A világgazdaságban kialakult ellátási problémák olyan tempóban gyorsították fel az inflációt, hogy a jegybankok kényszerhelyzetbe kerültek: reagálniuk kellene erre a helyzetre annak ellenére, hogy nem tudják összeragasztani vagy -csomózni a szétszakadt szállítási láncokat – írja a Bloomberg. Az alapprobléma szinte megoldhatatlannak látszik: szét kellene választaniuk, hogy a drágulásért mennyiben felelős ez a jelenség, illetve az, hogy a karanténből kiszabadult fogyasztók az ünnepek közeledtével növelik vásárlásaikat.

Ha a jegybankok emelnék alapkamataikat, az fékezné azt a keresletet, ami kihúzta a gazdaságokat a 2020-as recesszióból, miközben nem sokat tehetne a logisztikai gondok megoldásáért, mert a központi bankok nem tudják feltölteni a raktárakat. Ezért ha az utóbbi probléma enyhülne, akkor a magasabb kamatok túlzásba vihetik a gazdaságok fékezését. Ha azonban enyhítik a monetáris szigort és az ellátási problémák lassan enyhülnek, akkor a megugró árak beépülhetnek az inflációs várakozásokba, a bérek nőhetnek, és a jegybankok végül arra kényszerülhetnek, hogy páros lábbal lépjenek a fékre.

A legtöbb központi bank a színfalak mögött beismerheti, hogy az infláció sokkal magasabb, mint amire számítottak. Egyes vezetők azonban bizonyára rágni fogják a körmüket idegességükben – véli Stephen King, a HSBC Holdings vezető gazdasági tanácsadója. Eközben a fogyasztói árak négy százalékkal nőttek az elmúlt 12 hónapban és a változékony élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció egy évtizedes csúcson van – írták a JPMorgan Chase elemzői.

Különböző válaszok

Az Egyesült Királyságban az infláció a legjobb úton halad afelé, hogy a Bank of England célértékének kétszeresére gyorsuljon. Andrew Bailey bankelnök arról beszélt a napokban, hogy elkerülhetetlenül be kell avatkozniuk, a szakértők ennek alapján azt várják, hogy a brit jegybank alapkamata 0,5 százalékra megy fel az év végére. Ezzel követhetik Norvégia és Új-Zéland példáját.

Az amerikai Fed nem szándékozik csatlakozni ehhez a csoporthoz, ám arra készül, hogy novembertől kezdve elkezdi visszaenni eddig monetáris enyhítési politikáját, amelyben havonta 120 milliárd dollár értékű eszközt vásárol. Kamatemelést legfeljebb csak a jövő év második felére várnak az elemzők, mivel a Fed egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy az inflációt átmeneti tényezők (a szállítási láncok ideiglenes szétzilálódása) okozza.

Az Európai Központi Bank mintha továbbra is támogatni akarná a gazdasági kilábalást, részben azért, mert rá akar cáfolni azokra a várakozásokra, hogy korábbi gyakorlatának megfelelően túl fogja reagálni az inflációs veszélyt. Christine Lagarde, a bank elnöke azt mondta a napokban, hogy a inflációs tüskével állunk szemben, amely ahogy jött, ugyanolyan gyorsan lecseng.

Jóslatok

Ezt a gondolkodást osztja a pekingi jegybank elnöke, Ji Kang, aki szerint a kínai termelői árak negyed évszázada nem látott növekedése az év végre megszelídül. Az IMF szakértői szerint az inflációs nyomás a fejlett országokban jövőre elenyészik. Neil dutta, a Renaissance Macro Research gazdaságkutató intézet makrogazdasági igazgatója viszont arra figyelmeztet, hogy az erős kereslet- szétzilált szállítások kombináció váratlan irányváltásra késztetheti a jegybankokat valamikor a következő hónapokban.

A megoldás az lehet, hogy a jegybanki vezetők héja hangnemben nyilatkoznak, azt vetítve a gazdaság szereplői elé, hogy készek kőkeményen beavatkozni az infláció megfékezése érdekében. Ezzel enyhíthetnék az inflációs várakozásokat – véli Jozn Briggs, a Natwest Markets tanácsadó cég stratégiája. Más szóval időt nyerhetnének, amíg kiderül, mennyire tartósak a logisztikai gondok és az energia drágulása.