Sophie in 't Veld, az Európai Parlament Máltán tartózkodó delegációjának vezetője azt követelte Joseph Muscat miniszterelnöktől, hogy ne januárban, ahogy tervezte, hanem azonnal távozzon a hivatalából - jelentette a Reuters. A misszióvezető találkozott Muscattal és Owen Bonnici belügyminiszterrel, amely végére nem volt meggyőződve, hogy képesek kezelni az országban kirobbant belpolitikai válságot. Szerinte jól látható, hogy a kormányfő számos hibát követett el eddig is, és ha tovább maradna - mondván: időt kell adnia pártjának, a Munkáspártnak, hogy megtalálja utódát -, az újabb hiba lenne.

Ezt akár úgy is láthatjuk, hogy egy európai uniós tisztségviselő megengedhetetlen mélységben beavatkozik az egyik EU-tagállam belső viszonyaiba, azonban az ügy hátterének ismeretében nem igazán meglepő ez a fejlemény. És nem csupán Daphne Caruana Galizia újságírónő két évvel ezelőtti meggyilkolásáról van szó, amelynek frissen kiderült részletei elvezettek a miniszterelnök bukásához. A máltai politikai rendszer rothadtságának ez csak az egyik legszörnyűbb részlete - derül ki Alexander Clapp athéni újságíró összefoglalójából, amely a Guardianon jelentet meg.

Notórius korrupció

Málta a korrupció egyik európai melegágya. Évtizedek óta de facto kétpártrendszer működik az országban, amelyben a jelenleg ellenzékben lévő Nemzeti Párt és a Munkáspárt váltja egymást a hatalomban. Ezt a posványt felkavarta, hogy a Munkáspárt 15 éves ellenzéki lét után 2013-ban végre vissza tudta szerezni ellenfelétől a kormányzást. A kiéhezett klientúra néhány hónapon belül azerbajdzsáni vevőknek értékesített állami tulajdonban lévő javakat, majd a kormány egy csokor banknak álcázott pénzmosodát adott licencszerződéssel magánszemélyek kezébe. Ezzel magasabb szintre emelték a piszkos pénzek áramlását a szigetország és olyan offshore-központok között, mint Panama és Dubai.

Daphne Caruana Galizia elszántan kutatta a mocskos ügyek hátterét, blogján és publicisztikáiban tárta fel a botrányokat, betekintést nyújtva az embereknek, milyen mélyen rothadt a máltai politikai és gazdasági rendszer. Bátorsága azonban tragédiához vezetett: 2017 októberében autóba rejtett pokolgéppel meggyilkolták. Ezzel csatlakozott Hrant Dink török és Anna Politkovszkaja orosz tényfeltáró újságíró kollégáihoz.

Bár a közvélemény tudni akarta a gyilkosság háttérét, a Munkáspárt és kormánya igyekezett a szőnyeg alá söprögetni az ügyet. A Guardian publicistája 2018-ban látta, amint az újságírónő sírjáról reggelente közmunkások távolítják el az odahordott virágcsokrokat, és amikor megpróbált interjút kérni Muscat miniszterelnöktől, azt a feltételt szabták volna, hogy Caruana Galizia ügyéről nem kérdezhet.

Valaki beszélni kezd

Végül sok hónapon át tartó nyomozás után meggyanúsítottak három embert a robbantással, s bár mindegyikük tagadta bűnösségét, egyikük végül beszélni kezdett. Elmondása szerint 150 ezer eurót ajánlott neki egy taxis, Melvin Theuma, ha megöli az oknyomozó riportert. Theumát idén november közepén letartóztatták. Vallomása szerint őt Yorgen Fenech kaszinómágnás bízta meg a gyilkossággal. Ezért az információért elnöki felmentésben részesült bűnrészessége alól.

Fenech nem akarja egyedül elvinni a balhét: szintén büntetlenséget remél, cserébe, hogy elárulta: Caruana Galizia meggyilkolását a miniszterelnök környezetéből rendelték meg. Ez igencsak hihetőnek hangzik, miután Fenech mélyen belefolyt a Munkáspárt körüli pénzügyi manőverekbe. Például Konrad Mizzi idegenforgalmi miniszter és Keith Schembri, a kormányfő kabinetfőnöke nem sokkal a kormányváltás után két panamai céget alapított, amelyek egy dubai alaphoz kapcsolódtak. Az utóbbi állítólag Fenech tulajdona. A kaszinómágnást bűnrészességgel vádolják, amit tagad. Vallomása alapján Schembrit kihallgatták a gyilkossági ügyben, ám a rendőség ezután elengedte.

Ezért szólt be az EU

És itt válik világossá, miért akarja az Európai Parlament delegációvezetője, hogy Muscat azonnal lépjen félre: ha még két hónapig marad, akkor lesz ideje mindenkit felmenteni a vádak alól, aki belekeveredik az ügybe. A misszióvezető is tudja, hogy a máltai elit minden tagja mélyen benne van a piszkos ügyekben, így nagyon sok mindent tudnak egymásról. Ha egyszer valaki kinyitja a száját, az olyan lavinát indíthat el, amivel kiborul a szigetország népe és az egész világ közvéleménye elé minden szenny, ami sok-sok év alatt felhalmozódott. A miniszterelnök eltűnése a feltétele, hogy minél több kiderüljön a piszkos ügyekből.

A Guardian cikkírója szerint mindez egy sokkal általánosabb problémára is ráirányítja a figyelmet, nevezetesen arra, hogy az Európai Unió nem tudja integrálni Európa törpe államait (ha tagjai az uniónak, ha nem). Máltán kívül olyan országokról van szó, mint Liechtenstein, Luxembourg vagy Monaco. Ezek vagy titokzatos pénzügyi központokként működnek, vagy antidemokratikus vezetés alatt állnak. Málta esetén mindkettő igaz. Miután kiborult a bili, a szigetország sorsának további alakulása lesz a tesztje annak, hogy az EU képes lesz-e tisztába tenni rothadó tagállamait, el tudja-e fogadtatni az ottani elittel, hogy olyan rezsimet üzemeltessen, amely a jog uralmára alapul.