övezet nehezen összehasonlítható.

Árfolyamhatás

A várható kamatcsökkentés növeli az euró és a dollár közötti kamatkülönbözetet, de ez nem feltétlenül vezet a dollár erősödéséhez, mivel átmeneti folyamatról van szó: az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed vélhetően néhány hónap késéssel követi az EKB-t a kamatvágásban, ráadásul az USA esetében nagyobb a kamatvágás tere, hisz jelenleg az irányadó jegybanki kamat az 5,25-5,50 százalékos sávban van, szemben az eurózóna 4 százalékával, miközben mindkét esetben 2 százalék az inflációs cél.

Bővülő MNB-mozgástér

Az eurózónás kamatcsökkentés az MNB mozgásterét is növelheti, miután a forint esetében egyelőre kamattöbbletet akarnak fenntartani az euróhoz képest, ami alacsonyabb eurókamat mellett értelemszerűen alacsonyabb forintkamatot is jelent, így a júniusban várhatóan 6,75 százalékra csökkenő MNB alapkamat a második félévben érdemben tovább mérséklődhet.