Az Európai Központi Bank, a Bank of Japan és az amerikai Fed is egyet akar: inflációt. A monetáris enyhítés keretében a gazdaságba pumpált minden egyes fityingnek azt a célt kellene szolgálnia, hogy szerény emelkedésre bírja az árakat, amivel költekezésre késztetné a fogyasztókat és befektetésre a vállalatokat. Ez aztán elvezethet a GDP-növekedés áhított megélénküléséhez annak minden áldásos hatásával.

Van azonban három jelentős, évtizedek alatt kiépült tényező, amely a gazdaság strukturális szintjén gerjeszti az előbbivel éppen ellentétes hatással járó deflációt - írja a MarketWatchon megjelent elemzésében Michael Gayed, a Pension Partners befektetési társaság portfóliómenedzsere. Az első negatív körülmény az ismert demográfiai probléma. Az negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején született nagy generáció tagjai nyugdíjba mennek.

Nyugdíjasok, szegények, gazdagok

Ahogy elhagyják a munkaerőpiacot megváltozik viselkedésük. A termékek és szolgáltatások iránti keresletük - kivéve az egészségügyet - zsugorodik, megtakarítás helyett felszámolják befektetéseiket. A pénz forgási sebessége csökken, ami gyengíti az inflációs nyomást, azaz visszafogja az árak emelkedését.

A második strukturális probléma a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedése. A középosztályok immáron évtizedek óta tartó erodálódása, letolása a társadalmi hierarchia alsóbb lépcsőfokaira - miközben a vagyon koncentrálódik -, szintén visszafogja a keresletet. A szegények - hiába vannak sokan - kevesebb pénzt költenek, mint korábban a viszonylag széles középosztály tagjai. Következésképpen a pénz megint csak nem tud kellő tempóban forogni a gazdaságban.

A harmadik gond a technológiai fejlődés. A technikai újítások persze kényelmesebbé teszik az emberek életét, amire a legjobb példa az Uber, az újfajta taxiszolgáltatás. Ez egyfajta közösségi rendszer: a résztvevők okos telefonjuk segítségével kapcsolatban vannak a taxikkal, amelyeket így közvetlenül rendelhetnek meg és útjuk egy részét meg tuják osztani másokkal.

Megtakarítók, kereskedők, befektetők

Az Uber kiüti a hagyományos taxizást - Európában komoly taxissztrájkokat váltott ki -, a hatékonyabb személyszállítás olcsóbb és kevesebb embernek ad munkát, ami megint csak mérsékli a keresletet. A technológiai változások tehát hosszabb távon, a költségek csökkentésével ugyan hasznot hajtanak a gazdaságnak, ám lényegük szerint fékezik az árak növekedését.

A Fed, amely a héten tartja kéthavonta esedékes kamatdöntő ülését, két százalék körüli inflációt látna egészségesnek a gazdaság szempontjából. Az elmúlt években dollár-ezermilliárdokat pumpált a gazdaságba ennek elérése érdekében - nem sok sikerrel. A szerény eredmény oka az inflációs várakozások megváltozása.

A gazdaság szereplői hosszabb távon arra számítanak, hogy az infláció alacsonyabb lesz annál, amit szeretnének. Ennek eredményeként a kamatok nem fogják elérni történelmi átlagukat, amit a megtakarítók nem vesznek majd jó néven: elbizonytalanodnak azzal kapcsolatban, mit kezdjenek a pénzükkel. Az értékpapír-piaci kereskedőknek és a profi befektetőknek mindez szimplán azt jelenti, hogy az árváltozások az infláció és a defláció határán fognak billegni. Ha az utóbbi oldalra csúsznak, az a Japánban tapasztalt évtizedes hosszúságú deflációhoz vezethet, annak minden kínjával.